Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2010. augusztus 28., szombat

Uncle

Ma, 12:15-kor, Szekszárdon megszületett húgom Kinga Rita nevű kislánya - ha jól emlékszem - 3760 grammal és 57 centiméterrel. Mindketten jól vannak.

Nagybácsi lettem! :D

Képet személyiségjogi okból nem tehetek közzé. Aki látott már újszülöttet, úgyis tudja milyen, aki meg nem, majd megtudja. ;)

(Mellesleg, úgy tűnik, ez egy ilyen nap: Gábor - volt osztálytársam - kislánya is ma született, kicsivel később és pár várossal arrébb.)

2010. augusztus 24., kedd

Becsületes csaló

Tegnap délután Beni és Kriszta kimentek a strandra pancsolni. Beni nagyon szeret ide járni, végre pár óra szórakozás öcsi nélkül, anyával. :D

Mint már kitalálhattad, Sebi és én itthon maradtunk, már csak azért is, mert a törpös épp aludt, mikor a család másik fele lelépett. Körülbelül 2 órát szundíthatott, majd hangos elégedetlenkedés közepette adta hírül: szomorú, hogy senki nincs mellette, mikor felébredt. Magyarra fordítva: ordított a kiságyban, hogy vegyem ki.

Sűrű bocsánatkérések közepette engedelmeskedtem a parancsnak, amit Sebi királyunk elégedett ujjszopással, s ebből fakadó csenddel fogadott és hálált meg. Beletelt jó néhány percbe, mire lerakhattam őfelségét anélkül, hogy megint kiabálni kezdett volna, s nyújtogatni a kezét felém, hogy bizony vegyem csak őt vissza, de rögtön, vagyis inkább azonnal.

Nagy sokára önként lemászott az ölemből, de nem telt bele sok idő, hogy visszakéredzkedjen. A képlet egyszerű: körbejárta a lakást, nem találta Krisztát - "Anja! Anja!" - , így apára fanyalodott. Hanyatt dobta magát az ölemben, megragadta a bal kezemet és értésemre adta, hogy simogassam a pociját. Majd közölte, hogy "káká", s mutogatott a pelusára.

Őőőőő... először úgy tettem, mintha nem érteném... de hiába... "Káká!" - kiabálta többször is és csapkodta a pelusát a lábacskái között.

Sóhajok közepette indultam a vesztőhelyre. Kipakoltam mindent a pelenkázókosárból, majd nagy levegőt véve kinyitottam a pelust... de tömény pisiszagon kívül semmi sem volt benne. Ránéztem Sebire: "Nincs is kaka!". A gyerek meg vigyorgott, s egyetlen gyors mozdulattal, hangos kacagás közepette legördült a pelenkázóról, majd markolászni kezdte a kukacát.

Letöröltem, majd hagytam picit száradni a bőrét, aztán kenőcs és új pelus. Mikor végeztünk, felült, érdeklődve figyelte, ahogy összepakoltam. Közben szopizta az ujját... (Nem tudom, emlékszel-e még, hogy mit csinált előtte?)

Rámosolyogtam, majd kiléptünk a fürdőbe kezet mosni.
- Megmostuk, most kapsz enni, jó? - kérdeztem tőle, majd felvettem, s a konyhába mentünk. Beültettem a székébe, s hogy ne elégedetlenkedjen, szóval tartottam:
- Nem is kakiltál be... csak le akartad venni a pelust... hogy játszhass a kukacoddal... Te becsaptad apát, igaz? - kérdeztem tőle tettetett nehezteléssel.
Erre Sebestyén kivette az ujjacskát a szájából és széles mosoly közepette bólogatni kezdett. :D

2010. augusztus 21., szombat

Agro

Nincs semmi bajunk, csak állandóan fáradtak vagyunk. Meg kicsit fásultak is, sajnos.

Ma összerúgtam a port az egyik kollégámmal. Hazafelé indultunk, mikor is elkezdett arról értekezni, hogy milyen hülyeségeket mondanak az időjósok, keddre is jó időt mondtak, közben meg esett. Mondtam neki, hogy én éppen egy futó hidegfrontra emlékszem, tekintve, hogy kedden esett is az eső, mikor apóséknál voltunk. Másnap se volt annyira jó idő, nem tudtunk strandra menni.

Erre nekiállt ismét bizonygatni, hogy de igen, meleget mondtak, és hogy hülyeségeket beszélek és különben is b******g!

Erre kissé emelt hangon megkérdeztem tőle, hogy mióta vagyunk ilyen jóban, mert szerintem se a kutyája, se a gyereke nem vagyok, de libát se őriztünk még együtt, emlékeim szerint. Továbbá feltettem az önismeretei kérdést is: "Mégis ki vagy te, hogy így beszélsz velem?". Majd - sajnos felindultságomban - hozzátettem, hogy b******g. Bánt a dolog, de kicsúszott a számon.

Erre a - hozzám hasonló testalkatú - kolléga elindult felém, közölte, hogy "beb***" nekem egyet, takonypóc vagyok, meg hasonlók. Nem tudom mi történt velem, de cseppet sem ijedtem meg. Én is léptem felé egyet, majd mikor odaért hozzám, egy lesajnáló mosoly keretében határozottan eltoltam magamtól.

Ellépett tőlem, de továbbra is szidalmazott, amin viszont már csak röhögni tudtam.

2010. augusztus 14., szombat

A teljes élet titka

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy nagy befőttesüveget és feltöltötte körülbelül 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg?

Igen volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe.

Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

"És most" - mondta a professzor - "vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok."

Később azonban...

Az egyik hallgató fogta az üveget, amelyről a professzor és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.

Tanulság:
Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig van benne hely egy üveg sörnek!

2010. augusztus 12., csütörtök

Az én bűnöm

Régen írtam. Nem volt kedvem.

Bár kezdetben úgy tűnt, hogy viszonylag könnyebben túltettem magam a babánk elvesztésén, pár nap elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy ez messze nem így van. Igyekeztem ezt kifelé nem mutatni, próbáltam nem terhelni Krisztát. Éppen elég volt neki a saját fájdalma a vetélés miatt, amit próbáltam a magam módján csökkenteni is, valószínűleg kevesebb sikerrel, mint reméltem.

Nagyon szeretem a fiaimat, s emiatt nem is értem, de a kezdeti felfokozott szeretethullámaim hirtelen átcsaptak türelmetlenségbe, és szinte tudatosan igyekeztem kevesebbet foglalkozni velük. Mintha csak attól féltem volna, hogy őket is elveszítem. S ez csak még inkább mélyítette a fájdalmamat és a lelkiismeret furdalásomat.

Én tehetek róla. Miért nem akartam őt, miért nem tudtam örülni neki, miért nem... Miért???

2010. augusztus 3., kedd

Cupp

Sebi ismét meglepett minket: megtanult puszit adni! Nyálas kis pofiját odanyomja az arcunkhoz, majd megtapsoltatja magát. :D

2010. augusztus 2., hétfő

Ve-ve

Sebestyén a lábunk körül kavar, négykézláb, miközben ezt kiabálja: "ve-ve". Közben néz ránk és mosolyog. Majd' 15 hónaposan kiskutyát játszik. :D