Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2010. december 24., péntek

Kórkor 2

Nem megy ez nekem... mármint a gyógyulás. Egy egész napig semmi bajom nem volt, aztán megint megfáztam. Csak most nem a torkom és mandulám, hanem a légcsövem és a bal oldali tüdőlebenyem. Egy nagy légcsőhurut kis tüdőgyulladással keverve. Pont mint egy nagyfröccs. Be is nyaltam, ahogy illik. De ez most durvább. A fejem konkrétan széthasad a sok köhögéstől, a mellkasomban meg már izomláz van ugyanettől.

Kaptam is rá lórúgás gyógyszert. Egyetlen adag, 2500 forint és csak azután mertem elolvasni a mellékhatásait, miután megittam. Mert hogy folyékony volt az istenadta. A mellékhatásait nem részletezném, csak pár apróság: veseelégtelenség, májszövet elhalás... a többi ezekhez képest bagatell.

Mire tegnap hazaértem a doktornénitől, már 38,2 volt a lázam. Gyanítom, hogy előző este is magasabb volt a kívántnál a testhőm, mert nem tudtam aludni. Ha lázas vagyok, sosem tudok aludni, ahogy most éjjel sem. Ördögi kör, hiszen épp hogy sokat kéne aludnom, pihennem, de nem tudok. Legalább is egy jó ideje nem.

Most is 38,7 a testhőm. Kérdezed, hogy akkor mégis mi a búbánatos francot kertesek a számítógép előtt?! Kérdésed jó, ahogy a válaszom is triviális, vagy mondhatni ironikus: ha nem ülnék itt, nem lennék lázas? Amit lehetett, megtettem, most várom a hatást. Kriszta altatja a gyerekeket, hála az égnek ők jól vannak, kicsit taknyosak, ennyi talán még belefér.

Mama - édesanyám - küldött "némi" élelmiszert. Nem sorolom, mert konkrétan lakodalmat lehetne tartani ebből a mennyiségből és változatosságból. Maradjunk annyiban, hogy sok és sokféle. Valahogy mégse kívánom, s ez megrémít. Én, aki annyira szeretem a finom falatokat, rá se tudok nézni a kajára. Ez tényleg a vég.

20:10 folyt.: 38,8... mióta az eszemet tudom, ennyi nem volt.

2010. december 14., kedd

Kórkor

Mint a múltkor említettem, nagyon kikészültem a nappalos műszakom végére. Azóta kiderült, nem csak a koránkelés tette be a kiskaput: megfáztam. Hol a torkom, hol a fülem, hol a fejem, hol ezek közül bármelyik kettő, hol mindenem fájt. Reggel és este olyan a hangom, mint egy mutáló tininek. Már ha van hangom, ugyebár. Az orromból neon zöld trutyi folyik, a manduláim bedurrantak, a fülemben a legváratlanabb pillanatban érzek hasító fájdalmat, s napok óta csak a homlokomat érintő fejfájással fekszek, kelek. Viszont nem köhögök és ma már alig fájt a torkom. Némi öröm az ürömben!

Abban biztos vagyok, hogy ha az első tünet óta nem szednék napi 3-5 ezer milligramm C-vitamint, 39 fokos lázzal dolgoztam volna végig az éjszakás műszakot. Természetesen már megtettem a további, szükséges lépéseket: felírattam a háziorvosommal a jól ismert, fekélyemet nem zargató, lórúgás antibiotikumot.

Persze, nem csak én vagyok beteg. Az egész banda taknyos, torokfájós, köhögős. Kinek mi jutott. Benivel ma voltam orvosnál, kapott is egy 3200 forintos bogyókollekciót. Sebestyén "csak" tortyog kicsit, egyéb baja nincs. Krisztám meg hol a torkát fájdítja, hol az orrát fújja, de úgy tűnik, jelenleg ő a legstrammabb. Ahogy szoktam is mondani: "Te nem lehetsz beteg, fáradt, te az anya vagy!"

Sebestyénünk immár rövidebb mondatokban fejezi ki magát, például:
- Anya kéje cici! (Anya, kérek cicit!)
- Menyi duciduci. (Beni alszik.)
- Anyájé innyi. (Anya innivalója.)
- Menyi helye. (Beni széke a konyhában.)
- Tép a baba. (Szép vagyok.)
- Ama izdli. (Ízlik, finom az alma.)

Az óvónők megosztották a véleményüket a Benjámin vs. iskola témában, s megnyugodtunk, hogy immár nem csak a fejlesztőpedagógus és mi látjuk úgy, hogy maradni kéne még egy évet az óvodában, hanem az óvónők is. Okos kisfiú, gyorsan tanul, de kicsit kelekótya. Kis balkezes kelekótyám. :D

Nemrégiben tudtam meg, hogy édesanyám kacérkodik a számítástechnikával, s álmai között egy netbook, vagy egy kisebb notebook szerepel céleszközként. Így aztán napjaim egy részét azzal töltöm, hogy bújom a netet egy jó ajánlat után, hátha... Táblagépet már találtam egy hazai forgalmazónál 40ezerért (tokkal és postával). Android operációs rendszerrel, barátságos érintőképernyős kezelőfelülettel, kielégítő hardveres kiépítéssel. Már csak azt nem tudom, hogy ezt is elfogadhatónak tartaná-e, arra meg ötletem sincs, hogyan tudakolhatnám meg. Ötlet? (Vagy egy megbízhatóan működő használt noti?)

Az biztos, hogy ha ezt sikerül valamiképpen kiderítenem - és a válasz kedvező -, egyelőre ugrott az e-book olvasóm. De ott egye a fene, az édesanyámról van szó! Ezerszer többről mondott le értem...

2010. december 3., péntek

Álmodik a nyomor 2.

Kedves, s mélyen aggódó olvasóim megnyugtatására: a hajam már több, mint 3 mm rövid. :)

Tegnap este fejeztem be a nappalos dekádomat. Ideje volt már, a 6. napot nem bírtam volna ki. Nagyon elfáradtam.

De következzék a bejegyzés címének tárgya:

Ez egy Amazon Kindle WiFi ebook reader. (A link az angol nyelvű Wikire visz!)

Sajnos csak USA országból érkezhet, hazánkban, de a világ más pontjain sem lehet legálisan (sicc!), hivatalosan hozzájutni, csak és kizárólag az Amazon weboldaláról. Ott viszont, a közeledő ünnepnek köszönhetően lezárták a csapot a külföldi megrendelések előtt, majd csak 24-e után foglalkoznak a potenciálisan bevándorlójelölt, s így alacsonyabb rendű embertömeggel.

Mintha az emberiség nagyobbik felének dollárja kevesebbet érne a texasi farmer pénzénél. :S

Persze valahol megértem, de akkor sem túl emberséges(?) hozzáállás. Ha a Koobe Jr. nem lenne 53ezer forint itthon, nem is foglalkoznék a Kindle-lel. Ugyanis az Amazon üdvöskéje 139$ + 21$ egyéb költség, a vámot pedig a cég állja. Ez a mostani 211 forintos árfolyammal számolva sincs 34ezer forint.

A pénz elvileg megvan rá, csak az Amazon nem hajlandó szóba állni velem december 24-e előtt. Ezért álmodik most a nyomor.