Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2011. június 25., szombat

Régi rossz ismerős

Kérem szépen tisztelettel, az úgy volt, hogy... egyszer régen (nem olyan régen) Krisztám és jómagam elmentünk a háziorvosunkhoz apró-cseprő panaszainkkal. A vizsgálat végén a doktornéni megkérdezte, hogy van a fekélyem. Mosolyogva mondtam, hogy minden szuper, még a cseresznye se készített ki, ami pedig köztudottan a magamfajta egyik legnagyobb ellensége.

Aztán eltelt pár nap. Valamennyi, nem fontos. Krisztám az egyik kedvencemet készítette: túrós palacsintát. Persze könnyen a kedvemben tud járni ezzel, mivel másféle palacsintát bottal se piszkálok. Inkább üresen eszem, ha nincs túró. Vagy nem eszek. Végül is mindegy, ez az én egyéni rigolyám. Van vagy egy tucat. Ha nem több...

A túrót a közeli spórolós boltból hozta, zacskós kiszerelésben. Hogy miért pont ilyet, nem tudom, nem ilyet szoktunk, de ez akkor nem is foglalkoztatott. Ellenőriztem a szavatossági idejét és az ízét is, minden rendben volt. Elkészítettem a tölteléket: összekevertem a túrót, tejfölt, vaníliás cukrot, porcukrot. Finom lett: megtartotta a túró jellegzetes ízét, de kellően édes is volt.

Miután kihűlt a tészta, megtöltöttem és betoltam 3 palacsintát, ennyi a szintem egyszerre. Benjámin simán lenyel hatot is. Nem tudom hogyan csinálja, hacsak nem az a titok, hogy ő kakaósat meg lekvárosat szokott enni, mivel velem ellentétben nem csak a tejcukorra, hanem a tejfehérjére is érzékeny.

Délután kellemetlenül csikarni kezdett a hasam. Aztán futottam. Nem részletezem, valószínűleg neked is volt már hasmenésed kedves olvasóm, tudod milyen. Csak annyit tennék hozzá, hogy a fekély miatt nekem ingyenes - bónusz - fájdalom is jut ilyenkor. Szuper, gondoltam, akkor ennyit a további palacsintázásról.

Nem nyújtom, a lényegre térek: azóta is szenvedek. Jó pár napja. Ha most az fogalmazódna meg benned, hogy miért nem mentem vissza orvoshoz, meg mit lehetne ezzel kezdenem, meg egyéb, ne tedd! Ez a betegség jelenleg gyógyíthatatlan, a tüneteket lehet enyhíteni, a fellobbanó gyulladást lehet csökkenteni, de mindegyiknek ára van. Éppen elégszer megfizettem ezt már ahhoz, hogy tudjam: a fájdalom jobb. Ha kétségeid volnának, keress rá a szteroidos kezelésekre.

Tegnap este 15-30 percenként rohantam miközben a kínom szinte állandósult. Előtte is fájt, után is fájt, közben pláne fájt.

Napijában többször jártok az illemhelyre. Ülök és érzem, ahogy csöpög belőlem a vér. Közben próbálok arra a hirdetési újságra fókuszálni, amit a kezemben tartok. Régi taktika ez már, néha segít. Az utóbbi napokban azonban csak összefolyó sorokat láttam. Már amikor láttam valamit, s nem összeszorított szemekkel, visszafojtott lélegzettel vártam az újabb fájdalomhullámot.

Mióta beteg vagyok, egészen más jelentéssel bír számomra az "élet apró örömei" kifejezés. Jelenleg azt jelenti, hogy épp nem görcsölök, s pár percig nem szökik könny a szemembe. Ha épp így van, igyekszem hasznossá tenni magam. Ma főztem, mostam, teregettem, elmosogattam, levittem a szemetet és voltam boltban is.

Ez utóbbi kicsit hazárdjáték, mert mi van, ha közben kellene... érted... Nem az első alkalom lenne, hogy az utcán... és nem tudom visszatartani... Ez benne van. Viszont ha begubózom, előbb-utóbb megint csak agorafóbiám lesz, ami nyílt út a depresszió felé. Ezt egyszer már végigcsináltam, köszönöm, nem kérek belőle. A nadrágomat ki lehet mosni, a büszkeségem ilyenkor esett csorbával már jó ideje nem törődöm, azonban egy bevésődő mentális-érzelmi gödörből még orvosi segítséggel is iszonyú nehéz kimászni.

2011. június 24., péntek

Árva ballonkabát

"Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Columbo hadnagy megszemélyesítője, Peter Falk.

Los Angelesben elhunyt Peter Falk filmszínész, akinek legismertebb szerepe a legendás Columbo hadnagy volt. A halál okát nem közölték. A család által kiadott közleményben csak annyi áll, hogy békében hunyt el Beverly Hills-i otthonában csütörtökön. "

Tovább>>>

2011. június 19., vasárnap

Gyorsan pár sor

Eltelt pár nap, igaz? Nem panaszkodhatom unalomra, nem csak a munkahelyemen, de közös képviselőként is helyt kellett állnom, illetve egy egyelőre szigorúan titkos magánjellegű munkán is dolgozom. Ráadásul borzasztóan kikészített a kánikula is, a fekélyem érzi is, rakoncátlanodik rendesen. Viszont nagy dolgok történtek mifelénk. :-D

Egyrészt Benjámin második foga is kiesett, s már látszik a maradó foga icipici hegye. Nagyon büszke rá. Még pár napot jár óvodába - saját kérésére -, utána majd kiderül. Elvileg találtunk egy nagyon közeli nyári tábornak nevezett napközit. Nem alszanak ott a gyerekek, csak napközbeni programokra viszik el őket, illetve ott is étkeznek, de este haza kell hozni a srácokat. Beninek tetszik az ötlet, majd kiderül, hogy mi lesz belőle. Másrészt egyre ügyesebben olvas. Meglepően gyorsan. Örülök. :-)

Sebestyénünk ma éjjel úgy aludta át az éjszakát, hogy nem pisilt a pelusába. Már napok óta nincs rajta napközben pelenka - még délutáni alváshoz sem -, de éjszakára még nem mertük elhagyni. Ezek szerint már ezt is ki lehetne próbálni. Persze nem megyünk fejjel a falnak, el kell még telnie pár ilyen éjszakának, hogy összegyűjtsük minden bizalmunkat és bátorságunkat. Emellett az is kellemesen érzés, mikor más szülők - köztük orvosok is - csodálkoznak, hogy kisebbik fiúnk milyen szépen, érthetően, választékosan beszél. Ilyenkor szerényen csak annyit mondok, hogy jó magból jó a termés. :-D

Van ám jó oldala is a melegnek, pláne a panelban, ahol élünk! Krisztám végre nem rejti ruhák alá a bájait. Igen, tudom, már szült két gyereket, asszonyosabb itt-ott... de mit tegyek, nekem ő akkor is gyönyörű!

2011. június 4., szombat

Heti krónika

Kevés embernek kívánnám azt, amin most átmegyünk. Sebestyénnek ugyanis megint jön a foga, s álló nap nem csinál mást, mint nyűgösködik, hisztizik, szopizik és alszik. Van pár perc, amikor érdemben lehet vele kommunikálni, de előbb-utóbb ott kötünk ki, hogy ordít és hatalmas könnyekkel követeli az anyát és a cicit.

Ha átéltél hasonlót, tudod azt is, hogy kicsik a fogzáskor kiemelten hajlamosak betegségeket elkapni. Mivel tulajdonképpen egyfolytában piszkálja az ínyét, rágja az ujjait - kézmosás persze minek - így várható volt, hogy az ilyenkor szokásos vírusos torokgyulladás is felüti a fejét. Ilyenkor nem örülök, ha igazam van. Így hát, ha lehet fokozni a nyűglődést, hisztit, szopizást, alvást, akkor Sebestyén fokozta. Például egy 4 napos non-stop lázzal, amit csak ideglenesen csökkentett bármiféle hűtőfürdő vagy kúp. Szegénykém már volt, hogy kérte is a "kupit", annyira nem érezte jól magát.

Hála az égnek, egy-két napja kikászálódott a lázból, viszont továbbra is sokat sírdogál, fájdítja az ínyét. Sajnos ezen át kell esnie - ahogy nekünk is -, de nem bánnám, ha kevesebbet szenvedne.

Benjáminunk ép és egészséges. Féltünk, hogy összeszedi a vírust az öccsétől, de eddig sikeresen elkerülte. Pedig ő is a fogaival bajlódik, immár a második lazult ki annyira, hogy bármelyik pillanatban kieshet, hogy átadja a helyét a maradónak.

Mint korábban említettem, nem csak a népi táncos, hanem a dráma-tagozatos bemutatón is szerepelt, azonban az erről készült fotókat - korábbi ígéretemmel, vagy reményemmel ellentétben - nem tölthetem fel. Egyrészt kicsit elkéstem - lemaradtam az első pár mondatról, amit az óvónéni mondott - , s emiatt nem tudtam jó pozícióból fotózni, így sokat kellett zoomolonom - ami egy kompakt kisgépnél a fénykép halála -, másrészt egy intelligens, az alkalomhoz majdnem illő melegítőben(!) érkező apuka mást se csinált, mint a többi szülőt zavarva, a saját fiára kattogtatta az első sorból a vakus(!) telefonját - nem egyszer miatta maradtam le egy jobb képről -, harmadrészt, oly sok ember látható az elkészült képeken, hogy nem kezelhetem annyira szabadon a személyiségi jogaikat, mint azt tettem a népi táncos videóval.

Egyébként csütörtök délután ismét műsor volt, ezúttal az iskolába induló nagycsoportosokat búcsúztatta a csoport és az óvónénik. Ide, sajnos, önhibámból nem tudtam elmenni. Krisztám ugyan ott volt, de egy Sebestyénnel az ölében reménytelen harcot vívott egy jó képért. Le is maradt Benike nagy pillanatáról, amikor egy stilizált kaput tartva kiengedte a ballagó csoporttársait az óvodából az iskolába. Ha megörökítve nincs is, de tudom, hogy Beni ügyes volt, csinos, aranyos és szép, meg okos is. Végül is a fiam. :)

Ma is nagyon büszke voltam rá. Ketten mentünk vásárolni, a közeli fenyőfás áruházba. Tudjátok, ahol sokat lehet spá... spórolni. Lényeg a lényeg, odabent fűszereket kellett keresnünk, kakukkfüvet és bazsalikomot (csak nem valami olasz kaja volt az ebéd?). Először tésztáért akartam küldeni, aztán meggondoltam magam, s megkértem, hogy adjon nekem egy csomagot mindkét fűszernövényből. Ő szépen odalépett a polchoz, s pillanatok alatt megtalálta a kakukkfüvet, majd nemsokkal rá a bazsalikomot is. Mikor kérdeztem tőle, hogyan sikerült ilyen gyorsan végeznie, hanyagul csak annyit mondott: elolvastam.

Jó tudom, hogy tud, s csak néhány betűnél bizonytalankodik, de akkor is olyan jó érzés volt. Ha átéltél ilyesmit, úgyis tudod, miről beszélek. Ha nem, akkor meg mindegy. :P Aztán itthon, mikor a vásárlás után kapott matricákat ragasztgattuk az albumba, ő mondta a képek hátán látható számokat. Nem volt gondolkodás, nem volt tévesztés, mondta a három számjegyűeket is, győztem keresni. Most is könny szökik a szemembe, ha ezekre a pillanatokra gondolok. Már csak azért is, mert mindezekre én tanítottam (persze Kriszta segítségével).

S már Krisztám: Beni nem kapta el Sebitől a torokgyulladást, orrfolyást, de anya igen. Először csak mosolyogtam ezen, de mikor láttam, hogy tényleg a mosogató ronggyal versenyzik a világ legrosszabbul festő konyhai kiegészítője címért (de aljas vagyok... de tényleg), kissé visszafogtam a vigyorgásból. Jól van na! Sajnálom szegényt, de ettől függetlenül akkor is érdekes, hogy se Benit, akit Sebi szintén egész nap ölelget, és együtt fürdenek, se engem, aki éjjelente ott alszik mellette, nem fertőzött meg, anyát meg igen. Máskor ő a strammabb, s mi vagyunk a pudingok.

Végére hagytam magamat. Mert semmi külön nem történt, illetve a fentiekben olvashattad, ami igen. Illetve, sikerült garanciálisan kicseréltetnem az órám belső szerkezetét, emellett szintén térítésmentesen legyártatom egy dekorációs termékekkel foglalkozó céggel az elrontott, majd így a címünkre postázott névtáblánkat. Közben előkészítettem a legközelebbi társasházi közgyűlést, bankokhoz rohangáltam portfóliós anyagokért, telefonáltam, emaileztem, interneteztem, online telefonáltam a cél érdekében. Rá kellett jöjjek, bármilyen szlogennel is álljon elő egy pénzintézet, a legfontosabb szempontjuk a valóságban mindig az, hogy minél több szakkifejezésnek tűnő szóval, elrejtett kikötésekkel, apró betűvel és mifenékkel "átverjék" a leendő ügyfeleiket, kipréselve belőlük a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legtöbb pénzt. Végül is erről szól a kapitalizmus... legalább is itthon...