Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. szeptember 30., szerda

Éjszakás műszak - itthon is

Kemény éjszakánk volt. Leginkább persze Krisztának, de Benit és önmagamat sem irigyelem. Pláne nem Sebit! Össze-vissza aludt, hol egy órát, hol fél órát, a köztes időt pedig ordítással és éles visítással töltötte ki. Nem tudtunk rájönni, mi baja: jön a foga, vagy a hidegfront miatt, netán a torka fáj???  Még a cici se kellett neki. Végül is mindegy, a lényeg az, hogy ordított és visított. Most meg csendesen játszik a mózeskosárban és csak néha sikongat, immár jókedvében.

Beni fel is ébredt az éjjel, már ha ébrenlétnek lehet nevezni azt, hogy mikor szóltam neki, feküdjön vissza nyugodtan, csak Sebi kiabál, fogta magát és fejjel előre bezúgott a saját ágya és az ő ágya közé.  Pont 90 fokkal az ideális irányhoz képest. Vérzett az orra és nagyon sírt. Sikerült megvigasztalnom, de reggel nem emlékezett semmire sem. Most meg itt ül mellettem és rajzolgat. Ahogy látom, egy kék ház készül éppen.

Egyébként ilyesmi havonta két-három alkalommal előfordul Benivel. Még ha nem is veri be a fejét,  vagy esik le az ágyról, de látszólag indok nélkül felül és sírni kezd. Mi meg nem tudjuk mi baja, reggelre pedig nem emlékszik semmire sem. Persze pár alkalom után hozzászoktunk, nem csinálunk belőle nagy ügyet, de ez most durva volt. Még mindig előttem van, ahogy fejjel előre leesik az ágyról. Pedig ott álltam mellette, de  lekéstem, mert nem számítottam erre.

Ráadásul olyan fejgörccsel ébredtem reggel... Átokverte hidegfront! Plusz Kriszta is beadta a derekát a betegségnek, rekedt a hangja. Este én is sokat köhögtem, de úgy tűnik, már kifelé megyek a kórból. Nem fáj a torkom, se a fülem, nem folyik az orrom. Csak időnként kap el a száraz köhögés.

2009. szeptember 29., kedd

Kucc-kucc

Végre lejárt az éjszakás műszakom, ma este már itthon alhatok. Igen, a munkahelyen is elbóbiskolok pár órára, de ez sohasem megy a munka rovására. A kellő időben mindig ellenőrzöm, amit ellenőriznem kell. Egyébként az vesse rám az első követ, aki bírná hosszú távon az éjszakázást csak napközbeni alvással!

Sajnos Sebi is és Beni is megfázott. Köhécselnek, folyik az orruk. Nem komoly, de a doktornéni szerint jobb, ha 2 hétig nem megy közösségbe a nagyobbik fiú, nehogy még jobban megfertőződjön, vagy hazahozzon valamit az öcsinek. Most ők is kapják a kis vitaminjaikat - vírust szedtek össze - és egyéb gyógyhatású szereiket.

Egyik reggel én is kicsit megfáztam. Elfelejtettem pulóvert pakolni, s felül egy szál pólóban jöttem haza. Aki ismeri az erőművet, az tudja, hogy az egyik leghidegebb pontja a Duna melletti rész. Így jártam. Most tömöm magamba az emelt dózisú C-vitamint, amiből sajnos pár napig nem ehettem, mert elfogyott, emiatt is fáztam meg ennyire. Kisebb náthát így is összeszedek időnként, de a torkomra nem szokott ráhúzódni. Ha sokáig nem beszélek, olyan a hangom, mint egy mutáló tizenévesnek.

Egyedül Kriszta tartja még magát, bár látni rajta, hogy ő sincs teljesen jól. Biztos, ami biztos, ő is nekiállt több C-vitamint tolni befelé. Persze a komplex alapcsomag mellett, amit amúgy is szedünk. Nem mellesleg egyre vékonyabb, Sebestyén alaposan leszipolyozza a megmaradt zsírpárnákat. Ez nekem csak jót jelenthet, bár arról szó sincs, hogy nem tartom vonzónak kerekdedebben a páromat. Inkább arról van szó, hogy újra felveheti a régi ruháit, s ez jelentősen csökkenti a családi kasszát terhelő kiadásokat. Hogy én mekkora szemét vagyok... :-D

Hoppá, kaptam egy babócát az ölembe. Repedt kappan hangomon elkezdtem énekelni neki azt a dalt, amit éppen hallgatok, s közben lovacskáztatom a combomon. Ezt a széles vigyort látni kellene. :-) Most meg betolta a billentyűzetet tartó, kihúzható bútorlapot a helyére: addig ügyeskedett a jobb lábával, míg sikerült neki. Cserébe megcsikiztem...

2009. szeptember 28., hétfő

Jogos vagy nem jogos?

Megdöbbent a világ, hogy Svájc elfogta az USA által 30 éve keresett Roman Polanskit. "Svájc igencsak furcsa ország." - írja a Basler Zeitung, miközben arról értekezik, hogy biztosan lehetett volna - akár nem hivatalos úton is - értesíteni a rendezőt a tervezett elfogásáról. Emellett rengeteg filmes személy és szervezet követeli a 76 éves férfi szabadon engedését. Bevallom őszintén, nekem a "nagy" nevek közül egyedül Monica Bellucci-é ismerős, de ez az én szegénységi bizonyítványom.

Polanskit liliomtiprással vádolták meg, melyért több évnyi börtönbüntetést kellett volna letöltenie, ám 1978-ban Franciaországba szökött, s több, mint 30 évig gondosan kerülte az USA-val kiadatási egyezményt aláíró országok vendégszeretetét. Mostanáig.

Nekem egy dolog nem megy bele abba a csökött kis agyamba: miért? Miért csinálják a cirkuszt a "világhírű" színészek, filmes szervezetek és a média? Érvényes elfogatási parancs van Polanski ellen, Svájc együttműködik az USA-val, így elfogta. Valószínűleg nem véletlenül vonták vissza 30 év alatt sem a parancsot, s valószínűleg Polanski sem véletlenül lépett meg az ítélet elől. Ráadásul biztosan nem véletlenül nem törekedett nevének tisztázására. Nem azt mondom, hogy a menekülése egyenlő a bűnének beismerésével, nem! De az bizonyos, hogy nem törvénytisztelő és példamutató magatartás egy ilyen fantasztikus  életpályával rendelkező személytől a menekülés.

Ha Svájc kitart a kiadatása mellett - amit nagyon remélek -, lesz alkalma tisztára mosni a becsületét. Tanúskodhat mellette az az azóta már 3 gyermekes anyukává vált hölgy is, akinek a megrontásával vádolják, s törvényes keretek között dönthetnek az idős férfi további jövőjéről. Divatos szidni az USA-t mindenért, "perszézni" és "bezzegezni", de ettől a tény még tény marad: a vádak megnyugtató tisztázására  most  is csak törvényes keretek között kerülhet sor. Remélem, hogy erre most Polanskit is rákényszerítik, ha  már eddig nem törődött ezzel!

2009. szeptember 25., péntek

Búcsú

Elment a Balaton dörzsölt nyomozója és az elegáns erdélyi Sándor Mátyás gróf. Elment Bud Spencer magyar hangja...

Meghalt Bujtor István.

Nyugodj békében Csöpi bácsi!

Az MTV videótárában sok filmje megtekinthető, például:
Sándor Mátyás (1-6. rész)
Zsaruvér és Csigavér (1, 2, 3. rész)
Pogány Madonna
Bors (1-15. rész)
Vivát Benyovszky! (1-13. rész)
Karancsfalvi szökevények (1-2. rész)

Királyi újdonság

Hétfőtől új reggeli műsor, a Ma Reggel váltja az MTV-n a más megszokott Nap-keltét. Az indoklás szerint abszolút pénzügyi megfontolásból - értsd: kényszerből - döntöttek a csere mellett, s készít a jövőben saját gyártású műsort az MTV.

Szerintem is ideje volt már elzavarni Gyárfás Tamást, a Nap-kelte producerét és műsorvezetőjét. Egy épkézláb riportot nem volt képes összehozni az évek alatt, mert szerelmes a saját hangjába és mondókájába. Akármi is lesz, őt nem fogom visszasírni. Arról, hogy a többi műsorvezetővel mi lesz, nem szól a hír, de van egy-két olyan személy, aki szintén mehetne*, mert a beszélgetései alapján nagy bizonyossággal megállapítható, hogy mely politikai párt szavazói közé tartozik, ez pedig egy közszolgálati csatorna esetében nem túl jó pont.

Meglátjuk, mit hoz a hétfő! :-)

Hivatalos bejelentés

*Friss: a műsorvezetők elvileg maradnak.

2009. szeptember 23., szerda

e-Feszty-körkép

Nem az igazi, de ha nem láttad, érdemes legalább így megnézni. Ha láttad, elevenítsd fel emlékeidet! :-)

KATT IDE!

A jobb alsó sarokban található téglalap alakú ikonnal teljes képernyőre rakhatod. A kezelőfelület használata nem pilótavizsga, jó szórakozást! ;-)

Kriszta lovagja

Előző éjjel azt álmodtam, hogy Kriszta leesett édesanyámék erkélyéről - ők a negyedik emelten laknak -, így nagyon kellemetlen érzéssel fogadott a reggel. Sírhatnékom volt, elgyötört voltam, s valami jeges szorítást éreztem a mellkasomban. Pár pillanatig nem tudtam, hogy hol az álom és a valóság határa. Nem kívánom senkinek ezt az érzését.

Ma éjjel meg Sebi döntött úgy, hogy kismalacokat meghazudtoló módon visít fel minket álmunkból többször is. Szegénykém taknyos, jön a foga és hőemelkedése is van. Egyébként vidám, de estefelé - s most már éjjel is - nagyon neki tud keseredni. Csak ordít, még enni sem akar. Muszáj lesz elvinni orvoshoz.

Ezzel szemben a reggel egészen jól kezdődött. Ébredés után nem sokkal Benivel a szokásos reggeli ceremóniánkat gyakoroltuk: birkóztunk és csiklandoztam. Aztán anya is kapott ebből egy adagot, hangos ellenkezése ellenére. Ki is menekült a szobából, Beni meg utána.
"Ha már lúd, legyen kövér!" - gondoltam, s kikiabáltam:
- Itt jön az apaszörny! A vérapa!
- Jaj, jaj! - hallottam Krisztát.
- Inkább engem apa, ne anyát! - kiabálta Benike.

2009. szeptember 20., vasárnap

Ambidexter?

A minap lementünk Benivel a játszótérre "focizni". Tekintve, hogy nem vagyok labdazsonglőr, elég nevetséges lehettem, de Beni élvezte, s ez a lényeg. Valami folyamatosan furcsa volt, de sokáig nem jöttem rá, hogy mi az. Aztán belém hasított: Beni a jobb lábával rúgja a labdát!

Többször említettem már itt is, hogy bal kezes, de a jobbját is meglehetősen jó ügyességgel használja evéskor, rajzoláskor. Rollerozásra a bal lábát használja - az van a rolleron -, a labdát viszont jobb lábbal rúgja. Megemlítettem édesapámnak a dolgot. Ő eredendően bal kezes - csak az iskolában rákényszerítették a jobbkezes írásra -, viszont jobb lábas. Furcsa...

Most akkor Beni kétkezes és kétlábas???

Maradjunk annyiban, hogy furcsa dolgokra képes az agy és a test!

2009. szeptember 19., szombat

Kattints! ;-)




2009. szeptember 17., csütörtök

Dióhéjban

Sebóca tegnap megkapta a 4 hónapos oltást. Egész könnyen vette, igaz, kicsit nyűgös volt, de nem tudni, hogy ez emiatt, vagy a hidegfront miatt volt. Most éppen "dalol" és tömi a kezét a szájába... és ahogy látom berottyantott. Szép folt terjed a ruháján. :-P

Természetesen le is mérték oltás előtt - mintha nem látszana szemre is, hogy fejlődik -, s az eredmények, úgy tűnik, megnyugtatták az egészségügyi személyzetet. Az adatok: 7050 gramm és 64 centiméter, valamint alul, az első négy foga már igen csak feszíti az ínyét. Az a rugdalózó, amiben Beni 7 hónaposan felállt, Sebin már most szűk. Pedig Beni tápszeres baba volt, Sebi meg anyatejes.

Nem mellesleg ma reggel fantasztikus dolog történt: Babóca már nem csak beszélget a lábacskáival, hanem kóstolgatja is őket. Ez komoly lépés a gourmand-vá válás rögös útján! :-)



Kissé homályos, de aranyos 

Benike bejelentette, hogy többé nem szeretne fociedzésre menni. Kriszta szavai alapján támogatom. Nem bánnak rosszul a gyerekekkel, de elképzelésünk szerint ennél játékosabban kéne megszerettetni a kicsikkel a labdát. Sebaj, amíg lehet bringázik - megtanult -, aztán meglátjuk, hogy jövőre mi lesz.



Kandúr Bandi, illetve Beni

Holnap még nappalos műszakban vagyok, aztán 5 nap pihenés. Már ha pihenésnek lehet nevezni a szombati vendéglátást és szüret utáni szőlőpréselést hétfőn.

2009. szeptember 16., szerda

Dö Gáme Óver

Korábban játszottam egy online játékkal - AMOS - amit be is fejeztem, mikor fizetőssé vált. Eltelt több hónap, s nem sokat foglalkoztam a dologgal. Nemrég visszatévedtem az oldalra, ahol is bejelentették, hogy reformok várhatók, többek között bevezettek egy értékelési rendszert, mellyel a játékosok - anonim módon - egymást minősíthették pozitív és negatív számokkal. Pár nap múltán - puszta kíváncsiságból - visszakukkantottam, hogy vajon mi lett azokból a reformokból.

Legnagyobb megdöbbenésemre az értékelési lapomon három negatív pontszám szerepelt. Mint mondtam, hónapok óta az oldal felé sem néztem. Nem titkolom, hogy volt nézeteltérésem mind a játék alkotóival, mind több játékostársammal, de ahogy a régiek mondták: hol van már a tavalyi hó?! Ezek szerint valakik képtelen voltak túltenni magukat azon, hogy a véleményemet soha nem rejtettem véka alá egy-egy témában. Keserű szájízzel, de úgy döntöttem, törlöm a regisztrációmat.

Nemrég kiderült, a játék ismét ingyenes lesz. Nekem ez már így sem kell... Mikor tanulom meg végre, hogy jobb mosolyogva alakoskodni, mint nyíltan őszintének lenni? Vagy azt, hogy könnyebb bántani, mint megbocsátani? Hogy egyszerűbb ütni, mint beszélni?

2009. szeptember 15., kedd

H1N1, avagy tüsszög a malac!

Kitört az újabb egészségügyi mánia: oltassuk be a népet a H1N1 vírus ellen! Többször is elhangzott a médiában, hogy többek között az atomerőmű - mint kiemelt fontosságú ipari létesítmény - dolgozói ingyen kapják a vakcinát. Amit, előrejelzések szerint, körülbelül 2000 forintért bárki megvásárolhat majd, már ha jut neki. Mert a 10 milliós lakosságra össze-vissza 6 milliót rendelt az állam. Ebből 4 milliót ingyen szétosztanak az érdemesek és rászorulók között, a többi piacra kerül. Ezzel - elvileg - átoltják a nemzetet, nem lesz járvány. Azt már rád bíznám, hogy kiszámold ennek az árát.

Az igazán nagy kérdés már csak az, hogy mennyire lesz, lehet hatásos az új szer?! Igen, erős szkepticizmust vélhetsz kiolvasni soraimból. Joggal kérdezheted, hogy miért. Az influenza olyan, mint egy  olyan ember, aki ha elmegy otthonról, mindig más kabátot vesz fel. Elmagyarázom konyhanyelven: ha Te megfertőzöl engem influenzával, s te meggyógyulsz, legközelebbi találkozásunkkor minden további nélkül visszafertőzhetlek. Bár Tőled kaptam, de nem azt kapod vissza, amit adtál. Változott a vírus, hozzám alkalmazkodott, s Te hiába vagy védett a korábbi változattól, az újtól megbetegedhetsz.

Bár minden nap belénk sulykolják, hogy a spanyolnátha is H1N1-es családba tartozott, s hogy napjainkban Mexikóban is több mint 150-en meghaltak, mire úgy-ahogy úrrá tudtak lenni a helyzeten, azt azért erősen elfedik, hogy ez az egész nem több, mint hisztériakeltés.

Hogy miért?

A spanyolnátha idejében a világ éppen csak túl volt egy világháborún, ráadásul a legyengült szervezetű emberek egy része nem is magába a vírusfertőzésbe halt bele, hanem a szövődményeként fellépő bakteriális tüdőgyulladásba. Az antibiotikumok - penicillin - felfedezése pedig még legalább 10 évet váratott magára.

Mexikó esetében... nos, vajon miért történik mindig ugyanúgy minden? A madárinfluenza idején Ázsia volt a hunyó, most Közép-Amerika. Miért mindig olyan helyeken tör ki elsőként járvány, ahol az egészségügyi ellátás és az élelmiszer biztonság - hogy is mondjam - nincs a helyzet magaslatán? Miért nem tört ki  elsőként - teszem azt - Angliában, vagy Németországban? Mindkét hely kedvelt turistacélpont. S vajon annak a 110 iskolásnak és tanárnak, akik hazánkban kapták el a betegséget, miért nem súlyosbodott az állapota?

Mi is kaptunk egy ívet, melyben jelezni kellett, hogy kérjük-e az ingyenes oltást, vagy sem. Ez sem volt több porhintésnél, mondjuk így, muszáj volt az "igen" lehetőséget választani. Aki mégsem akarta, azt "szelíden" rábeszélték.

S hogy én miért nem akartam? A fentieken kívül azért sem, mert krónikus betegként amúgy is ingyen jár(na) mindenféle influenza elleni védőoltás, amit egyetlen egyszer vettem igénybe, még évekkel ezelőtt. Két napig kutyául voltam tőle. Azóta nem kérem, s nem voltam beteg sem. Másrészt - kövezzetek meg -, de semmi kedvem hazahozni valamit a szervezetemben, amitől én magam nem leszek beteg, de esetleg a családom bármely tagja igen.

Persze nem futok neki a világnak felelőtlenül - még ha az oltást pártolók ostobának is néznek nézeteim miatt. Minden reggelt minimum 3000 mg C-vitaminnal kezdek (az ajánlott napi maximum 60 mg, ami  - már bocsánat -, röhejes), plusz egyéb vitaminokat nyelek le kapszulaként, reggeli közben. Hogy drágább, mint az egyszeri oltás? Az, de ez egész évben biztosan véd és nem csak egyetlen kórokozó ellen... Oltás után pedig legalább a duplájára emelem a napi adagom.

2009. szeptember 12., szombat

Nonstop Benike

A mai napom Benikéről szólt. Reggelit adtam neki, segítettem tisztálkodni, aztán felöltöztünk és lementünk biciklizni. Már egészen ügyes, ahhoz képest, hogy csak tegnap kezdte el igazán megtanulni. Eddig csak szemezett vele, tolta... ráülni nem nagyon akart. Tegnap sikerült ráültetni, ment is már egyedül pár métert, de mindig megijedt, ha elengedtem. Ilyenkor elfelejtett tekerni, lerakta a lábát, rosszabb esetben elesett. Nagy baja persze nem lett.

Ma viszont megtört a jég! A házunk mögött egy játszótér terül el, s mellette egy nagyon hosszú, frissen felújított - ergo sima - járda. Kimentünk oda, felültettem, s végigfutottam vele a távot a járda végéig. Hol fogtam, hol nem. Visszafelé már egyedül jött, én még a táv felét se tettem meg, mire ő a végére ért. Ezután sikerült megtanulnia nagy ívben kanyarodni is, igaz, egyetlen kurta körnél többet nem volt hajlandó megtenni. Pedig könyörögtem neki, hogy csak még egyet, hadd vegyem fel telefonnal, hogy anya is láthassa milyen ügyes a nagy fia. Nem akarta.

Három dolog nem megy még: egyedül elindulni, fékkel megállni - jelenleg a fék nála azt jelenti, hogy lerakja a lábát - és gyorsan irányt váltani. Simán nekiment a játszótér kerítésének, se fék, se gyors irányváltás... De mindettől függetlenül szerintem nagyon ügyes. Persze vannak olyan gyerekek, akiket felültetnek, és 10 perc múlva úgy kerékpározik, mintha mindig is ezt csinálta volna. Benike nem ilyen, sebaj. Pár nap és belejön. ;-)

Miután kitekertük és kifutottuk magunkat - előbbit ő, utóbbit én -, hazajöttünk pihenni, enni. Használhatott a mozgásterápia, mert szó nélkül szunnyantott 3 órát, igaz velem együtt. Öregember nem gyorsvonat, ugyebár?!

Délután, laza levezetésként elsétáltunk a boltba kenyérért, majd megcéloztuk a játszóteret. Meglett koromnak hála, elfelejtettem vizet hozni, s édes drágám szólt is a hatalmas ugribugrik és rohangálások közepette, hogy szomjas. Nincs mit tenni, irány a mama, aki szerencsére az utcában lakik. Persze az ivás vacsorába torkollott, ahogy azt illik egy mamánál. Hogy én mennyire szeretem a pulykanyak levest...

S mielőtt unalomba futna röpke beszámolóm, elmondom miért is írtam le mindezt. Kisfiam kért a mamától papírt és színes ceruzákat, mert rajzolni akart. Azt már eddig is tudtuk, hogy balkezes, bár evésnél rendre a jobb kezével is próbálkozik. Látszik, hogy sutább a jobbja, de nem vészes. Most azonban ledöbbentem. Miután megkapta a kért holmikat, mindkét kezébe fogott egy-egy ceruzát és kijelentette, hogy a papának rajzol házat, virágot, vihart. Majd elkezdte: a ház egyik felét valamilyen sötétebb színnel, a másikat világosabbal. Idáig nem is lenne gond nekem sem, de ő mindezt két kézzel, egyszerre vetette papírra! Még 5 éves sincs...

A vacsora és művészi hajlamok kiélése után hazajöttünk, megfürdettem, fogat is mostunk. Egyedül a mesét nem tőlem kérte, az a kiváltság már anyát illette. Igazából nem is bántam...

2009. szeptember 11., péntek

Okoska I: A remény hajnala

Mint azt korábban már említettem, készítettem egy rövid videót a Paragon Drive Backup nevű program ingyenes verziójához, melyet feltöltöttem a VideoSmart oldalra. Ellenőrizték és jóváhagyták, így felkerült a több száz oktatóvideó mellé. Ha szeretnéd, >> ITT << megtekintheted. :-)

I'm very béna!

Három napja melózom az új géppel. Maga a rendszer nem egy erőmű, de jó pár évig megleszünk vele: ASUS M4A78 Pro alaplap, AMD PhenomII AM3 545 processzor, 4*1GB DDR2 memória, 500Gb-os Sata2 Hitachi merevlemez, Samsung DVD-író és egy fekete számítógépház. Meg persze a korábban említett ASUS monitor.

Kezdődött azzal, hogy a boltban - kérésemre - feltolták rá a Windows 7 operációs rendszert. Körülbelül 4 órát bírtam idegekkel, s végül úgy döntöttem, fejbelövőm azt a taknyot. Semmit nem lehet megtalálni benne, bármit szerettem volna beállítani... 4 óra alatt nem sikerült egy épkézláb rendszert összeraknom az alaplapi meghajtó programokból és a kedvenc alkalmazásaimból. Ott dobtam el az agyam, mikor az alaplaphoz adott CD-ről nem ette meg a Vista-hoz írt hálókártya vezérlőt, így nem volt internet se, így nem tudtam letölteni a Win7-es meghajtókat sem... Áááááááááááá... Úgy döntöttem, itt feladom. Ubuntu Live CD-vel megoldhattam volna, de ekkorra már 180/110-es vérnyomásom volt, így megkíméltem magam ettől.

Másnap mosolyogva löktem be a lementett Windows XP rendszerem CD-jét a meghajtóba, majd nyomtam egy "risztorét". Szépen vissza is másolta a dolgokat a Win7 helyére, ahogy azt megszoktuk. Reboot... és majd összef**tam a bokámat. Megállt a rendszer az "Üdvözöljük!" képernyőnél. Elsőre is, másodszorra is, harmadszorra is...

Ubuntu Live elő, meghajtóba helyez, bootol... és sírva fakadtam. Se WinXP, se Win7... valami kutyulék köpött arcon. A meghajtóim betűjelei is összevissza, egy 40GB-os partícióra meg egyenesen azt írta, hogy formázatlan. Hm... hm... hm...

Van énnékem egy WinXP Pro idehaza. Maga a program legális, csak épp egy barátomé, aki ideadta a telepítőt, hogy integráljam bele az SP3-at és a többi javítást, frissítést. Újraírható CD-n próbáltam ki, s még nem formáztam a lemezt. Nosza, itt az idő, hogy egy kicsit segítsen nekem a munkámért cserébe. Boot, meghajtók formázása, XP telepítése. Szépen felment, elindult, csucsu...

Ha már így esett, ne az én XP-men próbáljam ki az új hardvereket. Feltoltam hát a meghajtóprogramokat, kipróbáltam mindent, futtattam tesztprogramokat. Stabil! Örültem, mint majom annak a bizonyosnak. Ez volt tegnap este.

Ma reggel pedig saját eredeti XP-ről indítottam el a telepítést, s mostanra értem el oda, hogy 90%-ban olyan, amilyennek megszoktam. Simán vette a regisztrációs akadályt is, egy nyikkanás nélkül. WinXP forever!!! :-)

2009. szeptember 8., kedd

"Nincsenek előítéleteim, mindenkit utálok!"

Tegnap este, a munkahelyen, olvastam a Népszabadságot. Párom vette, tudva, hogy nagyon szeretek olvasni, s inkább böngészek egy újságban (vagy honlapon), mint hogy TV-t nézzek. A média mozgóképes formája túlzottan szenzációhajhász, az egyre emelkedő ingerküszöbünket el nem érő események nem kapnak egyetlen másodpercet sem. Amiket meg az arcunkba tolnak, túl pörgősek, alapinformációkat tartalmaznak, nincs mögöttük megfontoltság, sem annak szándéka, hogy a néző értse is amit lát, ne csak érezze. Valószínűleg éppen ezért beszélnek így a politikusaink is: kevés tartalom, sok érzelem. Mert könnyebb az ösztöneinket megfogni egy jó mondattal, szófordulattal, mint a logikus - mondjuk így: emberi - énünket.

Az újság fél oldalt szentelt a hazai Pride Day-re, a sorokat az eseményhez illő keserűséggel tálalták. Ha eltekintünk attól az alaptételtől - melyet én is vallok -, hogy maga téma sem utcára való, csak egy dolog tűnik fel igazán. Egyetlen dolog, ami miatt egyre jobban összeszorul a torkom és a félelem kúszni kezd a szívem felé: a másság gyűlölete.

Hosszú ideje folyik a zsidók, cigányok - ha úgy jobban tetszik romák - és melegek elleni uszítás bizonyos társadalmi rétegek, csoportok által. Szinte nincs olyan ünnep Magyarországon, mely ne szolgáltatna okot a gyűlölet szítására, a balhékra, a megalázásra és embertársaink bántalmazására. S hiába nyilatkoznak egy-egy ilyen esemény után okos emberek az orruk alá dugott mikrofonokba faarccal, hogy az elkövetők maroknyian voltak. Ez az áldozatokat sem, s engem sem nyugtat meg.

Én is más vagyok. Persze nem a Pride Day részvevőihez hasonlóan más, hanem úgy, ahogyan két ember különbözik egymástól, vagy a többitől. Divatosan duzzadt testalkatommal, erős szemüvegemmel, Scheuermann-szindrómás gerincemmel, bokasüllyedésemmel, valamint az átlagtól eltérő hit- és világnézetemmel. Azt már nem is említem, hogy felerészben székely-csángó vagyok. Ergo, olyan dolgokban különbözöm, amiket vagy tudok befolyásolni, vagy nem. Akárcsak a fent említett emberek.

Veled mi a helyzet?

2009. szeptember 7., hétfő

"Egy dolog állandó: a változás!"

Vásároltunk egy új monitort. A régi már kezdett homályos képet mutatni, ráadásul CRT lévén sokat is fogyasztott. Választásunk a legolcsóbb LCD kijelzőre esett: ASUS 193D-B. Internethez, és multimédiás felhasználáshoz tökéletes. Ám míg a régi készülék maximális felbontása a szemet legkevésbé roncsoló 85Hz-en 1024*768 pixel, addig ennek 1440*900.

Iszonyatosan furcsa így netezni. Az oldalak többsége vagy középen jelenik meg, két szélesebb sávval kétoldalt, vagy jobbra zártan. Sajnos az előző blogsablonom a jobbra zárt kategóriát erősítette, ami egyenesen undorító volt - szerintem. A mostani talán egy paraszthajszálnyival jobb, de szívesen olvasom bárki javaslatát, tanácsát. Vagy egy linket egy szép sablonról, ami ekkora felbontásban is jól néz ki. ;)

2009. szeptember 2., szerda

"Kiccsalád"

Benikémnek megkezdődött az óvoda. Ezt hol örömmel, hol ellenkezéssel fogadja, ma reggel az utóbbit választotta. Mivel szeretnénk Krisztával bevásárolni és meglepetés ajándékot venni a nagyfiúnak - egy bicajt -, nem lett volna jó megoldás, ha velünk jön. Úgy egyeztünk meg, hogy ebéd után elhozzuk. Hogy addigra kész lesz-e az új jármű, még kérdéses. S mivel holnap apósékhoz megyünk, így könnyen lehet, hogy csak pénteken ülhet fel először a kétkerekűre. Mivel eddig nem tanítottam meg kerékpározni - igen, nyugodtan kövezzetek meg -, így a hétvégén ez lesz a harci feladat. Amellett persze, hogy éjszakás műszakban leszek.

Szigorúan a tervrajz szerint!

Sebestyénünk vigyorog, nevetgél, gügyög, olykor sír, de jó gyerek. A pénzét azonban ő is bőven megéri. Épp pár perce tüsszentettem egy nagyot, mire a csendes kéznézegetéséből és kóstolgatásából felijedt, sírni kezdett. Megsajnáltam szegénykémet - tényleg nagyot tüsszentettem -, de mire odaléptem volna hozzá, már visszatömte a hüvelykujját a szájába és halkan nyöszörgött. Megsimogattam a buksiját, mire felnézett rám, kirántotta az ujjacskáját a szájából és pontosan ugyan úgy kezdett ordítani, mint mikor megijedt. Büdös kölke... :D

Itt egy hogyishívják valami, hadd kóstoljam csak!

Krisztának új frizurája van! Kicsit furcsa még, de összességében nem rossz. Egyetlen apró gond az, hogy amúgy is hullik a haja a szülés utáni hormonoktól - illetve azok hiányától -, de ennek is vége lesz egyszer, szóval a dolog ígéretesnek látszik. Nem mellesleg utoljára 16 évesen volt rövid haja, így a bátorságot - vakmerőséget - mindenképpen díjaznom kell ezzel a nem túl jól sikerült fotóval. :D

Rövid haj, hosszú ész!