Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. november 29., vasárnap

Beni, Sebi és egyéb apróságok

Sikerült, tegnap "kifestettük" a nappalit. Ha őszinte akarok lenni, a szomszéd festette ki - áldassék a neve -, míg édesapámmal ketten pakoltuk a bútorokat ide-oda, Kriszta meg takarított. Eredetileg halvány zöld falakat szerettem volna, de végül a fehérben maradtunk. Ma estére szellőzött ki annyira a szoba, hogy kitárt ablakok nélkül is el lehet tölteni benne hosszabb időt fejfájás és hányinger nélkül. A sikeren felbuzdulva úgy döntöttem, hogy a fürdőszobát és a WC-t egyedül kenem ki. Nem az első alkalom, hogy ecsetet és hengert ragadok, így nagyon remélem, hogy nem bénázok sokat...

Benikénk IQ-ja lassacskán "éteri magaslatokba" emelkedik. Amilyen kajla és szórakozott, annyira éles eszű és érdeklődő. Az nem újdonság, hogy tőlünk soha nem hallott szavakat használ hibátlanul, hogy verseket és történeteket jegyez meg szóról szóra egy-két hallás után, hogy a kisiskolásoknak szóló feladatlapokat megalázó időeredménnyel oldja meg, hogy teljesen egyedül tanulta meg a tíz feletti számokat, hogy összead és kivon bizonyos határokig, hogy tudja a hét napjait, hogy visszafelé számol, hogy ismeri szinte az egész az ABC-t, hogy csillagászati könyvet vesz a zsebpénzéből, de hogy - apró szülői segédlettel - ronggyá verjen a SOLO nevű kártyajátékban... Az első körben még csak a harmadik volt a négyes listán, aztán lazán besöpörte a második kört. Úgy dobta be a büntetőlapokat, mintha világ életében erre készült volna. :D

Beni kutyus

Sebike szintén fejlődik: immár töretlen lendülettel és szándékkal kúszik, amerre csak akar. Élénken érdeklődik minden iránt, de főleg az ételek keltik fel a figyelmét. Bármit eszünk, Sebi biztosan elkezd kurjongatni, s ha teheti, el is indul, hogy leküzdje érdeklődése tárgya és az önmaga közötti távolságot. Múlt héten az almát vezettük be újdonságként, most hétvégén pedig a sütőtököt. Valószínűleg a burgonya - keletiesen: krumplee - lesz a következő. Fizikailag is sokat erősödött. Ha megfogjuk a kezeit, fekvésből először ülésbe, majd állásba húzza fel magát, s jó nagyokat kiált, tudatva a világgal, hogy új "Kolombusz" érkezett.

video
Zene:
Alan Silvestri - I'm Not Giving Up On You

(G.I. Joe: The Rise of Cobra OST)

2009. november 28., szombat

Mégis csak T-Home

Ma reggel fejeztem be az éjszakás műszakot, eléggé kipurcantam az 5 nap alatt. Hazajöttem, kis szociális mozgolódás kis családom körében, majd beájultam.

Pontban 10 órakor nyitottam ki a szemeim. Kimásztam az ágyból, s alig értem át a nappaliba, megszólalt a kaputelefon. Jött a T-Home szerelő. Magamra kaptam valami normális ruhát, s már fel is ért. Beállította az internetet és az IPTV-t is, pár perc alatt végzett. Gyorsan leellenőriztem a sebességet és a képminőséget. Tömören: cooooooooool! :D

Eddig 2048/256 kbps sebességű netem volt, most ennek hivatalosan a kétszerese, valójában majdnem a négyszerese. Központ közelében lakom, plusz újrahúzták a lakásban a kábelt, mert szakadt volt. :)


Az IPTV képe pedig több fokkal szebb, mint a régi, koax hálózaton. Pedig a tévénk már 5 éves!

2009. november 25., szerda

"Ti vagytok az én tanúim..."

Tegnap este, miközben a munkahelyen vacsoráztam, egy falat félrecsúszott. Levegőért kapkodtam, köhögtem, a szemem majd kiesett a helyéből. Átfutott az agyamon, hogy ha netán megfulladnék, csak másnap reggel találna rám a váltótársam, addig élő ember nem járna arra.

Megcsapott a halál szele. Bár már túl vagyok egy öngyilkossági kísérleten - igen, sikertelen volt (a szőkébbek kedvéért) -, de most egészen jól vagyok. Nincs kedvem, sem szándékom szuicid gondolatokkal és tettekkel múlatni az időt.

Mégis megcsapott az elmúlás szele.

Ezen "felbuzdulva" úgy döntöttem, hogy végrendeletet írok, s hol máshol, ha nem itt?! A világ lesz a tanúm!!! Illetve az a 3-4 ember, aki őszinte mazochizmusból néha idetéved... Se túl hivatalos, se túl részletes nem szeretnék lenni, így nem listázom a holmijaimat. Nem is nagyon lenne mit. :D

Egyetlen kérésem van a családom felé: hamvasztást szeretnék. Önmagam miatt és azon idegen személyek miatt, akik kivinnének a síromhoz, ha koporsóban lennék. Nem szeretném, ha sérvet kapnának. Önmagamért: turbódiéta! ;)

Utána rakjanak egy urnába, amin a "Nem a szőke herceg a hófehér paripán, hanem a kis púpos a szürke szamáron." felirat szerepeljen a nevemen és a dátumokon kívül. Aztán, hogy az urnával mit csinálnak, már az ő dolguk. Kandallónk nincs, arra hiába is pakolnák, a macskaalom szintén kilőve a macska hiányában... Ez hadd ne legyen már az én gondom, oldjátok meg!

Természetesen, ha mégis életben maradok, a fentieket figyelmen kívül hagyni szíveskedjetek!

2009. november 22., vasárnap

Vasárnapi fekete lyuk

Egyetlen Krisztám úgy döntött, hogy reggelire palacsintával lepi meg a családot. Ez abszolút felháborító, mivel nincs itthon túró, s én más ízesítésűre még ránézni se nagyon, nemhogy megenni. Inkább üresen, porcukorral... De végül is ez most lényegtelen.

Benike természetesen kakaósat kért, vagy csak azt kapott az "eszed, vagy nem eszed, nem kapsz mást" elv alapján. Nem tudom. De az biztos, hogy 3 palacsinta volt a tányérján. Kriszta még mutatta is, hogy a nukleáris veszély szimbólumát rakta ki belőlük, így ezek teljesen paksi palacsinták voltak. :D

Kisfiam egy szó nélkül betolta a 3 kakaóst és a 2 deci szőlőlevét, majd mikor Kriszta is leült volna enni, simán elkunyerált tőle még egyet. Semmi perc alatt eltűnt ebben a kicsi emberben a negyedik is. Hova fér bele ennyi kaja? Most lesz 5 éves, 17-18 kg a súlya és - ha jól emlékszem - kicsivel a 120 cm alatt karcolja az eget. Kis szúnyogcsődör. :)

Hát ha négy, akkor négy. Igaz, ennyitől már én úgy érzem magam, hogy vége, megteltem, de most mit lehet tenni?! Ennyi a kapacitása... Hittem ezt akkor. Ugyanis csepp fiam KÉRT MÉG EGYET!!! 0.o Ha nem hallom és látom, nem hiszem el!

Esélyt sem hagyott az ötödiknek. Ekkor már zavartan pislogtam, s azt hiszem, a szemöldököm is rángatózott. A fiam lekörözött palacsintapusztításban! Eközben ő teljes szenvtelenségbe burkolózott, s lazán a palacsinták után küldött még 2 deci szőlőlevet! Most meg itt ugrál körülöttünk...

2009. november 21., szombat

Pontról pontra

Az elmúlt napokban több újdonság is történt.

1.) Sebestyén immár képes teljesen egyenesen is haladni kúszás közben. Tulajdonképpen csak a kezeit használja: a jobbját kinyújtja, a balt behajlítja, s húzza magát. A lábaival a pocakját emeli el kissé a földtől. Elég fura így írásban elmagyarázni. A lényeg, hogy működik, hamar végigkússza a szobát.

2.) Pár perce megevett két babakanálnyi reszelt almát. Először kissé furcsán nézett rám, de nem adtuk fel. Apró kis falatokban adagoltam a gyümölcshúst, míg végül megrázta a fejét. Megértettem. :)

3.) Kriszta reggel elmenet egy babaruha börzére. A végeredmény: 3-4ezer forintból bevásárolt a kicsinek télire, plusz hozott babajátékokat is.

4.) Tegnap este tudtam meg, hogy Kriszta ismét teherbe eshetne. Végül is Sebi már 6 hónapos, általában körülbelül ennyi idő telik el a ciklus újraindulása előtt.

5.) Míg Kriszta és én már kifelé tartunk a takonykórból és a köhögésből, Benike ma reggelre fájdította a torkát. Úgy tűnik, a jövő héten "érdeklődés hiányában elmarad" az óvoda.

2009. november 20., péntek

Nem és nem!

Ma lementünk a T-Mobilba, hogy megrendeljem a T-Home csomagot. Miközben felvették az adataimat, előadtam a tegnapi tapasztalatomat. Néztek rám érdekesen. Körülbelül ilyen arcot vághattam tegnap én is. Míg elkészül a szerződés - mondták - nyugodtan elmehetünk ebédelni. Így is tettünk.

Visszamentünk, s a hölgy tekintete nem sok jót ígért. Ugyanis a rendszer nekik sem engedte felülírni a tiltást. Pedig nekik azért másféle kódjuk ás jogosultságuk van, mint egy mezei felhasználónak. Próbálta felhívni mindhárom helyi szerelőt, de valamiért egyik sem (!!!) vette fel a mobilját. :S

Azzal búcsúzott tőlem, hogy ez azért még nem veszett ügy, hiszem ha a szomszédaim címére engedélyezett minden, nekünk is megoldható némi kábellel. Fura is lenne 2010 hajnalán, ha egy internetbekötés 2-3 méter tyúkbélen múlna. Addig viszont maradok a mostani szolgáltatómnál.

Majdnem elfelejtettem! Voltunk a piacon is, savanyúságért - egy madocsai hölgy nagyon finom saját készítésű savanyított zöldségeket árul kedvező áron -, illetve körülnéztünk babasapka után, Sebestyénnek. Nem találtunk, ellenben egy fiatal srác leszólított engem, hogy vannak nagyméretű nadrágjai, mi a méretem?!

Odamentünk a kipakolt áruihoz, valóban volt a méretemben nadrág, mindösszesen 2 darab farmer: fekete és kék. Nekem a fekete nagyon megtetszett. Sokat úgysem hordom, de pont ma vacsorára vagyok hivatalos egy kollégához, ahová azért öltönyben mégse, de melegítőben sem... Szóval tetszett, de az ára már kevéssé: 9,8ezer. De ha elviszem mindkettőt, akkor "csak" 18ezer! Sokkal több pénzünk nincs is, igaz azt hónap végéig kellene beosztatunk. Húzódoztunk, erre lement 15ezerre, de mondtam, nekem csak 1 nadrág kellene. Azt is megszámolta volna 8 ezerért.

Krisztára néztem, ez már egészen elviselhető ár lenne, csak hát még vissza van 2 hét a következő fizetésig. Srác erre azt javasolta, hogy vigyük el 12-ért a kettőt. De nekem csak egy kell testvérem! Jó, akkor 7-ért odaadja az egyiket, de ha elvisszük mindkettőt, akkor 10. Párom erre közölte vele mosolyogva, hogy 5-ért elvisszük az egyiket, de csak ha felpróbálhatom. Srác egy pillanatra elgondolkodott, körülbelül, míg levegőt vett, aztán megmutatta, hol vehetem fel a gatyát. Mintha rám öntötték volna, olyan jó. Szinte nem is éreztem, hogy van rajtam valami. Kifizettük az 5ezret, de még búcsúzóul felajánlotta, hogy ha elviszem a másik gatyát is, akkor azt odaadja 3ezerért. "Nem, köszönöm, de legközelebb is hozzád jövünk!" Ebben maradtunk.

Összegezve: 18ezerből lehetett volna 8ezer, de a 9,8ezerből is sikerült lealkudni majd' a felét. :D

2009. november 19., csütörtök

Szeretem az állatokat: La Pantera Rosa 2!

Körülbelül másfél hónapja írtam a T-Home email címére, hogy szeretnénk tőlük IPTV és internetszolgáltatást vásárolni, ám a lakásban nincs kábel, mert valaki elvágta a vezetéket. Tudni kell, hogy panelházban lakunk, ergo ez nem jelenthet nagy gondot, húznak egy másik tyúkbelet a lépcsőház elosztójából, oszt' kész. Kérdeztem, hogy ez jelent-e plusz anyagi terhet, időbeli csúszást... Természetesen választ azóta sem kaptam.

Ma viszont lent jártunk az óvárosban, s így beugrottam a helyi T-Mobil üzletbe, ahol nemrég kezdték el forgalmazni a T-Home csomagokat, szolgáltatásokat is. Megkérdeztem hát személyesen, hogy ilyenkor mi a teendő. Az, amit írtam. Nem is kerül többe, s az egész körülbelül másfél-két hét alatt lezajlik. Örömmel jöttem ki az üzletből, azzal, hogy megbeszéljük itthon. Holnap is megyünk le, ha úgy döntetnénk, helyben leszünk.

Nemrég felnéztem a T-Home honlapjára, szerettem volna ellenőrizni a havi díjat. Beírtam a címünket, kiválasztottam a kért szolgáltatásokat, majd kértem a kalkulációt... és akkor jött a pofára esés! A pár hete még kompatibilis címünk hirtelenjében minden olyan szolgáltatással inkompatibilissé vált, amihez tyúkbél kell. Mi a... ??? Lányos zavaromban - vagy rutinos öreg rókaként - lekérdeztem ugyanezt a két emeletszomszédunk címére is. A rendszer szerint náluk minden tökéletesen működne. 0.o

Foglaljuk össze a történet lényegét: segítséget kértem emailben, amire lusták voltak válaszolni másfél hónap alatt is, de azt pikk-pakk megoldották, hogy az online felületen letiltsanak mindent a címünkről. :S

Még mindig szeretem a rózsaszín párducot!

"Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni!"

Bejegyzésem címe kissé megtévesztő lehet, mert egyrészt nem egyetlen Cézárról, másrészt nem is Cézárról szólnék. Viszont mindenképpen uralkodókról, kiket hátba szúrt "legkedvesebb bizalmasuk". Attól most eltekintenék, hogy mi vezetett ide, s attól is, hogy milyen uralkodók voltak az elhunytak. Csak arról beszélnék, milyenek voltak utolsó perceik.

A Sláger és a Danubius rádió egészen emelt fejjel, mondhatni büszkén, ám kissé könnyesen élte meg utolsó pillanatait. Voltak kedves történetek, emlékidézés, jókedv és néha káromkodás. Bár nem voltam rajongója egyik adónak sem, de még így is élveztem a műsort.

Már amikor volt... Mert az online adás mindkét adónál rendre megszakadt. Nem tudom mi lehetett az oka, talán a nagy roham, de a Danubiust már negyed órával éjfél előtt nem lehetett elérni, a Slágert meg csak percekre. Aztán következett a csend és később a hibakód.

Türelmesen vártam a Slágerre - végül is egy az étertől búcsúzni készülő uralkodótól nem lehet megvonni semmit sem, csak magát az étert -, de kár volt. Szakadt, ráadásul pont az utolsó másfél percet nem hallhattam. :S

Természetesen felmerül, hogy vajon nem a netemmel van baj? Nem zárom ki ezt sem, bár nálam folyamatosan fut egy monitorozó program, mely jelzi az aktuálisan használt sávszélességet. A log fájl szerint, s egyéni megfigyeléseim szerint sem volt tegnap este maximális terhelés egy-két másodpercet kivéve.

Lehet, hogy durván hangzik, de kimondom: kissé dicstelen elmúlás volt.

2009. november 18., szerda

Agresszív kismalac v'ok!

Komment nélkül (a képek kattintással nagyíthatók):


2009. november 17., kedd

Okoska IV: A végső megoldás a boot CD

Ismét sikerült feltöltenem két videót a VideoSmart oldalra. Az egyikben folytatom, s egyben befejezem a Paragon Drive Backup 9.0 Express program bemutatását: >>> ITT <<<.

A másikban pedig a GoneIn60s programot mutatom be röviden, mellyel a véletlenül, vagy szándékosan bezárt programjainkat állíthatjuk vissza 60 másodpercen belül: >>> ITT <<<.

2009. november 15., vasárnap

Egyszer fent, most meg lent

Harmadik napja kelek 4:10-kor. Kicsit nagyon elfáradok estére, ezért nem erőszakolom rátok az IQ zéró gondolataimat. Ráadásul náthás vagyok. Szerencsére Beni egyáltalán nem, Sebi is csak egy picit. Gusztustalan egy állapot. Konkrétan semmi baja az embernek azon kívül, hogy folyik az orra, viszont semmi életkedve és semmi energiája nincs. Mondjuk a fejem nem fáj, ezt eddig megúsztam. Cserébe viszont kapar a torkom és kicsit ég a légcsövem is.

Látszik, hogy kénytelenek voltunk a 25ezres villanyszámla elszámolást befizetni, s hónap elején még nem tudtuk, hogy mi minden más jön még ilyen meglepetésként. Értsd: nem vettünk elég C-vitamint. No sebaj, nem ez lesz az első takonykór mifelénk, s gyanúm szerint nem is az utolsó.

Viszont van pár jó hír is:

Sebestyén egyre és egyre ügyesebb. Most már kúszik. Jó, a kommandósokat még nem szégyeníti meg, de határozottan képes belőni a célt, s tudatosan afelé mozogni. Mint a kukacok: tekergőzik. :D Ezen felül már profi módon hengergőzik akkor is, ha van valami a kezében, s ugyanilyen könnyedén fordul körbe a pocakján. Érdekli, hogy mit eszünk, kóstolgatni akar, ám legtöbbször undorodva tolja ki a nyelvével az ételt (már amiből kap). Akkor is, ha előtte nyalogatta, s ízlett neki. Úgy tűnik, az étel állagával van gondja, nem az ízével.

Benike a szokásos: Benike. Élénk, pajkos, beszédes, érdeklődő. Mostanában mindig birkózni akar velem is, édesapámmal is. Egyáltalán nem zavarja a súlycsoportbeli különbség, szilárd meggyőződése, hogy csak ő nyerhet. Persze hagyjuk is, főleg a papa. Az én önérzetem ennél nagyobb, fele-fele a győztes meccsek aránya. Egyébként a szokásos kis szeleburdi elvarázsolt professzor. Sokszor kajla - mi úgy mondjuk, hogy gyagyul -, máskor meg csak áll és bámul valami számunkra ismeretlen dolgot. Mondjuk kézmosás, vagy öltözködés közben. Ha ilyenkor szólunk hozzá, látszik, hogy valahol máshol járt éppen.

Kriszta... nehezebb eset. Nincs túl sok időnk beszélgetni ilyenkor. Mármint ha nappalos vagyok. Mikor elmegyek itthonról, még alszik, amikor meg hazaérek, a gyerekekkel játszom, míg készül a vacsora, aztán gyors fürdés és ájulok is az ágyba. Amiről pedig eközben szó esik, nem több, mint a napi események. Fáradt, rajta is látszik. Kijött rajta a szokásos, fűtésszezonban jelentkező porallergia is.

2009. november 11., szerda

Non plus ultra

Mozgalmas és érdekes, sokszor örömteli napok állnak mögöttünk. Bár ma fogorvosnál voltam - letörött egy kis darab az egyik rágómból -, de még az sem volt annyira rossz, mint elsőre hangzik. Rujder doktornő ügyesen és gyorsan rendbe rakta a beteg agyaramat. Kriszta szerint nem is látszik. Ennyit a kellemetlenségekről.

Apropó Kriszta! Kérésére töröltem a Vatera reklámjáról és az abban játszó színésznőről írt bejegyzésemet. Szerinte nem volt méltó a blogom szellemiségéhez. Valahol egyetértek vele... S ha már anyánál tartunk, muszáj megemlítenem, mert kikívánkozik belőlem, hogy egyre jobban, egyre finomabban főz! Nagyon fejlődőképes, s egy pillanatig sem hiszem azt, hogy én adtam volna alább az igényeimet, mivel rendszeresen eszünk édesanyáméknál. Ráadásul kaptam tőle egy mikrofonos fejhallgatót is, mert a régi már elfáradt. Íme:

Genius HS-04SU

Sebestyén egyre gyakrabban áll négykézlábra és ringatja magát előre-hátra. Sajnos még nem sikerült se lefényképezni, se filmre venni a mutatványt. Vagy nem jutott eszünkbe, vagy nem volt elem a gépben, vagy ha mégis odaértünk a a lövésre kész géppel, gyermekünk visszahuppant a hasára. Álló nap vigyorog, kurjongat, s nem átall hangot adni elégedetlenségének, ha egyedül marad pár percre. A szopást körülbelül 5 perc alatt lerendezi, s mehet tovább a játék.

Mindenre figyel, minden érdekli. Kár, hogy egyelőre csak gasztronómiailag vizsgálja a tárgyakat (konkrétan: agyonnyálazza), így rengeteg holmit kénytelen kellően biztonságos távolságból szemlélni. Ez olykor nem tetszik neki, amit meg is értünk, hiszen ki ne érezne olykor olthatatlan vágyat a testvére papucsa után?! :P

Egyébként meglehetősen érzékeny a vizuális ingerekre. Éppen ma történt: játszott a földre terített takarón a nappaliban, míg én egy demót teszteltem a gépen. Szép csendben elvolt, rágcsálta a rágcsálhatóit. Egyszer csak felkiáltott, s nekiállt nyöszörögni, elégedetlenkedni, miközben nézett fel rám. Gondoltam felveszem, majd szépen elalszik az ölemben. A demó úgyis egy mászkálós játéké volt, nem sürgetett sem az idő, sem az ellenfelek. Ám alig, hogy az ölembe vettem, máris feszítette magát a monitor felé, s még hangosabban nyöszörgött. Megfordítottam, hogy lássa a képet. Egy pillanat alatt elhallgatott, bekapta a hüvelykujját és érdeklődve figyelte, mi történik. Egyébként most is itt ül, fél kézzel írom e sorokat. Elég korán kezdi a kis manó, nem?!

Természetesen Benike is ráizzította magát a témára, s bár igazán játszani még nem tudott vele, de gyorsan tanul. Élvezte, hogy irányíthatja a robotot - a főhőst -, aki mászkált, leguggolt, nyújtózkodott, ezt és amazt tett. A játék címe egyébként Machinarum. (A demót online is kipróbálhatod.) Ötletes, humoros, gyönyörű a képi világa, sok agymunkát igényel és eddig nem találkoztam benne durvasággal. Pont a ma divatos lövöm-meghal játékok ellentéte.

Nagyfiúnk teljesen megváltozott a napi vitaminadagjával kapcsolatban. Eddig is bevette, de nem rajongott érte - sokszor bliccelt is volna, ha nem vesszük észre - , ami érthető, brutális íze van annak a löttynek. Egy ideje - pár hete - azonban ő szól, ha este elfelejtenénk. A szülői dicséret csodákra képes! :)

Egy másik örömhírrel ma reggel szembesültem. A VideoSmart honlapját böngésztem, mikor a főoldalon ezt vettem észre:


Az egyik alkotásom toplistás! :D Jó, az utolsó, de akkor is ott van az 5 legkedveltebb videó között! A "Bőrátültetés, avagy Okoska ismét alkotott" bejegyzésemben erről a művemről beszéltem. Itt az ideje, hogy felfrissítsd az emlékeidet... ;)

Update (nov. 12.): már a harmadik a videóm! :D

2009. november 9., hétfő

Már öt éve "rókázunk"!

"2009. november 9-én ünnepli 5. születésnapját a Firefox, a Mozilla világszerte elismert böngészője. 2004 óta a Firefox több száz millió felhasználó számára biztosított egyre jobb böngészési élményt, valamint forradalmasította az internetezéssel kapcsolatos gondolkodásunkat. A lapkezelés, a felugró ablakok tiltása, a gyors könyvjelzőkezelés, az intelligens címsor és a privát böngészés csak ízelítő azon funkció közül, amelyek igazán népszerűvé tették a Firefox böngészőt.

A magyar felhasználók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy elmondhatják: nem jelent meg úgy Firefox, hogy ne használhatták volna anyanyelvükön."

A folytatás itt olvasható!

2009. november 7., szombat

Udvartartásom

Ma még megyek éjszakára dolgozni, aztán ismét 5 nap szünet. Remélem a jövő héten végre eljutok a fogorvosomhoz. Ráharaptam egy egészségtelenül kemény mogyoróra, s ennek az egyik kisőrlőm látta kárát, letörött róla egy darab. Nem fáj, de fog, ha nem törődöm vele.

Sebikénk egyre gyakrabban áll négykézlábra, s egyre tovább képes tartani magát. A nagyszobában - nappali, ha úgy jobban tetszik - leterítettünk egy használaton kívüli takarót, hogy azon játszhasson. Aztán megtoldottuk egy szivacsszőnyeggel, amin különféle figurák találhatók, kivehetők, szétszedhetők. Most már ott tartunk, hogy hiába ez is, úgyis legurul valamerre. Ha van valaki a szobában, akkor ahhoz, ha nincs, akkor az ajtó felé. Hol az egyik bútor alól szedjük ki, hol a küszöbről visszük vissza.

GPS nélkül nehéz navigálni

Most épp egy vastagabb, vízhatlan csomagolópapírral játszik: gyűri, birkózik, zörög, takarózik és nagyon élvezi.

Sebi és a csomagolópapír (jobb alul a szivacsszőnyeg)

Benikét kis baleset érte. Bár egész jól biciklizik, ez nem jelenti azt, hogy néha nem találkozik az édes anyafölddel. Most éppen az orra bánta. Ne ijedj meg, nem vészes, csak még fitosabb lett a horzsolásoktól. Természetesen nem szeretnék ilyen témájú képet feltölteni ide, így egy tegnapi fotót osztok meg veletek. Este készült, én már dolgoztam, itthon meg cincogtak az egerek.

Beni herceg

A másik cincogó cincogi:

Kriszta, az anyakirálynő

Rólam - természetesen - ilyen fotót felesleges készíteni és közzétenni. Egyrészt, mert itthon így is, úgy is én vagyok a király - és szerény is vagyok -, másrészt ilyen képeket legutóbb a Kékfényben láttam. :-D

2009. november 5., csütörtök

H1N1 vs. Háziorvos: 1:0

Pár perce hívott fel az unokatestvérem, azt kérdezte, hogy mi beoltatjuk-e Benit a H1N1 védőoltással. Diplomatikus válaszként megkérdeztem, hogy az óvodában talán már osztogatják a papírt a szülőknek? Megtudtam, hogy még nem, de hamarosan elkezdik.

Elmondtam neki, hogy ha rajtam múlik, nem adatom be a gyereknek a vakcinát, mert az azt körülvevő kommunikáció minősége, a hosszútávú teszteletlensége és az alapvető bizalmatlanságom az ismeretlennel szemben azt mondatja velem, hogy ne!

Megérdeklődtem, hogy a háziorvosukkal beszélt-e már. Igen, de okosabb nem lett tőle. Ugyanis a háziorvos kitérő választ adott. A kérdésre, hogy be kell-e oltatni, érdemes-e beoltatni a gyerekeket, azt találta válaszolni a mélyen tisztelt háziorvosuk, hogy se igent, se nemet nem mondhat, ez a szülő döntése. Nem vállalhat és nem is vállal felelősséget, sem azért, ha beadja és baj lesz, sem azért, ha nem adja be és baj lesz. De mégis, valami információ az oltásról? Válasz: "Nézze a TV-t!"

Ez aztán gyermekorvos a javából! A média csatornáin keresztül meg azt kapjuk, hogy milyen kevesen igénylik, s milyen sok a féligazság és tévedés az oltással kapcsolatban. Így ne tessék csodálkozni...

2009. november 2., hétfő

Esti mese Beni módra


video