Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2010. szeptember 26., vasárnap

Önmagáért beszél

Ugye nem kell magyaráznom Benike művét?



2010. szeptember 17., péntek

Blogolás helyett

Ok, rendben, bevallom férfiasan: lusta vagyok.

Szóval, az történt, hogy mostanában blogolás és átfogó internetezés helyett filmeket nézek és játszom a számítógépen.

Jelenleg a Csillagkapu (SG1) sorozat került terítékre. Minden nap megnézek pár részt. Nem tehetek róla, szeretem a sci-fit. Meg a fantasyt is. Meg a háborús filmeket. Persze nem minden válogatás nélkül. Ám tény, hogy ezeket jobban kedvelem a rajzfilmek, vígjátékok és kalandfilmek mellett, helyett.

A játék pedig, amit mostanában nyüstölök, egy kalandjáték. Talán ismerős: Syberia 1-2. Nem vállalkozom a játék bemutatására, ízelítőként pár cikket ajánlanék a PC GURU honlapjáról: Syberia 1 és Syberia 2 ismertető.

S ha már játék, akkor gyerekek...

Sebestyénünk egyre újabb és újabb szavakkal, kifejezésekkel és fejlődő értelmével lep meg minket. Követni sem lehet, hogy mi mindent mond már a maga kis pösze, egy-két szótagos nyelvén. Ráadásul mindenhová felmászik, kapcsolgat, leránt, elvisz, megkóstol... miközben fél szemmel azt figyeli, hogyan reagálunk rá, s ha tetszik neki, amit előadunk nevelés címszó alatt, kinevet minket. Pár szó ízelítőként: títa (tészta), mijam (cica), épa (répa). Segít az öltözködésben, érti a "Vedd le a cipőd!", "Vidd a helyére!", "Add oda anyának/apának/Beninek!", "Dobd a kukába!", "Keressük meg anyát, apát, Benit!", "Megyünk fürdeni!"... stb. mondatokat. A legtöbb testrészét ismeri és megmutatja, az eldöntendő kérdéseknél vagy bólogat, vagy a fejét rázza. Céljai eléréséhez eszközöket használ, például: széket húz az asztalhoz, ha nem éri el, amit kiszemelt magának.

Benikénk - akit Sebi majd megfojt a szeretetével, mert állandóan őt utánozza és azzal akar játszani, amivel a bátyja - nagyon élvezi az óvodát. Megrendeltük neki a Mini Manó című havilapot, amiben egyszerűbb és bonyolultabb feladatokkal készítik fel a gyerekeket az iskolára. Egyéni véleményem szerint sokkal magabiztosabban veszi az akadályokat, mint tavaly, s ez leginkább annak tudható be, hogy a betűk többségét gondolkodás nélkül felismeri és le is írja.


Fogalmam sincs, hogy más gyerekek hol tartanak, tartottak ennyi idős korukban, de nem is fontos. Nem akarom összehasonlítani őket senkivel sem, egymással sem. Így szeretem őket, olyannak, amilyenek. Büszke vagyok rájuk.

Kriszta új függönyökkel lepett meg minket. Valójában az én kedvemet kereste, nagyon tetszik a vitrázsfüggöny, így a "nylonokat" lecserélte horgolt stílusú vitrázsokra. Nagyon megszállhatta az ihlet, mostanában sokat ül a varrógép mellett, mindenféle holmikat varr.

2010. szeptember 9., csütörtök

Még élünk ám!

A pletykákkal ellentétben jól vagyok, élünk. :D

A számítógépünk rakoncátlankodott kicsit: ház és alaplap csere (tervezett), valamint merevlemez csere (nem tervezett, a la bad sector), s ebből fakadóan Windows machinációk garmada. Ennyiszer összesen nem szedtem még szét a gépet, mióta megvettük, mint most. Plusz a szomszédunk gépét is szétkaptam párszor, ugyanis hozzákerült a régi ház és alaplap, hogy a Windowst nehogy elfeledjem. :P

Jelentem tisztelettel épek vagyunk és egészségesek.

Benjámin nekirugaszkodott az újabb óvodai évnek, immár nagycsoportosként. Aminek kiemelten örülök, az, hogy jó szívvel fogadta az újakat, a kicsiket. Segít nekik, barátkozik velük. S mielőtt elfelejteném, megemlítem szerényen, hogy megtanult masnit kötni. Mondhatnám, hogy teljesen egyedül, de nem lenne igaz, pár hete megmutattuk neki párszor, hogyan kell. Még mielőtt elkezdődhetett volna az óvoda, odaállt elénk és mutatta mit tud. Ragyogott a kis szeme, arca a boldogságtól és a büszkeségtől. :D

Sebestyén rendületlenül fogzik, beszél, mutogat, tanul, mászik fel, mászik le, hisztizik, szaladgál, huncutkodik, féltékenykedik... Egyszóval mindent, amit a törpösök ilyenkor tesznek és tehetnek. Kedvenc elfoglaltságai: TV kapcsolgatás, fürdés, evés, anyán lógás és folyamatos hablatyolás. Persze, ami igaz, az igaz, egyre több értelmes(nek tűnő) szót hallunk tőle: aja (haja), acca (arca), patyi (pancsi), nyemá (ne már), kukka (kuka), kaka, mama, papa... meg ami még nem jut eszembe hirtelen. Tulajdonképpen elmondunk neki párszor valamit, s attól kezdve használja és érti az adott szót, kifejezést. Jó példa erre, hogy ha valamit feleslegesnek tart - vagy mert tudja, hogy az, vagy mert azt hiszi, hogy az -, megfogja, elindul a konyha felé és többször elismétli, hogy "kukka". De sikeresen összekapcsolta a szomjas, éhes fogalmakat is az "innyi" és "nyami" szavakkal. Az állatok, plüssök továbbra is "ve-ve", ez alól csupán pár kivétel akad, ezekkel alszik Beni: "Tágyé". (Még édesanyám varrt a nagyfiúnak egy Mazsolát, Tádét és Manócskát, ezek a "Tágyé").

Krisztám eszeveszetten allergiás, de már kezeli homeopátiával. Ezt leszámítva rendben van és rendben vagyunk. Hála az égnek!