Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2011. március 27., vasárnap

Többet nem tudok


2011. március 24., csütörtök

Erősebb, mint én

Hol is kezdhetném ennyi idő után... újra... Hallgatok a többségre (egyhangúan megszavaztam), egyenesen bele a közepébe.

Sebestyén szerdán megkapta a másfél éves korban kötelezően beadandó védőoltását. Nem, nem ment el az eszem és még számolni is tudok, tényleg a másfél éves oltásról van szó, amit még tavaly novemberben kellett volna beadatnunk. Sebestyén azonban tudta, hogy mi a dörgés, s az oltásra kijelölt napokra - vagy előtte - orrfolyatós, köhögős, hőemelkedéses betegségeket produkált. Aztán ahogy elmúlt a kritikus nap, ő is meggyógyult. S ez így ment mostanáig.

Persze, nekünk is feltűnt, hogy csúszunk, csúszkálunk, csúszkálgatunk, de különösebben nem vettük a szívünkre, hisz egyrészt az orvosunk is látta, hogy a gyerek folyamatosan "szimulál", másrészt korábban, azazhogy régebben ezt az oltást valami 3 éves kor környékén adták be. Így aztán villámcsapásként ért minket a levél, amit pár hete dobtak be a ládánkba, melyben az ÁNTSZ felhívta szíves szülői figyelmünket, hogy amennyiben a kijelölt napon - indokolatlanul - nem jelenünk meg az orvosi rendelőben és oltatjuk be Sebestyént, szankciókra számíthatunk. Konkrétan pénzbírságra.

Namármostugyebárna... értem... illetve érteni vélem a fenyegetés értelmét, csak hát... hogy is mondjam... Miért jó az az ÁNTSZ-nek, ha nincs pénzünk nevelni a gyermekeinket? Nem mellesleg amúgy is kamionszám hordtuk haza a gyógyszereket, ami a jelenlegi árak mellett nem egyszerű pénzügyi manőverekbe kényszerített minket.

Mindegy, beoltattuk a kicsit, s nagyon büszke vagyok rá! Mármint fiús apaként. Sebike csendben, de kissé megilletődötten tűrte, hogy az orvos megvizsgálja, majd hanyatt fektettem. Napok óta mondtam neki, hogy szurit kap, a combjába. Ezt most megismételtem, megsimogattam a fejét, mondtam neki, hogy itt van anya is, apa is, szeretjük. Majd a védőnő lefogta a térdeit, én meg a karjait. Felkészültem, hogy most jön a visítás, kapálózás...

Ehhez képest Sebestyén nyugodtan feküdt, miközben a orvos beleszúrta a tűt a combjába, s még akkor is, mikor elengedtük. Majd egyszer csak megszólalt, elég zavartan:
- Készen vagok?
Összefutott a könny a szemeimben.

2011. március 17., csütörtök

Feketében

Régen nem írtam... több, mint egy hónapja... Március közepén is túl vagyunk már... ez pedig azt jelenti, hogy Ő most jött volna, ha nem hagyott volna itt minket... Emiatt nem volt kedvem blogolni.