Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. augusztus 29., szombat

Peace!

Sebestyén élete első hátról hasra fordulását csak nekem mutatta be. Anya féltékeny is volt emiatt. Kárpótlásul fürdés után, immár anya jelenlétében, megismételte a mutatványt. Helyreállt a világbéke!

2009. augusztus 26., szerda

Sebi

Párom kérésére rögzítem, nehogy elfelejtsük: Sebestyén legtöbbször oldalára fordulva fekszik, jobb kezének hüvelyujja a szájában, a ballal pedig vagy kapaszkodik valamiben, vagy eltakarja a szemeit. Lehet, hogy mégis jobb kezes lesz?!

Íme egy videó, ami pont nem erről szól! :)

video

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. augusztus 24., hétfő

Lesz ez még így se...

Az elmúlt napokban erős lustaság környékezett, sajnos sikerrel. Gyakran fájt a fejem, s a fekélyem is rendetlenkedik.

Van viszont jó hírem is, már amennyiben az jó, hogy Sebinek jön a foga. Még nem törte át az ínyét, de határozottan érezni, ha az ujjbegyünket balga módon a kis szájába rakjuk. Ugyanis azonnal rárabol, s ha nincs szerencsénk, "harap". Egyébként mindent azonnal a szájába töm. Ha nincs más, a kezeit, alkarját majszolja. A bal már úgy néz ki, mintha vernénk szegénykét: több helyen belilult. Egyébként jókedvű, de estefelé gyakran ordít - gondolom a fáradtság és a szájában feszítő fájdalom teljesen kikészíti addigra.

Benike holnap megkezdi a műszakot, elvileg óvodába megy. Elvileg, mert én is megyek holnap dolgozni, s nem tudom, hogy valóban eljut-e a nagyobbik fiam a fent nevezett gyermekintézménybe. Egyébként nem is baj, hogy megkezdődik az újabb "tanév" , itthon már alig lehet vele bírni. Kriszta nem tudja mindkét gyerek igényeit maradéktalanul kielégíteni, én meg félemberként sok hasznára nem lehetek. Ráadásul a fájó fekélyem és fejem miatt kissé befelé forduló lettem. Emiatt sem tudtunk sok időt egymásnak szentelni.

Tegnap készítettem egy oktatóvideót a VideoSmart honlapjára. Kíváncsi vagyok, megfelel-e a minőségi követelményeknek, s felkerül-e a többi közé. A telepített Windows lementéséről, az ehhez szolgáló programról értekeztem. Majd kiderül.

Végezetül egy kedves kép, hogy jobb kedvünk legyen:

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. augusztus 21., péntek

Nyár esti hack

Szeretnék mutatni valamit:

Windows XP Asztal (Desktop)

Kérdezhetnéd, hogy mi olyan érdekes egy Windows XP üres asztalán, még ha oly hangulatos is a háttérkép?! Nem figyeltél eléggé: nézd csak a bal alsó sarkot, a Start gombot! ;)

Te is szeretnél névre szóló Start gombot? Akár igen, akár nem, most leírom, miként oldható meg a feladat.

Két - egymástól jól elhatárolható - feladat előtt állunk:
1. Szerkesztenünk kell az explorer.exe fájlt.
2. Át kell írnunk a Registry-ben egyetlen kicsiny sort.

Lássuk hát!


1. Az explorer.exe szerkesztése

Szükségünk lesz a Resourse Hacker nevű programra. Töltsük le! Miután kicsomagoltuk - telepítést nem igényel -, indítsuk el a ResHacker.exe fájlal a programot és nyissuk meg (Open) az explorer.exe fájlt a Windows mappából.


Bal oldalon - az Intézőből ismerős - blokkot láthatunk. Itt keressük ki a String Table ágat és nyissuk ki (katt rá), majd tegyünk ugyanígy a felbukkanó újabb ágak közül a 37-essel is.


Rögtön feltűnik a "Start" sor. Igen, ezt kell átírni, de az idézőjelek maradnak! Lehetőleg ne tartalmazzon sokkal több karaktert az új név, torzulhat a gomb grafikája. Nálam értelemszerűen a "Start" helyére a "Fallout" került. Nyomjunk meg a Compile Script gombot. (Ha egészen biztosra akarunk menni, a következő sorban - 38 - is hajtsuk végre ugyanezt.)

Ezután mentsük el alkotásunkat: File -> Save As. A fájlkiterjesztést hagyjuk érintetlenül, csak a nevét változtassuk meg explorer.exe-ről. Nálam a roppan fantáziadús fallexp.exe nevet kapta. Nyomjunk OK-t.


Ezzel a feladat első részét sikeresen teljesítettük.


2. Át kell írnunk a Registry-ben egyetlen kicsiny sort.

Start Menü -> Futtatás. Írjuk be a felbukkanó ablakba: regedit. Nyomjunk OK-t (vagy üssünk Entert).

Ismét egy Intézőhöz hasonlatos kép fogad minket. Keressük ki az alábbi mappát:

HKEY_LOCAL_MACHINE>SOFTWARE>Microsoft>Windows NT>CurrentVersion>Winlogon

Ha jól kattintgattunk, ezt kell látnunk:


Keressük meg a Shell sort, kattintsunk rá duplán, majd írjuk be a felbukkanó ablakba az explorer.exe helyére az új nevet. Mint a képen látható, nálam ez a fallexp.exe. Ezután nyomjunk OK-t és zárjuk be a szerkesztőt.

Nincs más dolgunk, mint újraindítani a gépet.

(Az eredeti állapot helyreállításához a Shell sort kell visszaírni explorer.exe-re, majd újraindítani a rendszert.)

FIGYELEM: Nem vállalok semmilyen felelősséget a felmerülő hibákért, vagy adatvesztésért! A módszer tudtommal csak Windows XP rendszereken működik!

2009. augusztus 20., csütörtök

Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc

Sebestyén tegnap kapta meg a három hónapos kötelező oltást. Estére hőemelkedése volt és még ma is elég nyűgös. Ennyit a kellemetlenségekről, nézzük a pozitívumokat!

Hízik, mint egy kismalac: 6690 gramm súlyú és 63 cm "magas". Kriszta megnézte Beni kiskönyvét, nagyobbik gyermekünk három hónaposan cirka 1000 grammal könnyebb és 1 centivel "alacsonyabb" volt.

Ha már a gyerekeknél tartunk... A város, ahol élsz mennyire gyermekbarát? Milyen a tömegközlekedés? Milyenek az autósok a gyalogátkelőknél? Gyalogátkelőknél süllyesztett a járdapadka? Vannak nyilvános WC-k? Az üzletekben könnyen mozoghatsz babakocsival? Hogyan reagálnak, ha megkérdezed, elmehet-e a kisgyerek WC-re?

Paks ilyen tekintetben lassan, de talán halad előre. Egyre több helyen oldják meg a járdapadka süllyesztését, s autósok is figyelmesebbek, mint korábban. Oly annyira, hogy sokszor még egy felnőtt kedvéért is megállnak a zebránál. Sőt, a múltkor munkába menet átengedett egy férfi, majd mikor látta, hogy a szemből jövő nem áll meg, kihajolt az ablakon, s ráordított, hogy engedje át a gyalogosokat. Az persze rá se bagózott, de akkor is jól esett!

Amiben viszont komoly problémák mutatkoznak: a nyilvános illemhelyek hiánya és a buszok magas karosszériája. Arról nem szólok most, hogy az üzletek polclabirintusai között még Michael Schumacher se futna pole-pozíciós időt. Mint egy szardíniásdoboz. Az alkalmazottak viselkedése meg... hagyjuk... Természetesen mélységes tisztelet a kivételnek!

Menjünk sorjában!
- nyilvános illemhelyek hiánya: Ha jól emlékszem, az óváros egyik végében található egyetlen ilyen "intézmény", ha még működik. Minden más esetben maradnak a közintézmények (könyvtár, polgármesteri hivatal), vagy a nagyobb üzletek (Tesco, Atomcenter), esetleg a kocsmák. Ez utóbbiak elég nehezen vehetők figyelembe egy kisgyermek esetében. Még velem is megesik, nemhogy egy kisgyerekkel, hogy rám jön a kisebbik szükség. Ilyenkor maradnak a mellékutcák, a sűrűbb bokrok, vastagabb fák. A nagydologról már ne is beszéljünk. Egy felnőtt még csak-csak hazaviszi, de egy óvodás korú gyermek?! Megalázó!
- buszok magas karosszériája: bár folyamatosan bővül a tömegközlekedésért felelős szekszárdi cég készlete, még mindig több a magas lépcsőkkel és szűk beltérrel "megáldott" jármű. Szerény megfigyeléseim szerint az alacsony padlós buszok többségét ráadásul az atomerőmű megfáradt dolgozóinak tartják fent. A kismamák meg emelgessék csak a kocsit a városban. (Az már említésre sem méltó, hogy a piaci napokon "normál méretű" és lehetőleg magas karosszériájú buszt küldenek helyi járatként, míg máskor - természetesen - csuklósat. Hadd nyomorogjanak az emberek ugyanannyi pénzért, mintha kényelmesen utaznának!)

Ez utóbbival kapcsolatban osztanék meg veletek egy általam készített képet: Paks - menetrend szerinti helyi járat (2009).

piros körök: babakocsi ikon (matrica)
zöld kör: babakocsis szülőnek szánt leszállás jelző
méret: az ülések közötti közlekedő becsült szélessége


Ide kellett felraknom Sebit a mélykocsival. Úgy, hogy egy másik pár már felrakott egy sportkocsit. Még az sem fért az ülések közötti közlekedőn. Álltam a lépcsőn és folyamatosan fognom kellett a kocsinkat hogy ne billenjen le a lépcsők felé, mert a jobb oldali kerekei már a levegőben lógtak. Közben kapaszkodjak is... Legalább a sofőr normálisan vezetett, nem úgy mint néhány kollégája, akik azt hiszik, hogy krumplis zsákokat szállítanak.

Latiatuc feleym zumtuchel... Látják hát, csak nem foglalkoznak vele. :-S

2009. augusztus 17., hétfő

Utódaink

Sikerült. Tegnap délután - én már komolyan húztam az igát a munkahelyen - eljutott hozzánk sógorom és kicserélte a beteg kondenzátort egy egészségesre. A gép jobb mint új korában, végre szabadon használhatom.

Rengeteg apró dolog történt az elmúlt napokban, azt sem tudom, hol kezdjem... Talán az egyik legfontosabbal: Sebestyén igazi dumagéppé fejlődött. Hol az ujjacskáival, hogy egy keze ügyébe került tárggyal, hol egy számunkra is azonosíthatatlan valamivel és persze sokszor velünk beszélget. Kurjongat, gügyög, sikongat, kacag: háő, águ, gájé... Ha odahajolunk hozzá, vagy felvesszük, s elkezdünk beszélni hozzá, vagy hasonló hangokat adunk ki, mint ő, garantáltan nem kell sokáig várni a válaszra. Fogatlan mosolya lehengerlő. :D

Sebi, az ellenállhatatlan

Szinte alig panaszkodik, ha gond van, nyöszörög inkább. Nem egyszer előfordult - legnagyobb döbbenetünkre -, hogy némi elégedetlenkedés után bekapja valamelyik hüvelykujját és pillanatok alatt elalszik. Korábban hangosan ordított, lógott a vállunkon - végeláthatatlan séta a szobában - és csak többszöri próbálkozásra sikerült úgy lerakni, hogy ne ébredjen fel azonnal. Most meg, ha mégis nekiáll kiabálni, már tényleg nagyon unja a banánt, vagy nem vettünk észre egy kis kakát és csípi a popsiját. Esetleg anya túl mélyen alszik, hogy azonnal reagálhasson a nyöszörgésre.

Azt meg már megemlíteni sem merem, hogy percek alatt kivégzi a ciciket. Korábban egy órás nyammogás, ébresztgetés, elégedetlen sírás közepette lakott csak jól. Most meg maximum 20 perc és vége. Még játszani is jut ideje: bekapja, kiköpi, megint bekapja. Közben nevet, gügyög és le nem venné a szemét Kriszta arcáról.

Benike épp az ellentéte. Egyre kevéssé szófogadó, úgy tesz, mint aki nem hallja, amit mondunk neki, vagy ha mégis, akkor "mindjárt". Kedvenc húzásai közé tartozik, hogy a délutáni alvást szabotálja. Bármit és mindent kitalál, csak hogy ne kelljen fekve maradnia: éhes, szomjas, fáj valamije, meleg van, kakilni kell... Vagy csak úgy tesz, mintha aludna, de ha kijövünk a szobából, nekiáll játszani az ágytársaival: Mazsolával, Tádéval, Manócskával. Gyanúnk szerint ő így éli meg, így éli ki a testvérféltékenységet. Amit egyébként természetesnek tartok, de nagyon bosszantó tud lenni, mikor sokadjára is elengedi a füle mellett, amit mondunk.

Beni és az új kedvenc: a szendvics szörny

Persze neki is vannak jobb napjai, pillanatai. Nagyon kíváncsi. Egyre többet nézi velem az ismeretterjesztő csatornákat, ahelyett, hogy meséért nyaggatna. Odavan a tengeri állatokról, a dinoszauruszokról és a világűrről szóló műsorokért. Egyik nap pedig elmondta nekem, hogy a zsebpénzét egy új biciklire gyűjtögeti. Itt osztanék meg veletek egy aranyos párbeszédet. Valamelyik este hangzott el, fürdés után. Ő a kádban állt, Kriszta törölgette, és meg az ajtóban álltam.

- Benike, ha nagy leszel, ki lesz a feleséged? - kérdeztem tőle.
- Nem tudom... azt még nem lehet tudni. - válaszolt kis gondolkodás után.
- Én azt hittem, hogy anya. - játszottam a meglepettet. Egyben kíváncsi voltam, hogy vajon Beni is azok közé tartozik-e, aki az édesanyját szeretné elvenni, ha felnő.
- Igen, anya lesz! - boldogság csendült hangjában.
- Kicsim, én kinek a felesége vagyok? - kérdezte tőle Kriszta.
- Apáé.
- Akkor lehetek a feleséged?
- Nem. - lemondó hangsúly.
- És ha én meghalnék?! - kontráztam.
Széles mosollyal és reménytelien csillogó szemekkel néz anyjára:
- És ha apa meghal, akkor lehetsz?!

Úgy tűnik, a feladatom adott. :D ;) :P

2009. augusztus 12., szerda

Üzemzavar

A minap szétszedtem a gépet az éves nagytakarítás miatt. Kihúztam minden kábelt, kicsavaroztam majdnem minden csavart, a gépben csak az alaplap és a processzor maradt. Még a tápegységet is szétkaptam, kipucoltam.

Rengeteg köhögés, tüsszentés és porszívózás árán, de végül újra tiszta a gép belseje, amit remélhetőleg azzal hálál majd meg, hogy gond nélkül üzemel tovább. Azonban egy aggasztó dolgot észrevettem: az AGP port mellett - igen, kövezzetek meg, még ilyen alaplapom van - található 3 kondenzátor közül az egyik felpúposodott.

(A jobb oldalit tessék figyelni!)

Már temettem a hardvert, de a PCWorld fórumán megnyugtatott Pjotr: ez javítható, szakember pillanatok alatt kicseréli a rossz kondit. Fel is hívtam sógorom, aki hétvégére ígérte a javítást.

Jelenleg keveset ülök a gép előtt, féltem a masinát, s csak emiatt a rövid bejegyzés miatt kapcsoltam be. Majd jelentkezem, ha új híreim vannak, s ígérem, bepótolom a lemaradást is.

2009. augusztus 9., vasárnap

No comment

A feleségem által kezdeményezett párbeszéd a híradó után:

- Két fillért nem adnék annak az életéért, aki bántaná a gyerekeinket.
- Mert?!
- Mert ismerlek.

2009. augusztus 6., csütörtök

Állatkínzás

A legújabb EU direktíva szerint a háztáji sertésöléskor is - a gyilkos döfés, vagy lövés előtt - kötelező elkábítani az állatot. Legalább is így olvastam valahol.

Ennek ellenére a minap szemtanúja voltam, hogy valaki többszörösen is megsértette a közösségi törvényt. Gyors közbeavatkozásunknak köszönhetően azonban a Mazsola nevű házisertés apróbb sérülésekkel túlélte a rögtönzött disznóvágást. Az elkövetőt, D.S.H.-t szigorú őrizet alá helyezték, miután kiderült, hogy a sertés ráadásul lopott, s bizonyos D. Benjámin Csongor, paksi lakos jogos tulajdona.

A következőkben sokkoló képek következnek. Csak erős idegzetűeknek!




(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. augusztus 3., hétfő

Élet-halál harc

Szombat reggel ismét felutaztunk apósékhoz, vasárnap estig maradtunk. Azon felül, hogy árnyékban 35 fok volt a ház mellett, más nem nagyon zavarta meg a pihenésünket. Beni megint mamázott, a többiek pedig hol ide, hol oda ténferegtek a melegben - velem együtt.

Hogy teljes legyen a boldogság, hazaérkezésünk örömére a fürdőszobai csaptelep bemondta az unalmast. Kinyitni ki lehetett, elzárni nem. Úgyhogy a vízóránál kellett útját állnom a végeláthatatlan pocsékolásnak. Profi módon tekertem el a szelepet, s kész, megszűnt a mini vízesés. Nem hiába tanultam annyit...

Természetesen a régi csap leszerelése nem volt 2 perces könnyed galopp. Képzeld el a következő helyzetet: a mosdó a kád mellett, a csaptelepet rögzítő csavarokhoz csak hanyatt fekve lehet hozzáférni. A technológiát alaposan megterveztem, s az alábbi lépésekben állapodtam meg magammal:
- kivettem a szekrényből a szerszámkészletet
- kivettem a mosdó alól a tisztítószereket tároló szekrényt (szerszámos dobozt rárakni, kinyitni)
- a szennyes tartót beraktam kádba
- csavarhúzókat, fogókat kézközelbe raktam
- lefeküdtem szorosan a kád mellé
- szerszámokat szegezz és hajrá!

Csakhogy - amint a keleti bölcsek is jól tudják -, ember tervez... Mert miközben próbáltam bepajszerolni magam a felszabadult 40-50 cm-es helyre, bevertem a fejemet először a szifonba, majd a meleg vizes és a hideg vizes csonkba is, s hogy teljes legyen boldogság, végül a falba is. Jó mesterhez méltón, rögtön kezdésként a homlokomra ejtem a kombinált fogót, majd éppen csak félre tudtam hajolni a hasonló módon támadó csavarhúzó elől. Mert a technológiai folyamat megtervezésekor kifelejtettem azt az apró, ám lényeges elemet, hogy a csaptelep rögzítéséhez használt csavarok kilazításához mindkét kezemre szükségem lesz egy olyan szűk helyen, ahova az egyik fér csak be szerszámostól. Hangos ráolvasásokkal és kevéssé formázott hangok kiadásával próbáltam jobb belátásra bírni a szerelvényt, de csupán részeredmény született.

Közben begörcsölt a hátam, így fel kellett ülnöm kinyújtózni. Visszafelé is megvolt minden: a két csonk és a szifon, de végül kijutottam. Rövid szünet, majd vissza a starthelyzetbe. Most már rutinos voltam, csak a falba vertem be a fejem. (Határozottan fejlődöm, nem?!) Néhány határozott mozdulattal sikerült kissé meglazítanom a csavarokat - most se tudom miként sikerült -, de innen már nem volt esélye a cuccnak. Se perc alatt szétkaptam.

Családdal együtt elvágtáztunk a közeli üzletbe, s kiválasztottuk a legolcsóbb csaptelepet. Igen a legolcsóbbat testvérem, mert hónap vége van. Így is otthagytunk 12500 forintot. De le a kalappal az eladó előtt, mindent elmagyarázott, mindenre válaszolt, s még hitelt is kaptunk 350 forint erejéig, mert a párom szeretett volna egy tus-stopot, ami ennyibe került. Amint tudjuk, visszük a pénzt. Hogy ez szánalmas?! Igen, az! De ha csak a szépről és a jóról írnék, műízű lenne a blogom.

Hazahoztuk a kínzóeszközt, s én megint lementem vízszintbe. Hajtott a tapasztalat, mert ezúttal semmit sem fejeltem le. Viszont a fogót megint elejtettem, ezúttal az államra. Követve a mellékelt leírást, eljutottam odáig, hogy minden OK, csak rá kell csatlakozni a hálózatra. Igen, jól hiszed, a rugalmas cső nem volt kompatibilis a csonkkal. Pontosabban: egy méretűek voltak. Én marha... valaki lőjön le, kérem!

Kezdhettem elölről. Újra kilazítani a rögzítőcsavart, kiemelni a csaptelepet, kicserélni a csövezést a régire, majd ismét megint befeküdni... Újabb ráolvasások, artikulálatlan szakkifejezések, de végül sikerült! Kimásztam, s a csövet rátekertem a csonkokra, most jön az ellenőrzés. Hát persze, hogy a melegen hideg folyik, s fordítva... Még jó, hogy nem pakoltam el a szerszámokat! De ezt legalább ülve is át tudtam szerelni. Végül felraktam a tus-stopot és kipróbáltam. Elsőre működött, király vagyok!!!

Eddig is érett bennem a gondolat, de most végleg elhatároztam: veszek egy csőkulcs készletet. Az egész kínszenvedésen harmadannyi idő alatt átmehettem volna, ráadásul az arcomba sem potyogtak volna szerszámok.

De végül is itt csillog-villog munkám gyümölcse: a vadonatúj csaptelep. Ergo: győztem! (Persze arról a néhány zúzódásról se feledkezzünk meg, amit ezért szereztem. De legalább semmim nem vérzik.) Akárki akármit mond, egy HŐS vagyok! Így, csupa nagybetűvel.