Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2011. július 25., hétfő

Festék és jószándék

A hétvégén belelendültünk a munkába. Kriszta rábeszélt, de alapvetően én is úgy gondoltam, hogy ráférne egy kisebb renoválás a lakásra. Konkrétan festésről és mázolásról volt szó. Abban az istenáldotta helyzetben vagyunk, hogy egyrészt az egyik szomszédnak ez a szakmája, másrészt jóban is vagyunk vele.

De még mielőtt beleugrottunk volna, kezdjük ott, hogy valamikor augusztusban redőnyt szereltetünk fel az ablakainkra, ehhez azonban le kellett szereltetnünk az előző tulajdonostól ránk maradt klímát. Egyáltalán nem fájt érte a szívem, mióta itt lakunk, egyszer sem kapcsoltuk be.

Kijött a két szerelő, lefejtették a gázt, leszerelték a kültéri és beltéri egységet is, kifizettük a munkájukat (6ezer), elmentek, mi meg takaríthattunk. Pontosabban, mikor épp mentek, összefutottunk a szomszéddal, aki akkor indult otthonról, s látta, mi a helyzet. Mondom neki, ha tud valakit, aki adna pár ropogóst a klímáért, szóljon. Kérdezte, mennyit gondoltunk. Mondtuk, erre csak annyit mondott, hogy neki kell. A cucc így 2 perccel a leszerelés után elkelt.

A klímáért cserébe festéket és munkát kaptunk. Igazából a festék már kimerítette a klíma árkeretét, a munkát ajándékba kaptunk. Avagy kéz kezet mos, hiszen a szomszédnál meg én rendszergizdáskodom havonta 1-2 alkalommal, persze ingyen. Vagy ha úgy jobban tetszik, jó szomszédságból, barátságból. Én a gépekhez értek, ő meg a festéshez.

Szóval, szombat reggel ő vert ki engem az ágyból. Hozott mindent, én meg szakmunkáskodtam segédmunkáskodtam, illetve takarítottam, hogy az a kevés, de törvényszerűen lecsöppenő festék ne száradjon a padlóra. Egy gép az az ember. Se nem eszik, se nem iszik, se semmi, csak tolja, tolja, tolja. Alig győztem. El is fáradtam, pedig se a konyhánk, se az előszobánk nem egy hodály. Viszont gyönyörűen, pontosan és tisztán dolgozik.

Egy délelőtt (8-12) lekente a konyhát és az előszobát (a mennyezettel együtt) kétszer, előtte, ahol kellett, javította a falat. Közben jót beszélgettünk, viccelődtünk. Csak hideg, szénsavas ásványvizet fogadott el és pontban délben készen is voltunk. A szín, amit választottunk, elvileg a madártej nevet viseli. Nekem speciel valamilyen sárga lenne, esetleg vanília, de hát én csak egy vak pasi vagyok, nem szakember és nem nő. A mennyezet persze fehér, azt legalább nem keverem össze semmivel. A fehér az fehér. :)

Közben Krisztám ad hoc kitalálta, hogy neki nem kell a ránk hagyott konyhai szagelszívó sem. Abban igaza van, hogy ritkán kapcsoltuk be, s mivel kissé alacsonyabban van, mint az nekünk kényelmes lenne, gyakran bevertük a fejünket főzés közben. Leszedtük, s közben azon tanakodtunk, mi legyen vele. Mivel a festék szaga és legfőképpen száradása miatt folyamatosan nyitva volt a bejárati ajtó, a másik szomszédunk hallotta a diskurzust és szólt, hogy ha nekünk biztosan nem kell, ő szívesen elviszi egy ismerősének. Mondtuk neki, hogy nem tisztítottuk ki, csak levettük, így koszos. Nem zavarta: "Majd az új tulaj kitakarítja, ha kell neki."

Másnap szintén festés, csak a kisszobával és nautilus kékkel. Ez utóbbi szintén elment volna nálam mondjuk világoskéknek. Sebaj, Benjáminnak tetszik (ő választotta), ez a lényeg, hiszen a srácok szobája lesz hamarosan. Mikor Krisztám le akarta beszélni róla, nagyfiúnk szenvtelenül közölte:
- Nekem tetszik és úgyis a mi szobánk lesz. Majd a ti szobátokhoz olyat színt választhatsz, amelyik neked tetszik.

Vasárnap délre a kisszobával is végeztünk. Rövid ebéddel egybekötött látogatás a mamánál, aztán este még visszajött a mester, segített a helyére pakolni a bútorokat. Fáradtan és mindenhol fájva dőltem az ágyba.

A történethez még hozzátartozik, hogy pénteken, mikor előkészítettem a terepet, leestem a székről. Épp a klíma leszerelése után maradt tapétamaradékot akartam eltávolítani a falról. S nem elég, hogy leestem, de még a jobb lábamra is dőlt a szék. Fáj.

Ennyi történt a hétvégén. Nem volt egyszerű, de túl vagyunk rajta. Hála istennek és Istvánnak, a szomszédunknak!

2011. július 14., csütörtök

A látszat csal

Mai bejegyzésemnek látszólag két apropója is volna, de a valóság ettől "elég messze" vagyon. Ha jobban belegondolsz az alábbiakba, te is belátod majd, hogy tulajdonképpen ugyanarról van szó:

1.) 360 fokos virtuális séta a Discovery űrsikló fedélzetén.

2.) Sebestyén teljesen (éjszakára is) szobatiszta lett.

Látom, nem érted. Vagy mégis?

Nah jó, segítek: a NASA-nak a Discovery-re, nekünk a pelusra nincs többé szükségünk. ;-)