Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2011. január 27., csütörtök

Volt, van

Jelentem tisztelettel, ma délelőtt kicsi feleségem átvehette az új Kindle-t. Az UPS-nél egy tüneményes hölgy segítségét sikerült véletlenül megszereznem (ő vette fel a telefont), mindenben segített, így mind az új, mind a régi Kindle két nap alatt megjárta a maga útját. A hibás eszközöm már Louisville-ben dekkol. Bár az még nem a célállomás (Lexington-ban van a szerviz), de már az Amazon egyik "lerakata", vagy mije. Innen is köszönöm S. Mariann kedvességét!

Emellett kiemelt köszönet illeti Krisztámat is, amiért gyorsan alkalmazkodni tudott a futár időbeosztásához (miközben egy kevéssé beteg Benike nagyfiú, s egy betegebb Sebike kisfiú lógott a nyakán)... Ráadásul meleg vacsorával, süteménnyel, teával és mosollyal fogadott. Tényleg nem tudom, miből van ez a nő, de csodálom az erejét, s örülök, hogy mellettem van!

Most pedig következzék Ő, aki miatt ez az egész hercehurca volt! Hölgyeim és uraim, van szerencsém bemutatni a Csaba's Kindle-t!

Még dobozban


Naná, hogy Kína! :-P


Itt nyílik


Biztonságban (alul-felül karcgátló fólia)


1st boot (automatikus az USB csatlakoztatás után)


Fincsi áram USB-ről


Agatha Christie, mint képernyővédő


Méretarány

Bár jól látható a kijelző minősége (szerintem szépek a betűk, a képek), de a napokban készítek olyan fotókat is, ahol pár olvasnivalón keresztül mutatom be, mit láthat a felhasználó, ha erre az eszközre szavaz. Sajnos, az időjárás nem kedvez a vaku nélküli képeknek, vakuval meg... :-/

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a családban gyakori beszédtéma volt a Kindle, mint hogy már Sebestyén is hangosan kiabál, ha meglátja a kezemben, vagy a képeken: "Nínl!"

2011. január 25., kedd

Volt, nincs, lesz

Mint azt már január 15-én is említettem, rendeltem valamit az USA-ból. Konkrétan egy Kindle WiFi e-könyv olvasót (röviden e-olvasót). Az UPS 17-én, délelőtt 10:50 perckor kicsi kezecskéimbe helyezte a várt csomagomat, amit bősz fényképezések közepette ki is bontottam, bő fél óra múlva. Addig hagytam akklimatizálódni, kint ugyanis elég hideg volt.

Sok összehasonlítási alapom nincs, de nekem nagyon megtetszett a kütyü. Összehaverkodtunk, megszelídítettük egymást, csiszolódtunk. Egy fantasy témájú könyvet ki is olvastam rajta, maximálisan elégedett voltam mind a kép minőségével, mind az eszköz kezelhetőségével, mind az élménnyel. Néhányan azzal (ellen)érvelnek, hogy az igazi könyvnek nyomda-papír-festék illata van, s ezt az élményt nem pótolhatja semmi sem. Tetszik, nem tetszik, igaz, hogy ennek biza' nincsen semmiféle illata. Viszont az is tény, hogy speciel én nem azért veszek könyvet, hogy szagolgassam. Ha mégis rám törne az esszenciális vágy, beugrom a közeli könyvesboltba és bedugom a fejem két szimpatikus polc közé, oszt' csóközön.

Szóval és betűvel... Ott tartottam, hogy...

Megkaptam a csomagot 17-én, kibontottam, fényképeztem, beüzemeltem, fényképeztem és olvastam, olvastam, olvastam... Aztán 22-én reggel egy halvány, vékony, fekete, vízszintes csíkot (műveltebbek kedvéért: vonalat) fedeztem fel a kijelző felső harmadában. Mintha megrepedt volna, de ahhoz túl egyenes volt és nem is lehetett érezni tapintással sem a hibát. Kikapcsoltam, akkor nem látszott. Visszakapcsoltam és az eddigi egy csík (vonal) helyett immár kettőt találtam egymástól 1 mm-re.

Nem írom le, mit mondtam... Ettől féltem, ugyanis az angoltudásom nagyon sokat kopott az évek során. Persze a nincsből nem nehéz kopni. Korábban ugyanis azt az információt kaptam, hogy a garanciális ügyeket mindig élőszóban, telefonon... Mennyi is az USA-ba a percdíj mobilon???

Agyaltam, s másnap megpróbáltam emailben elintézni az ügyet. Persze, nekem is azt mondták, hogy telefonáljak, s ha nem tudok angolul, kérjek meg valakit, akiben bízom. Újra agyalás... Felhívtam sógoromat, mondtam neki, hogy egy 35ezres kérdésem volna, telefonos segítséget kérek. Nem problémázott: "Semmi gond, megoldjuk holnap!". OK, elküldtem neki a lényeges információkat emailben. Csak egyet nem: a bankkártyám számát, mert ilyesmit mégse így kéne...

Másnap délután, valamivel 16 óra után hívta fel az Amazont. Persze kérték a kártyám utolsó négy számjegyét, amiért gyorsan felhívott sógorom. Megadtam, s innen már sínen volt a dolog. Illetve lett volna. Csakhogy... azaz: de!

Szerencsétlen amcsik egyszerűen képtelenek felfogni, hogy a világ nem körülöttük forog. Kitalálták, hogy az UPS futárszolgálatnál regisztráljam be a hibás Kindle-t, mint csomagot, kérjek azonosítószámot és követést, valamint fizessem ki a szállítás költségét, amit majd a csomag megérkezése után visszafizetnek az Amazon-os fiókomban megadott számlaszámomra. Több levélváltás után - elképzelni nem merem, hogy miket írhattam nekik a fordítóprogram instrukciói alapján - végre sikerült megértetnem velük, hogy ez nekem nem jó üzlet - de nekik se -, mert az UPS innen minimum 120 ropogós amcsi dodóért vinné vissza a hibás eszközt. Egy másik magyar srác tapasztalataira alapozva kértem, hogy biztosítsanak nekem egy UPS-es címkét, amivel az Amazon fizeti a visszautat, mivel az így olcsóbb (~21 USD) nekik is. De ezt is csak akkor fogták fel, mikor konkrétan megírtam, hogy hahó, 120 dolcsi, a Kindle meg 139 újonnan... Megéri visszatéríteni a fuvarköltséget?!

Egyébként végig nagyon kedvesek voltak, megköszönték az észrevételeimet, sajnálkoztak a hibán és remélték, hogy még hallanak rólam (ezt azóta már biztosan megbánták). A hazai kereskedelmi kultúra ehhez képest... tisztelet a kivételnek!

Ma reggel végre megérkezett emailben a kinyomtatható címke, beregisztrálva az UPS-nél. Holnap felhívom őket, hogy mikor tudnak érte jönni. Netán jó lesz úgy is, hogy amikor kihozzák a cserekészüléket, akkor odaadom a futárnak emezt?

Ja, azt nem is mondtam, természetesen kapok egy másik Kindle-t. Persze ez is kalandos ám, nem megy csak úgy, ukmukfukk! Ugyanis odaát, az óceánon túl természetes, hogy az emberek hitelekből élnek, mindenhol hitelkártyát használnak. Ezt hívják ősmagyarul credit card-nak. A normális bankkártya ellenben, amit a mai magyar valóságban a legtöbb ember használna (ha lenne a számláján pénz), a debit card. Kettő között annyi a különbség az Amazon szempontjából, hogy a credit kártyán "mindig" van fedezet, a debit-en meg csak a számlán található összeg erejéig (legalább is általában).

A cserekészüléket pedig a következő metódus szerint küldik: beterhelik a kártyára az új Kindle árát, majd kérik a teljesítést. Ezután kiállítják az eszközről a számlát, majd mivel ez garanciális csere, visszautalják az összeget a bankszámlára. Ez credit-nél nem téma, van fedezet. Na de debit-nél... ott a buli: tarts minimum 160 dodónak megfelelő forintot a számládon, amíg ez a tranzakció le nem zajlik, vagy megáll a folyamat ott, hogy nincs fedezeted!!! :-P Extra bónuszként: vannak olyan bankok (név nélkül), ahol mind a beterhelést, mind a teljesítés kérést kifizetésnek értelmezik (debit esetében) és kétszer utalják el a pénzedet... Az Amazonos ügyintéző meg szidja a csámpás magyar anyákat.

A történet jelenleg ott tart, hogy csomagolják a cserekészüléket, a cseréért levont pénzt már vissza is utalták, én holnap hívom az UPS-t a hibás Kindle visszaszállításáért. Lélekben kicsit megtörten, idegileg picit kikészülve, de várom a további fejleményeket.

Végszóként, avagy a szegény embert az ág is húzza: az októberben vásárolt karórám elfelejtett világítani. Mivel még garanciális, felküldik a fővárosi szervizbe. Lehet, hogy csak elemgond, de a garancia akkor is garancia. Érdemes nekem holnap felkelnem? :-/

Ui: Majd az új Kindle-ről készülő képeket töltöm fel.

2011. január 16., vasárnap

"Méecce vákávákáé"


Rövid magyarázatként, hogy mindenki értse: Sebestyén egyik nap nekiállt énekelgetni a "vákávákáé"-t. Először lövésem se volt, mit jelent, majd beugrott, hogy van egy ilyen dal. De hol hallotta a gyerek, s legfőképpen, mikor, mert már jó ideje nem volt nálunk műsoron?! Bekapcsoltam a gépet, kikerestem a Youtube-on a dalt és elindítottam neki. A törpös abban a pillanatban lefagyott, a képernyőre meredt, majd felkéredzkedett az ölembe és elbűvölten nézte a videót. Amikor pedig véget ért a dal... ugye kitaláltad... "Méecce vákávákáé!" Tegnap nyolcszor egymást után. :-P

2011. január 15., szombat

Három ok

Lassan lejár a pihenőm, már a negyedik napot zárom ezzel az estével. Hétfőtől ismét munka. Semmi külön nem történt az elmúlt napokban, folytak a megszokott hétköznapok. Voltak örömök, voltak bosszúságok, nehézségek és boldogságok. Bejegyzésem ilyen szempontból tartalmatlan lenne.

Az ok, amiért mégis nekiálltam verni a billentyűzetet, valami egészen más. Vagyis okok, mert több dologról volna szó, de édes anyanyelvünk szabályai ellen nem szeretnék szándékosan véteni.

De vegyük sorra:

1.) Sebestyén fejlődését épp ésszel képtelenség követni. Mind mozgáskoordinációban, mind értelmi képességeiben robbanásszerűen halad előre. Nincsenek lépések, csak hatalmas ugrások. Megfigyeltük, hogy rendszeresen a balját használja. Kriszta szándékosan elé, középre helyez tárgyakat és figyeljük, melyik kezével nyúl érte, hogyan használja a kezeit. Úgy tűnik, akárcsak a bátyja, ő is balkezes lesz. Két jobbkezes szülőnek két balkezes fia. :-P Legalább igaz a tétel: "Egy csapból egyféle folyik!"

Szóhasználatára, mondatszerkesztésére, a nyelvhasználatára jellemző immár a névelő és a ragozás használata is. Például: "Apájé az ama." (Apáé az alma.), "Enyém a kokka!" (Enyém a kocka!), "Anya, Meni pápá az oviba." (Anya elvitte Benit az óvodába.). Emellett nagyon tisztelettudó is: "Kéjek totit! Kötönöm!" (Kérek szotyit! Köszönöm!). De használja a 'légy szíves' kifejezést is: "Méecce, létivesz!" (Még egyszer - vagy egyet -, légy szíves!), valamint a 'tessék' (tették) sem idegen tőle.

Testrészekből a következőket tudja és mutatja kérésre: fej, haj, fül, arc, homlok, orr, szem, szemöldök, halánték, tarkó, fog, nyelv, száj, áll, nyak, cici, kéz, könyök, csukló, ujj, has, köldök, hát, popsi, kuki, láb, térd, boka, talp. Most tanítom neki a vállat, a hónaljt és a combot.

Nagyon örülünk, hogy a testvérféltékenységet sikerült illő kereket között tartani. Ami vita, vagy negatívum történik a két gyerek között, az javarészt vita a játékon, vagy véletlen baleset, esetleg Benike testi erejének érdekérvényesítő fölénye miatt történik. Nagyon, de tényleg nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy egyik gyerek se szenvedjen hiányt se a szeretetben, se a figyelemben, se a nevelésben. Úgy tűnik, erőfeszítéseink megtermik gyümölcsüket.

2.) Minap voltunk lent Krisztám munkahelyén, a Polgármesteri Hivatalban. Bár alapvetően a családi adókedvezményt akartuk elintézni, de a sikeren felül egy jó hírrel (is) gazdagabban hagytuk el az épületet: megtudtuk, hogy Kriszta közvetlen főnöke már várja vissza páromat, számít a munkájára. Ez a nemrég bevezetett 'indoklás nélkül is fel lehet mondani a köztisztviselőknek' törvény fényében nagyon pozitív és örömre bőséggel okot adó tény. Reméljük szeptember végéig nem változik semmi.

3.) Rendeltem az óceánon túlról valamit, amit majd szeretnék bemutatni itt is. Akik rendszeresen olvasnak, tudják miről van szó, legfeljebb visszakeresnek kicsit. ;-) A csomagom jelenleg a kölni UPS raktárban pihen, hétvégén Németországban se dolgoznak. Elviekben kedden vagy szerdán kapom kézhez, ez a bürokrácia malmaitól és az UPS szállítóitól is függ. Fotókat biztosan készítek, de lehet hogy videózni is fogok, s ezeket természetesen ide is feltöltöm.

2011. január 5., szerda

Első az idén

Drága szíveim, nem kell tovább aggódnotok, jelenleg bátran kijelenthetem: meggyógyultam. Van még hangyányi köhécselés, apró orrfolyás, picurka torokkaparás, de semmi más. Az éjszakás műszakom végére úgy helyrejöttem, hogy csak na! Igaz, szenvedtem és rendszeresen belázasodtam, de apróságra immár nem adok.

Benjáminunk is újra rendszeres óvodalátogató lett. Tavaly november-december hónapban elég sokat volt itthon az állandó orrfolyása miatt. Szegénykém allergiája olykor annyira bedurvul, hogy hiába fújja az orrát, szed mindenféle bogyót, semmi nem használ. Ilyenkor persze besűrűsödik a váladék az orrjárataiban, ami fertőzést is okoz, s gyönyörű, masszív zöld trutymóvá mutálódik. Szegénykém csak szuszog a száján és úgy beszél, mint akinek nincs is orra.

Húgomék vettek neki egy Lego űrhajót. Tudjátok, olyan Star Wars-os, droidos. Mindjárt megkeresem... Itt is van: LINK! Seperc alatt összedobtuk... persze, úgy fél óra múltán már kicsit frusztrált voltam, nem emlékeztem, hogy ennyire macerás lenne egy Lego-t összerakni. :-) Viszont tagadhatatlanul nagy élmény volt, hogy összedugtuk a fejünket a nagyfiúval és kisilabizáltuk az összeszerelési útmutatót, majd követtük az utasításokat. Kriszta mondta is, hogy mennyire aranyosak voltunk és nagyon örül, mert látta, hogy mindketten élvezzük a közösen eltöltött időt. (Azóta persze, hogy is lehetne másként, párszor már segítenem kellett újra összerakni a gépet... Fiúból van a szentem, ennyi idős koromban engem is jobban érdekelt a szétszedés, mint az összerakás.)

Minap megint felhoztam az iskolát neki, elbeszélgettünk a dologról. Alapvetően érdeklődik az ott elsajátítható tudás után, de "inkább mégis maradnék az oviban apa... ott többet lehet játszani... és segíteni kell a kicsiknek is... tudjanak játszani... meg töltök nekik inni is...". Megdönthetetlen érvelés. :-D Ebégyként - Beni így mondja, ha gyorsan beszél - igaza van, az óvodában tényleg többet lehet játszani. Görnyedni meg ráér utána is, akárki, akármit is mond.

Sebestyénünk egyfolytában beszél. Vagy hisztizik. Rövideket alszik és alig-alig eszik. Viszont rengeteget szopizik. Nagyon szereti a könyveket és a meséket. Pár napig volt néhány ingyenes mesecsatorna a TV-n, azóta rendszeresen követeli, hogy kapcsoljuk be a "bíbitévét" (Baby TV, angol nyelvű mesecsatorna extra kicsinek). Még jó, hogy felvettünk pár mesét, azt lejátsszuk neki és elégedett. Emellett a kézimunkás játékokat is rendszeresen követeli, a vonatos és állatos mágnestáblás a kedvence. Mesekönyvek ezek is, hűtőmágneshez hasonló figurákat lehet benne ide-oda rakosgatni. Közben teljes erőbedobással ismételgeti: bekekebéka, pipi, mijamijam, veve... sihuhu, ekikopke (ejtsd: helikopter), Tomasz...

Néhány új szó, kifejezés: jobot (robot), mamoja (mazsola), kigababa (Kinga baba, húgom kislánya), enyém, kesze (keze), kéje (kérek), májik (másik), mamami (mandarin), homomo (homlok), hátemi (hát ez mi?), anákka (anyácska)... A minap próbáltam neki elmagyarázni, hogy a lábait nem csak úgy lehet nevezni, hogy "ljába" és "májik ljába", hanem hogy bal lába és jobb lába. A végén kiegyeztünk: "bal ljába" és "májik bal ljába". :-D

"Tepi jobot"

Krisztámról majdnem elfeledkeztem, pedig nem érdemli meg! Röviden és tömören: nonstop fáradt, mint minden anyuka, de nem beteg. Az utóbbi időben a párkapcsolatunkért rengeteget tett, erején felül ápolt, s ez nagyon összehozott minket. Jó, eddig se kergettük egymást baltával, de valahogy mégis jobb, mint eddig. Hogy ő ezt miként éli meg, nem tudom, de nekem jó. Nagyon.

Vettem is neki egy szexi hálóruhát. Nem volt olcsó! Sajnos, mint kiderült, a szemmértékem oly hosszú idő után becsapott, s egy hangyányit kicsi lett. Tényleg csak hangyányit. Mivel ezek után úgy éreztem, jobb, ha nem próbálkozom újra, Krisztámra bíztam a döntést: megtartja vagy visszaviszi és vesz rajta mást. Az utóbbi mellett döntött. Amit azonban helyette vett, kevéssé erotikus, viszont felülmúlhatatlanul hasznosabb. Majd csak túlélem valahogy. ;-)

Még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy a feleségemről mindig kevesebbet írok, mint a fiúkról és önmagamról, s ennek biztosan oka van: igen, van. Az, hogy ez egy nyílt blog, melyben olyasmit nem írok le, amit nem szeretnék mások tudomására hozni. Az igazán kedves pillanatokat, engedelmetekkel, megtartjuk magunknak. ;-)