Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2010. július 31., szombat

Isten óvjon!

Elment.

Talán érezte, tudta, hogy most nem tudnánk felhőtlenül örülni neki.

Talán...

Bocsáss meg nekünk!

Elment.

Fáj.

Sírtam.

Sírtunk.

2010. július 30., péntek

Országomat egy időgépért!

Szükségem lenne egy időgépre, nincs véletlenül valakinél egy elfekvő, de működőképes példány?

Komoly változások várhatók a jövőnket tekintve, s nem lenne baj, ha tudnék változtatni a jelenünkhöz vezető eseményeken.

Ha tudsz segíteni, ne fogd vissza magad!

2010. július 26., hétfő

Zöld szemű

Sebestyén Kriszta jobb alkarján csücsül, odasimulva hozzá, miközben párom tesz-vesz a konyhában. Odalépek, átölelem őket, s csókot lehelek kedvesem arcára, nyakára. Gyermekünk rám néz, kinyújtja kicsi kezét felém.
- Nyeeeeemmmmmm! - kiált rám, s eltol Krisztától.

Összefutok a feleségemmel az előszobában. Kihasználva, hogy egyik gyerek sincs a környéken, gyengéden a falhoz nyomom, s megcsókolom. Ekkor pici lábak dobogását halljuk, majd Sebestyén kiabálása ragad ki minket a meghitt pillanatból:
- Anjaaaaaaa! - hallatszik kis testéhez képest erős hangja, majd befurakszik kettőnk közé, s igyekszik eltolni.
Mikor rájön, hogy ez fizikailag lehetetlen számára, leül anyja lábfejére, közben hangosan elégedetlenkedik, s továbbra is szeretne távol tartani páromtól.

2010. július 18., vasárnap

Szeretetfürdő

Embertelen volt ez a meleg, ráadásul pont én voltam a nappalos. Ezt csak odakint, a fák alatt, árnyékban lehetett kibírni. A tartózkodó helyiségünkben ugyanis száraz szaunát nyithattam volna. Mert - mondanom sem kell -, légkondi nekünk nem jár, a ventilátort is én vettem, még tavaly. (Ellenben a PLC nemsokára saját hűtést kap, nehogy tönkremenjen.)

A szokásos vízfogyasztásom kereken a duplájára nőtt, míg a kétbetűs egészségügyi kitérőim pont a felére. Ergo: izzadtam, izzadtam, izzadtam... Gondolom Te is, ez az egy vigasztal. :P Meg az, hogy ma reggel már borult ég és erős szél fogadott. Ellenben a beígért esőnek se híre, se hamva. A nap viszont újra kibújt a felhők mögül. :S

De térjünk is mondanivalóm lényegére.

Benikénk hétfő reggeltől péntek estig édesanyámnál nyaralt a szomszéd utcában. :D Így róla mélyebben nem tudok mesélni. Édesanyám szavai alapján, s amit láttam, mikor hazahozta, az egész hetet játékkal, rajzolással és különféle kézügyességet fejlesztő - általános iskolai technikaórákat idéző - feladatokkal töltötte. Ha jól emlékszem, csütörtökön a strandon is volt Krisztivel - az anyai szív eddig bírta a fia nélkül, persze a napi 2 telefon mellett -, pénteken meg húgom anyósánál, a kerti mobil medencében lubickolt.

Az én csipesz-egerem Benitől (az alján ott a nevem is)

Sebestyén - akár csak a bátyja -, maximálisan kihasználta, hogy ezen a héten minden figyelem neki jutott. Hiába, akármennyire is szeretik egymást, azért egy kis időre mégis csak jobb egyes egyedül birtokolni anya/mama figyelmét, idejét.

Rengeteg dolgot tanult: puszit dob (belecuppant a saját tenyerébe), tudja hol a köldöke, stabilizálódott az orr, fül, láb szavak jelentése, sőt, már másokon is felismeri ezeket a testrészeket.

Péntek este történt, mikor Beni hazajött.

Lefürdettem a nagyfiút, bedugtam az ágyába, s derékig betakartam egy lepedővel. Sebestyén később bement hozzá - Beni már aludt -, s nem titkolt zavarral hosszasan nézte a bátyját. (Értsd: szopizta jobb keze hüvelykujját, s kitágult pupillákkal, felhúzott szemöldökkel vizslatta a látványt.) Majd rámutatott a testvérére, hangjában kétségbeesés csengett:
- Ljába?!
Kellett pár másodperc, míg felfogtam a problémát. Ekkor - szégyen ide, szégyen oda - hangosan felnevettem, majd lehajoltam Benihez és félrehúztam a takaróként szolgáló lepedőt, hogy megmutassam a bátyja hiánytalan lábait. :D

Még Benike nyaralása előtt kicseréltettük a konyhabútorunk összes ajtaját. Ha éltél - vagy élsz - panelban, tudod miről beszélek. Ideje volt, meguntuk a korábbi tulaj színvilágát. Most szép fehér minden. De a lényegre térek: a kényes helyekre - kuka, lábasok, zöldségek - zárat szereltettünk fel, hogy Sebestyén ne tudjon kipakolni, vagy olyasmihez hozzáférni, ami veszélyeztetné az egészségét. Az első pár napban felháborodottan rángatta az ajtókat, majd mikor látta, hogy értelmetlen, fogta magát és rászokott a szobai ruhásszekrényekre... Adtunk annak a bizonyosnak egy pofont, de a ruhák legalább nem okoznak fertőzést a törpének.

Pakolok, tehát vagyok!

Talán megdöbbentő, vagy esetleg felháborító - s rögtön leszögezném, hogy szeretem mindkét fiamat -, de jó volt pár napig úgy hazaérni, hogy csak az egyik ugrott azonnal a nyakamba. Csendesebbek voltak az esték Benike nélkül, még ha hiányzott is. Csendesebbek és csonkák.

Krisztám szintén kikészült. A hőségtől, a Sebike állandó hisztijeitől és Beni hiányától, plusz ezek tetőzéseként, szerény személyemre is gondolnia kellett: legyen elég vizem, legyen ennivalóm, tiszta váltóruhám... Ráadásul nagyon aggódott értem, ismerve a munkahelyi körülményeket. Ugyanakkor nagyon is jól esett a felfokozott gondoskodása, szeretete. Ha másban nem is, ebben maradéktalanul lubickolhattam. :)

2010. július 9., péntek

Új szavak

Sebestyén ismét tanult néhány új szót: uhá (ruha), pepe (pelus) és a... Tudjátok mit? Lássátok és halljátok magatok:

2010. július 1., csütörtök

My name is Ula. Kánik Ula.

Ez a szabad hetem is eltelt. Elég gyorsan sajnos, ma este már megyek dolgozni... és szúnyogokat etetni. :S

S hogy a boldogságom teljes legyen, a szomszéd lépcsőházat a panelprogram keretében felújítják, így a jól megérdemelt pihenésből csak éjszakára jutott, hisz egész nap fúrtak-faragtak-kalapáltak és jó magyar építőipari szakmunkásokhoz méltón minden második mondatuk alpári tartalmakkal is szolgált a közelben lakó gyermekek számára. (Tisztelet és bocsánat azoknak, akikre ez szakmunkásként nem vonatkozik!) Bár mi Benjámint úgy neveltük, hogy ilyen szavakat ne használjon, de ahogy hallom a felszűrődő gyerekhangokat, sok gyermek bizony előszeretettel használja a frissen(?) hallott szavakat.

Sebestyén is két új szóval lepett meg minket, természetesen nem a fent említett repertoárból: ljápi és lját. Lehet találgatni, melyik mit jelent! ;)

Na jó, segítek... mint ahogy elsőre oly könnyen rájöhettél, a ljápi = láb, ám a lját már bonyolultabb logikát követ.

Tipp??? Hm??? Senki???

Hát ventilátor! :D

Benjámin jutalmul, mert sokáig jól viselkedett, kapott édesapámtól egy telefont. Nem kell nagy kiadásra gondolni, egy alap kis telefon a Vodafonetól: hívni lehet vele, meg SMS-t küldeni (illetve mindezeket fogadni is). Ma pedig vettünk egy feltöltős SIM-kártyát is, amit természetesen a viselkedésétől függően fogunk pénzmaggal tuningolni.

Mindkét gyerek eszik, mint a sáska. Krisztával csak tanakodunk, hogy vajon hová tűnhet el az a rengeteg étel a két emberkében?!

Mellékesen jegyzem meg, hogy elhalálozott kedvenc nyomtatóm: Canon iP 1500. Rengeteg szép emlék, közös élmény fűződik hozzá, ő volt az első saját nyomtatónk. Megvénült, kiöregedett, és már nem húzza be a papírt. Temetését a legközelebbi lomtalanítást kísérő veszélyes hulladék gyűjtés időpontjára tervezzük. A hagyatékában szereplő bontatlan, utángyártott tintapatronok sorsáról később döntünk. Özvegyét, Canon Scan LIDE 25-öt sógorunk vigasztalja.

Ezzel közel egy időben új családtaggal bővült kicsiny klánunk: Epson Stylus SX215 költözött be hozzánk. Sajnos testesebb, mint elődjei, így új helyet kell találunk neki, s ennek érdekében - a gombhoz a kabátot elvét követve - át kell majd rendeznünk a nappalit. Addig ideiglenesen az íróasztal jobb oldalán, Kriszta helyén kapott menedékjogot.

Mindezeket leszámítva izzadunk, mint két víziló. Éljen a kánikula!