Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2011. október 29., szombat

Végtörlesztés - 1. lépés

Amellett, hogy a héten éjszakás voltam -- igen, van olyan is, hogy normális ember módjára, hétfőtől dolgozom le a magam 5 napját --, egy rohanás volt az életünk. Leginkább Krisztámnak, mert szerénységem délelőttönként egyszerűen elájult a fáradtságtól, miközben a két beteg gyerek egymást nyúzta. Igaz, Benikém nagyon igyekezett tompítani az öccse cseppet sem halk játékát, de egyszer sem sikerült kialudni magam.

Ne nézz már így! Igen, a két gyerek felügyelet nélkül játszott 1-2 órát. Míg én az ágyon aludtam, ők a földön, illetve a saját asztalkájuk mellett játszottak. Beni tudja a szabályokat: ablakba nem mennek, ajtót nem nyitnak, telefont nem vesznek fel. Természetesen én is megtettem, ami tellett tőlem: ablakok bukó vagy zárt állásban, ajtó bezárva, kulcs nincs a zárban, telefon a fejem mellett, kaputelefon félrerakva. Mielőtt ledőltem, megetettem, megitattam mindkettőt, a poharak pedig elérhető magasságban hagytam. Szerencsére a két srác könnyen megértette, hogy emellett se a kés, se az olló, se a konnektor nem játék. A végső szabály pedig: bármi történik, felébreszteni apát! A lényeg az, hogy semmi baj nem történt, azt leszámítva, hogy Sebestyén előbb-utóbb felébresztett a kiabálásával, visításával, hisztijével.

Aztán elérkezett a várva várt csütörtök, a banki nap, amikorra időpontunk van a K&H-nál. Édesanyám átjött, hogy vigyázzon a törpékre, én meg felugrottam a házunk elől induló helyi járatra. Persze, majd három éjszakás műszak után még gyalogolok is, mi?! Nehogy már! Szóval buszra fel, banktól nem messze le, Kriszta jön, bankba be. Percre pontosan fogadnak minket, de az cseppet sem tetszett, hogy a korábbi kényelmes ülőhelyek helyett végig állnunk kellett egy ügyfélpultnál. Bár ha a jó oldalát veszem, akkor az ücsörgő ügyintéző meg folyamatosan felnézett ránk. (Soviniszta disznó vagyok, de jól esik, ha egy nő felnéz rám!) Mindenféle papírt elolvastunk, kitöltöttünk, aláírtunk, adatokat egyeztettünk és némi csevegést is engedélyeztem. Csak hogy ne aludjak el...

A végére már sajnáltam, hogy csak 45 percet ácsorogtunk, papíroztunk. Egyrészt, mert a derekam kezdett annyira fájni, hogy szinte már nem is éreztem. Másrészt az ügyintéző hölgy (lány) pont az a típus volt, aki nekem külsőleg alapvetően tetszik. Nem, nem cserélném le a feleségemet, csak mondom, hogy külsőleg az a típus. Ahogy Krisztám is. Ha ismered őt, tudod miről beszélek.

Innen átcsoszogtunk a Takarékszövetkezetbe. Papírokat beadtuk, adatokat egyeztettük, majd kérdeztem, hogy mégis, mennyi idő lesz a bírálat. Fel voltam készülve mindenre, főleg a nagy bankok kényelmességét ismerve. Ismeritek azt a dalt, hogy "Öreg járgány szivatóval indul"? Akkor tudod, hogy indultam neki a dolognak. Szóval, nyeltem egy nagyot és megkérdeztem a várható időt. A -- K&H-s lányhoz képest némileg korosabb -- hölgy pedig mosolyogva közölte, hogy körülbelül 1 hét. Meg kellett kapaszkodnom. Valószínűleg a dologban közrejátszik az is, hogy még Kriszta nyitotta náluk a folyószámlánkat, lányként. Még nem is ismertük egymást. Egyszóval, régi ügyfelek vagyunk és minden kért papírt összeszedtünk pár nap alatt.

Aztán kérdeztem a saját THM-ünket. Tudtam, hogy ez valamivel keményebb dió, úgyhogy fel is ajánlottuk, hogy elmegyünk enni, amíg végez. Megebédeltünk egy közeli étteremben, s mire visszaértünk, tényleg minden kész volt, csak át kellett vennem a kinyomtatott információkat és elköszönnöm. Ekkor szembesültem azzal, hogy a hivatalos bírálati idő minimum 10-15 nap. Húgoméknak konkrétan 3 hetet mondott ugyanez pénzintézet. Közben, vagy ez előtt, még az étteremnél -- már nem is tudom -- párom szeretetteljesen, hozzám bújva megdicsért, amiért udvarias vagyok, kedves és türelmes, pedig látja rajtam, hogy mennyire fáradt vagyok. Olyan kellemes melegség öntötte el a szívem táját!

Most várjuk a bírálat végét. Amint meglesz az új hitelünk, fel kell keresnünk a MÁK-ot, hogy engedélyezzék az új bejegyzést (a gyerekek utáni félszocpol miatt elidegenítési és terhelési tilalom van a lakásunkon). A Takarékszövetkezetnél külön fel is hívták erre a figyelmünket, majd azt is elmondta a hölgy, hogy nem mi vagyunk az első ilyen ügyfelek, s a MÁK-tól már a pénzintézet is ígéretet kapott arra, hogy nem csücsülnek az ügyek felett. Gondolom nem akarják maguk alatt vágni a fát, van rajtunk kívül is nem egy-két olyan polgár, aki hasonló cipőben jár, mint mi.

Emellett még egy komolyabb esemény történt a héten: Benjáminnak megérkezett a Spektro 1 nevű játék a Nunu Online Játékboltból. Elektronikai kísérletek, áramkörépítés a játék lényege. Beni teljesen beleszerelmesedett. Kriszta meg bevitt pár fényképet a munkahelyére, ahol némi élménybeszámoló után egy vagy két kollégája azonnal felment a netre, hogy rendeljen az unokájának, gyermekének. Szerintem is nagyon hasznos cucc, hasonló dolgokat én csak általános iskolában csináltam, még a 80-as éves közepén-végén, technikaórán. De az is csak hasonló volt, nem ennyire komoly, mint ez a játék.

2011. október 22., szombat

Szomorú tények

Egyszerűen nem hiszem el, csak engedek a tényeknek: Sebi is, Beni is beteg. Sebike már kifelé halad, Beni viszont belázasodott. Ebből jövő héten se óvoda, se bölcsőde nem lesz.

2011. október 21., péntek

Facepalm

Ma lementünk a bankunk helyi fiókjába, bejelenteni a végtörlesztési szándékunkat. Az ügyintéző hölgy fáradt hangon közölte, hogy időpontot kellene foglalnunk.

- OK, mikor jöhetnénk? - kérdeztük bizakodva.

- Leghamarabb jövő hét csütörtökön, délelőtt 9 órára!

Mondanom sem kell, hirtelen az államat kezdtem keresni a padlón. Ugye milyen ügyfélközpontú hozzáállás a banktól, hogy egy ilyen volumenű feladatra egy, azaz egyetlen egy embert biztosít egy több mint 25ezres városban?! Persze, ha pénzt vittem volna be, két ügyintézőből is kedvemre válogathattam volna...

Mikor összeszedtük magunkat, gyorsan átléptünk egy másik hölgyhöz, hogy legyen kedves 3 hónapra visszamenőleg kinyomtatni a folyószámlánk egyenlegét. Szerencsénkre régebben a szomszédunk volt, így nem csak hogy pikk-pakk megoldotta a helyzetet, de kedvesen megmutatott pár "trükköt" a netbank szolgáltatás berkein belül.

Emellett még pletyka szintjén megemlítette, hogy az a pénzintézet, amelyikkel szeretnénk leszerződni az áthidaló hitelre -- a bankunk nem ad forinthitel a devizahiteleseinek --, hamarosan kifogy abból a pénzkeretből, amit erre a célra különített el. Ehh...

A jövő héten azért rohanunk ide-oda és vissza, hogy péntek reggelre minden papír és minden összeg kézben legyen. :-S

2011. október 13., csütörtök

Miért?

Elsőként engedd meg, hogy megköszönjem a türelmed: köszönöm! Miután letudtuk a kötelező tiszteletkört, vágjunk bele a közepébe. ;-)

Kriszta visszament a dolgozni. Így 2,5 év után már neki is hiányzott kissé, hogy kiléphessen a családi körforgásból. Most őszintén, neked nem lenne eleged, ha napi 24 órában kellene 3 hisztis pasit kiszolgálnod? Dehogynem...

Szóval, visszament dolgozni. Eleinte kissé döcögős volt, de folyamatosan tanulja az új törvényeket, előírásokat, s a kollégái is rengeteget segítenek neki. Azért nem semmi szinte teljesen újratanulni egy szakmát, hiszen amikor eljött babázni, még teljesen mások voltak a jogszabályok. Ámbár az építéshatóság azóta ilyen, mióta csak egy átlagembernél picit is jobban belelátok. Esténként nagyon fáradt, ami, úgy hiszem, természetes. Ezt azonban sajnos csak az eszem tudja, a szívem nem.

Persze, ahol tudok, segítek: viszem a gyerekeket óvodába, bölcsődébe, bevásárolok, főzök, mosogatok, mosok, teregetek... aztán vissza az óvodába, bölcsődébe...

Ebből is láthatod, hogy mindkét gyerek egészséges. Hála a fentieknek!

Benjámint éppen ma dicsérte az óvónő, hogy mennyit fejlődött a nyáron viselkedésben, gondolkodásban és mozgásban is. Dagadt a mellem, valószínűleg vigyorogtam is. Én, mint szülő, ezt kevéssé tapasztalom, hiszen nap mint nap látom a fiamat. De ezek szerint nagyon szembetűnő. Részemről csak annyit vettem észre, hogy egyre gyorsabban olvas és számol (fejben, nem ujjakon) és kevesebbet kérdezi: "Mit is mondtál?".

Azért vannak félelmeim is: természetes vajon, ha egy közel 7 éves fiúgyerek azt kéri esti mesének, hogy mondjam el, hogyan működik az atomerőmű?! De nem csak úgy felületesen, hanem reaktor, vízkörök, turbina, trafó és egyebek.

Kriszta talált is neki egy érdeklődésének megfelelő játékot. Talán emlékszel, hogy az általános iskolai technikaórákon tanították az áramköröket, kapcsolókat, fogyasztókat, s ehhez kaptunk kapcsolótáblát is. Nos, egy ehhez hasonló játékot talált párom az interneten. Meg nem mondom már, hogy mi a neve, többféle csomag van. A kezdőben épp csak pár alkatrész van, a következő már komolyabb, a harmadik pedig a második kiegészítője, további alkatrészekkel. Megrendeltük neki a középső csomagot, nagyon várja.

Sebestyén és a bölcsőde, mint az északi és déli sark. Két pólus. Attól kezdve, hogy kinyitja a kis szemeit és meghallja, hogy bölcsi, megy a szöveg, hogy nem akar menni, anyával akar menni. Nem érti, hogy a munkahelyre nem mehet le, hogy egész nap anyával legyen. S most utalnék vissza bejegyzésem címére. Igen, elértük a miért-korszakot! Néha az agyam eldobom, miket tud kérdezni, s persze a válasz után felcsendül a "Miért?". Sokszor, nagyon sokszor. Tulajdonképpen, amikor ébren van és épp nem köti le valami más a figyelmét, folyamatosan.

Szóval nem akar menni, s ez először abban nyilvánul meg, hogy mondogatja, majd ahogy közeledünk a bölcsihez, ez egyre gyakoribb lesz. Végül már nem akar kiszállni a babakocsiból, nem akar bemenni az ajtón, nem akar átöltözni, nem akar semmit. Csak ordít, hisztizik és kapaszkodik mindenbe, amit ér: "Le akarok menni az anyámért! Az én anyámért! Nem akarok itt maradni! Hol van az anya?" Ha sikerül lehámozni magamról, s a gondozónő átveszi, majd úgy teszek, mintha elmennék, hamar megszűnik a balhé. Ez egyrészt köszönhető a munkaerő több éves szakmai gyakorlatának, másrészt annak, hogy Sebi nagyon jól tudja, ha nincs ott apa, vagy anya, nincs kinek hisztizni.

Sajnálom én szegényt, hogyne sajnálnám, félre ne értsd! Próbálom mind őt, mint önmagamat vigasztalni, nem sok sikerrel. A szívem majd megszakad időnként, amikor látom a könnyes arcát.

Ezután szoktam bevásárolni, majd otthon nekiugrok a háztartásnak. Délután 2 órára megyek a kisebbikért, majd útban hazafelé elhozom a nagyobbikat is. Ilyenkor már megkezdődik a délutáni offenzíva is, Sebestyén folyamatosan azt hajtogatja, hogy ne menjünk haza, menjünk el az anyáért. Nos, ha ilyenkor belemegyek a játékba, ismét a sohanincsvégemiért következik. Le se írom, a lényeg az, hogy képtelenség továbblökni a lejátszófejet.

Körülbelül 4 óra felé érem el az agyhalotti állapotot, Kriszta érkezése előtt. Onnan átveszi a gyerekeket, én meg igyekszem legalább a papucsállatkák szintjére felhozni magam: mozog, eszik, pihen.

Szóval, így telik a szabad hetem. Jó éjt!

2011. október 7., péntek

Szívmelengető

"Nélküled akkor is magányos vagyok, ha emberek vesznek körül!"

Ezt találta mondani Krisztám 8 és fél év házassággal a hátunk mögött. Majd a biztonság kedvéért meg is ismételte.

Létezik szerelem 7 év után is? ^^