Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2011. szeptember 24., szombat

Mosolyka

Mivel Sebi beteg, csak Benit vitte Kriszta öccse Dunaföldvárra, hadd unokázzanak a nagyszülők. Abban maradtunk, hogy szombat este ott is alhat a nagyfiú, majd vasárnap délután hazahozza a sógor.

Hazaértem a munkából, vacsi, majd kérdezem Krisztát:
- Hívtad már Bubut?
- Nem, még nem.
Erre Sebi is:
- Anyaaaa... hívtad már aaaa... Benit?
- Még nem csillagom!
- Nem? Na, szépen vagyunk!

2011. szeptember 23., péntek

Palackposta

Nem, nem írtam, észrevételed jó. Egyszerűen elegem volt és van. Sorra jönnek a pofonok az élettől, s bár újra és újra felállunk, de úgyis érkezik a következő maflás. Hol pénzügyileg, hol egészségileg, hol emberileg, hol így és úgy... Igen, tudom, mindenkinek ilyenek a napjai, csak most kicsit sok és sűrű a leves, amit le kell tolnunk a torkunkon. Úgyhogy, ne haragudj, türelmed kérem, előbb-utóbb visszatérünk Onlájniába, csak rendbe kell raknunk azt a kis homokozót, amit az életünknek hívunk.