Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. június 27., szombat

Jubileumi fotó

Sajnos a beígért kalapos képet még mindig nem tudtuk elkészíteni. De kárpótlásként egy legalább olyan kedves képet osztanék meg veletek...


E bejegyzésem sorrendben a 100. tavaly december 14-e óta. Még százat?! :D

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. június 26., péntek

Moonwalker

Bár megfogadtam, hogy nem, de meghajlok...

A világ ismét MJ lázban ég, sajnos időnek előtte. A nagy visszatérés turné már sohasem jöhet létre. Tele a média - beleértve az internetet is - a halálhírével, a frissebbnél is frissebb részletekkel és természetesen a megemlékező rajongókkal és zenekedvelőkkel. Elismerik érdemeit, magasztalják, miközben egy kis tábor továbbra is pocskondiázza pedofilbotrányai miatt. Kinek-kinek ízlése, hite és lelkiismerete szerint.

Biztos vagyok benne, hogy nemsokára könyv és/vagy film is készül az életéből, amit ismét milliók fognak megvenni és megnézni. Mert az élet megy tovább, s a halálkufárok sem pihenhetnek soha. Mert legyen bármily őszinte és nemes is egy szándék, előbb-utóbb pénzzé tesznek mindent beszűkült világunkban...

Nem voltam rajongója soha, 3 dalát szerettem, sorrendben: You Are Not Alone, Earth Song, Billie Jane. (Ezer és egy helyen megtalálhatod e dalokat, nem linkelem be egyiket sem.) Így nem mondhatom, hogy nekem személy szerint hiányozni fog, még ha mint eltávozott embert, s így elveszett értéket, sajnálom is. Egy biztos: a zenéje itt maradt. Rajtunk áll, mit kezdünk vele.

S amit az én ízlésem, hitem és lelkiismeretem diktál: MJ, letudtad vélt és valós bűneid, nyugodj békében!

2009. június 25., csütörtök

Még J. R. R. Tolkien sem képzel(het)te...

Azt mindig is tényként kezelték, hogy a modern fantasy irodalom alkotója és mestere bőségesen merített a óangol, ógermán, kelta valamint skandináv hit- és mondavilág történeteiből. Itt-ott átgyúrta például a fajokat, de Középfölde hőseposza - a Gyűrűk Ura - az elmúlt századok meséire épül. Sőt, maga J.R.R. Tolkien is bevallotta, hogy az általa egységessé gyúrt történetek - elképzelése szerint - a Föld kitalált múltjában, mintegy 6000-7000 évvel ezelőtt játszódnak.

Középfölde

A fantasy szerepjátékok öregjét, a D&D-t is sokban ihlette, ha nem éppen vezérfonalként vezette J.R.R. Tolkien munkássága.

Tolkien munkássága maradandóan formálja napjaink minden hasonló témájú könyvét, filmjét, zeneművét, festményét és játékát. Ennek bizonyítására bővebben nem vállalkoznék, egyszerűen nézz szét a könyvesboltokban, videotékákban vagy az interneten.

Ám van valami, egy újabb tény, melynek felfedezése napjainkig váratott magára. A technológiai fejlettségünk mára tette lehetővé, hogy megláthassuk az igazságot: Szauron szeme létezik!

Szauron szeme és a mordori Végzet Hegye

Köztudott, hogy a földi hitvilág számos pontján megjelenik a mindent látó szem, ilyen például Hórusz szeme. Mások szerint ez Buddha szimbóluma, megint mások szerint a szabadkőművesek jelképe, ugyanakkor az USA nagypecsétje is egyben. Az európai kultúrkör pedig Istent láthatja benne, vagy az Emberi és polgári jogi nyilatkozat őrszemét. Több kocacsillagász pedig esküdni mert volna a Fomalhaut nevű csillag törmelékgyűrűjére...

Mindannyian közel jártak, de nem elég közel! De szavaim helyett beszéljen inkább a mindent eldöntő, a legvégső bizonyíték: az IBM Bluefire szuperszámítógépe egy asztrofizikai modell futtatása során alkotta meg a következő képet.


Nem kell sokáig találgatnotok: a modell a napfoltok jelenségének megértésében segíti tudósainkat - a hogyant nem részletezném, keress rá, ha érdekel.

A mindent látó szem, Szauron szeme nem más, mint a mi életadó Napunk! Ebből pedig nem fakad más, mint az a megdönthetetlen igazság is, hogy mi sem vagyunk mások, mint orkok!

Bizonyítékként egy rövid idézet a Wikipédiából: "akik a szavakat tönkreteszik" ... "a káromkodásokkal teli, obszcén, cinikus és agresszivitásra ösztönző verbális és gesztusnyelvet Tolkien többször is ork-beszédnek titulálja. Az orkoknak több fajtája is van. Törzsi szervezetben élnek, minden törzs a maga külön nyelvjárását beszéli. A vadászaton és gyűjtögetésen kívül általában rablásból élnek, vagy pedig náluknál nagyobb gonosz erőket, urakat és birodalmakat szolgálnak katonaként (a két utóbbi tevékenység persze közel sem zárja ki egymást)."

2009. június 24., szerda

"Money, money, money, must be funny..."

Reggel arra ébredtem, hogy fázom. Tegyük hozzá az igazsághoz, hogy egy trikó volt csak rajtam - nyugodj meg, nem mellékelek képet, ezt megúsztad. Kinézek az ablakon, hát mi a bánat ez ?! Köd?! Ilyenkor? Gyorsan a telefonomra pillantok: június végét írunk. Azon kaptam magam, hogy próbálom felidézni, hová tettem a hólapátot...

Sebestyén egyre erőteljesebben követelte a reggelijét, ám miután anya betömte a száját, pillanatok alatt zuhantam vissza álomországba. Ez volt 6 óra körül, s valamikor 9 után szabadultam ismét az ágy csábító fogságából. Mondhatni, kialudtam magam. Igaz, hajnali egykor kerültem ágyba, így jogos volt a lustálkodás.

Alig átmentem a nagyszobába - még mindig csak egy trikóban -, megszólal a kaputelefon: a védőnő. Katonaidőkre emlékeztető villámöltözködés, majd széles mosollyal nyitom a bejárati ajtót. Pontosan akkor, mikor felért a védőnő. Nem tudom hogyan csinálom, de az esetek 80-90%-ban tudom mikor kell kinyitnom az ajtót. Tudom anélkül, hogy kinéznék, vagy hallgatóznék, hogy szuszog a vendégünk.

Szóval a védőnéni megérkezett. Gyors mustra, beszélgetés: minden rendben. Nem mintha mi idegeskedtünk volna bármi miatt is. Aki ennyit hízik és nő két hét alatt, annak sok baja nem lehet. Meg tapasztalt szülők is vagyunk már, végigcsináltunk egy nehéz fél évet Beni születése után, a rutin rendben van. A Mészáros doktornő mellett meg pláne - ő a háziorvosa a gyerkőcöknek -, okosodunk rendesen.

A tegnap csendesen, békésen telt. Estefelé sétáltunk egy nagyot - Beni bicózott, Sebi pedig hősiesen aludt -, mikor hazaértünk elmosogattam és rendet raktam a konyhában és a nappaliban. Ahogy Mazsola mondaná: "Nehéz munka volt!". De megérte. Persze csak ma reggelig tartott a csilli-villi rend.

Ma is sétáltunk már egy kicsit. Vettünk Sebinek egy nyári kissapkát (olyan mint a horgászspi, csak van kötője, hogy ne essen le a fejéről), édes benne. Sajnos az elemek pont lemerültek a fényképezőgépben, majd este vagy holnap megmutatjuk az új divatirányzatot. Anyának néztünk 3 pólót meg egy vékony köntöst a házunk melletti Margaret Secret üzletben. Jó minőségű - nem kínais -, elfogadható árú és ráadásul magyar holmik. Valami 8ezer a végszámla.

Persze apa sem maradhatott ki a sorból: vettem két könyvet. Régóta szemeztem már velük, most bementem a könyvesboltba és gyorsan kifizettem őket, mielőtt meggondolhattam volna a dolgot. Ursula K. Le Guin tollából az összes Szigetvilág történetet tartalmazza a két kötet 7300 forintért.


Édesapám még valamikor régen vette meg az első történetet (A Szigetvilág Varázslója), azt olvastam gyerekkoromban és azonnal beleszerettem az írónő stílusába, történeteibe. Most, hogy az összes e világban játszódó regénye és novellája egyben jelent meg, nem tudtam ellenállni. Jó súlyuk van, meg kell hagyni. :D

További szerzeményeim - ezek játékok - az elmúlt hónapokból (sorrendben):

Fallout 1, 2, Tactics; Icewind Dale összes; Baldur's Gate összes; Neverwinter Nights 1 összes; Fable 1

Nem kell megijedni, mindegyik kifutó játék, az eredeti áruk törtedékéért lehetett megvenni őket: átlagban 2000 forint volt darabjuk. Így legalább legálisan birtoklom mindegyiket. S hogy ne ijedj meg: a gyerekek nem szenvednek semmiben sem hiányt, az adóvisszatértítésből vásároltam. ;) Tervben van Beninek egy új bicikli, a mostanit kinőtte már - az még belefér a költségvetésbe.

2009. június 22., hétfő

Jó nap

Mint bizonnyal tudod, június 30-án megszűnik a köznyelvben szocpolnak (és félszocpolnak) nevezett támogatási forma. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha a hónap végig beér az igénylésünk az államkincstár felé, azt a jelenlegi jogszabályok alapján kötelesek elbírálni. Elvileg meg kell kapjuk a félszocpolt, ami esetünkben 750ezer forint.

Már jó előre beszereztünk minden papírt, csak az adókártyát vártuk, ami múlt héten meg is érkezett, így ma reggel megcéloztuk a K&H helyi kirendeltségét. Sajnos szakadt az eső és kellemetlenül hűvös volt az idő, így busszal kellett lemennünk. Pedig nagyon sétálhatnékom volt. Seráfütty...

Bár Sebestyén indulás előtt megtöltötte a pocakját - elvileg ugyebár, mert a szintjelző születésekor sem működött már, s nem is garanciális alkatrész -, mégis körülbelül negyedórányi várakozás után jelezte, hogy ő most akkor szeretne repetázni, ha lehet. Ha nem lehet, akkor is.

Vakaróztam, hogy mi legyen, s végső kétségbeesésünkben arra jutottunk, hogy a sarokba fordítunk egy széket - egy nagy és dús növény felé -, majd így szopizik a picur. Ám nem így történt. Az egyik alkalmazott odalépett hozzánk és mosolyogva, kedvesen mondta, hogy a bejárat melletti helyiségben - alapban a biztonsági őr helye - szoptathat párom. Anya és az ordító szerelvény jobbra el, Beni és én meg beültünk az ügyintéző hölgyhöz.

Gyors papírtöltögetés, fénymásolás éssssss... Benike bejelentette, hogy pisilnie kell. Akkor most mi legyen? De még végig sem gondoltam, ugyanaz a hölgy, aki az előbb is segített, már mondta is a fiamnak, hogy menjen vele, elviszi a WC-re. Pikk-pakk lerendezte a gyereket. Végeztünk, Sebi is befejezte a szopit - illetve elaludt a cicin és nem ébredt fel, mikor levette anya -, öltöztünk és sprint ki a zuhogó esőbe, a szemben álló kínai "szaküzletbe".

Nem tudom mi ütött ma az emberekbe, de a boltban is kenyérre lehetett volna kenni az alkalmazottakat. Jöttek-mentek, hoztak-vittek, kerestek-kutattak, beszélgettek velünk, épp csak körbe nem csókoltak. Beni a végén még egy műanyag kisautót is kapott a pénztáros hölgytől - valószínűleg a tulaj rokona lehetett, ha nem maga az egyik tulaj.

Az eső miatt ugyan felfelé is busszal jöttünk - Sebike itt is repetázott, a hátsó sorban -, a bringámat sem tudtam felavatni az időjárás miatt, de ott egye a bánat. Ez egy igazán jó nap volt, köszönjük! :D

2009. június 21., vasárnap

Noooooooormális?????

Azt hiszem ettől én (még) nagyon, nagyon, nagyon messze vagyok. Ezek szerint nem is vagyok jó apa??? 0.o

Bár valószínű, hogy a feleségem agyon is csapna, ha ilyesmit tennék a gyerekeinkkel. Külön hála és köszönet, hogy mi nem tartjuk június harmadik vasárnapját sem, így megmenekültem! :D

Csak erős idegzetűeknek!


2009. június 20., szombat

Adókalkulátor 2010

Az alábbi honlapon található adókalkulátorral durva közelítéssel kiszámolhatjátok, hogy a változó adójogszabályok alapján mennyit fog változni a nettó fizetésetek 2010-ben. Egyetlen adatra van szükség: a 2009-es bruttó havi jövedelmedre. A kalkulátor nem vesz figyelembe különféle kedvezményeket, sem plusz juttatásokat, így a megközelítőleg pontos képhez tényleg a helyes bruttó jövedelmet írjátok be!

http://www2.pm.gov.hu/php/adokalkulator1.php

Nem igazán tudom, mit is kívánhatnék. Az biztos, hogy több nettót, de a valós értékek úgyis csak jövőre derülnek ki. Annyit elárulhatok, hogy nekem körülbelül 600-800 Ft pluszpénzt hozott ki a honlap. Azt hiszem erre mondjuk, hogy ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli! Vagy azt, hogy sok hűhó semmiért?! Fene se tudja...

2009. június 19., péntek

Mindenféle

Ma reggel kicsit frissebb vagyok talán, mint eddig. Biztosan sokat segített, hogy míg az előző éjszakát végigszenvedtem egy igen makacs fejfájással - még a gyógyszer sem hatott rá - most semmi, de semmi bajom nem volt. Kriszti is mondta, hogy jobban nézek ki, mint tegnap ilyenkor. Már csak két éjszaka és jöhet a megérdemelt pihenés és kerékpározás. Végre valahára megérkezett az USA-ból az alkatrész, s 11ezer forintért már birtokba is vehettem a frissen felújított bringámat. Bő 3 év után ismét nyeregbe pattanhattam pár száz méter erejéig. Majd vasárnap rendesen felavatom a gépet.

Tegnap látogatóink voltak: eljöttek apósék. Ami igazán meglepő volt, az, hogy nem csak pár órát maradtak, hanem reggel 9-től délután 3-ig itt voltak. Közös ebéd, beszélgetés, babázás és miegymás.

Apropó babázás! Majd' elfelejtettem... Sebit elvittük a heti tanácsadásra. Legutóbb 2 hete volt, úgyhogy nem zavartak el minket. Azt erősen sejtettük, hogy hízott és nőtt is, de a döbbenet eddig váratott magára. Édes drága kisebbik fiam 2 hét alatt magára kapott 520 gramm súlyt és nőtt 1 cm-t. Persze könnyedén mondhatnád, hogy biztosan tele volt pisivel meg nem kakilt, de ki kell ábrándítsalak: indulás előtt termelte tele sárgásbarnával a pelust, a tanácsadáson pedig egy pisivel teli pelenkát fejtettem le róla mérés előtt. Így jelenleg 4590 gramm súlyú és 55 cm "magas" a babóca. :D

Az igazi "feketeleves" azonban csak ezután következett: széles mosollyal vigyorgott az őt vizsgáló doktornőre. Ezzel eddig csak minket jutalmazott, ez igazi szívfájdalom volt számomra. :P Beni ilyenkor torka szakadtából ordított. Az azonban tény, hogy Sebi itthon még nem kapott oltást. Majd utána kiderül, mekkora ez a haverság. :D

Nem mellesleg: "Újra itt a nyár és meleg az idő..." Ne felejts el legalább 2 liter alkoholmentes folyadékot meginni naponta. Ha fizikai munkát is végzel - pláne a szabadban -, vagy olyan helyen tartózkodsz, ahová hosszan süt a nap, ajánlott a 3 liter is! Értsd ezt minimumként! Ne gyere azzal, hogy annyit nem tudsz meginni, mert nem egyszerre kell letolnod. Egy-egy pohárral óránként, plusz ebédre leves, otthon is iszol, s már meg is van a 3 liter. Ha így fogyasztod el, attól sem kell tartanod, hogy túlzottan megizzadsz tőle. A legjobb - persze - egy behűtött görögdinnye. :)

Mindezt csak azért mondom, mert látom, hogy a családom is mennyire szenved a melegtől, s mivel a babóca anyatejen él, páromnak kiemelten fontos a bőséges folyadékpótlás. Beniről nem is beszélve, egész nap pörög mint egy ringlispil.

Apám, ütős ez a csöcsi-fröccsi!

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. június 18., csütörtök

Életjel

Természetesen nem tűntem el, csak éjszakás vagyok, s így meglehetősen fáradt. Délelőttönként alszom, ébredés után pedig a családommal töltöm a fennmaradó időt indulásig. Elnézést! Legkésőbb vasárnap értelmes bejegyzéssel jelentkezek, ígérem. Addig kitartás! :)

2009. június 13., szombat

"1943. június 13, vasárnap


Drága Kittym!

Apa olyan szép verset írt a születésnapomra, hogy nem foszthatlak meg tőle. Minthogy Pim többnyire németül versel, a költeményt Margot fordította le hollandra. Bíráld meg az itt idézett részlet alapján, hogy Margot milyen nagyszerűen felelt meg önként vállalt feladatának. A múlt év rövid összefoglalása után az alábbi sorok következnek:

Fiatal vagy ugyan, de korántse gyerek,
Így helyzeted ferde. Fogadni merek,
Oktat, ki talán nevelésre szorul:
"Azt tedd, amit én", fecsegik botorul.
Mert bölcs, ki megérte haján a deret,
Ő tudja csupán, amit tenni lehet.
Gerenda szemébe', de egyre kutat,
Szálkát hogy a más szeme hátha mutat.
Ó, jól tudom, ismerem mind e hibát,
De a gondolatokba, a szívbe ki lát
S ha mégis az ember a mélyire néz,
Felnőtteket, haj, korholni nehéz.
Eltérnek, ahogy patikában a fű,
Mézédes az egyik, a más keserű.
Ám nyugtom tőle, hogy végre legyen,
Bár rossz is a gyógyszer, ha kell, lenyelem.
Elcammog e rejteken hosszú idő,
De kárba talán nem vész s ez a fő.
Unalmat elűzni, ha nincsen is más,
Alkalmas a könyv s a komoly tanulás.
Probléma emellett, óh, számos akad,
Hisz nő a gyerek s szűk lesz a kacat.
Bosszant, hogy az inged a combodig ér
S a láb a cipőbe csak épp ha befér.
Sok a baj s már csőstül a házba beront:
Szegény kicsi lányom, óh mennyi a gond.

Az étkezésről is volt benne egy rész, de azt Margot képtelen volt rímbe szedni, ezért el is hagyom. Ugye, milyen szép vers ez? Ezenkívül is igen sok szép ajándékkal leptek meg. A többi között kaptam egy vastag könyvet Hellasz és Róma mitológiájáról, amit annyira szeretek. Édességben sincs hiányom. Mindenki nekem adta egész cukorkakészletét. Nekem, a bujkálók Benjáminjának, valóban jobb dolgom van, mint amit megérdemlek.

Anned"

Anne Frank naplója (az idézet forrása)

Anne Frank életrajza

Anne Frank Múzeum

2009. június 12., péntek

Vallom-más

Hol is kezdjem? Azt hiszem, az utóbbi időben kissé kimerültem idegileg. Talán, mert nem alszom (alszunk) eleget Sebike miatt. Vagy azért, mert folyamatosan újabb problémákat kell megoldanom (megoldanunk), pihenő nélkül. Esetleg azért, mert Krisztivel egyáltalán nincsen időnk egymásra. De lehet, hogy mindezek vagy még valami más is, nem tudom.

Azt érzem, hogy egyáltalán nem egy hullámhosszon sugározzuk a jelzéseinket egymás felé. Hiányzik a feleségem, s még akkor is, ha szörnyen hangzik: igen, féltékeny vagyok a kisebbik fiamra! Úgy érzem, egyedül vagyok egy terem közepén, mindenfelől erős reflektorokkal világítanak meg, s egyre csak szól a mantra: segíts... csináld... vigyázz rájuk... old meg... szorítsd össze a fogad... kötelességed... feladat... ne így... hozd ide... büfiztesd... tisztába kell tenni... fürdővíz... hozz a boltból... viseld el... te vagy a férfi... vidd le a játszótérre... apa gyere ide... ne úgy fogd... öltöztesd fel jobban... hol a cumi... mesélj nekem... ... ... ...

Apa vagyok, immár kétszeresen is. Két fiam van, habozás nélkül odaadnám értük az életemet is. De közben ember is vagyok, korlátokkal és azzal az ősi ösztönnel, hogy szeressenek. Természetesen most gondolhatod azt, hogy hiszen hozzám fordulnak, ha baj van; s ha öröm éri őket, nekem mondják el. Igazad is van, tudom. Az eszemmel tudom jól.

A szívem mégis magányos. Fáj, mert hiányzik neki az ölelés, a simogatás, a becézés...

Bocsánat.


Demjén-Menyhárt: Hiányzol

Nem ébredek fel szívesen
Már a részegség sem old fel, azt hiszem
Oldjon fel az ég önző vágyaim alól
Míg hiányzol...

A baj, hogy minden arról szól
Az idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen, és Ő sodort tovább
S még hiányzol...

Ref.:
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol...

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol...

Ref.:
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol...

(vokál)

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol...
Még hiányzol...
Úgy hiányzol...

2009. június 11., csütörtök

Dadus

Bizony-bizony, olyan jól megy már nekünk, hogy dadát alkalmazhatunk. Nem kell irigykedni, egészen olcsón sikerült szerződtetnünk: koszt és kvártély, meg időnként pár új ruha. :D

A kvártély


Munka közben

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. június 7., vasárnap

Sacra Famiglia

Már a második napot húztam le nappalos műszakban. Mint ilyenkor mindig, most is hajnali 4 órakor kelek - kivéve, ha Sebi másként dönt -, este 7 órára érek haza. Annyi könnyebbség volt eddig, hogy hétvégén nem jönnek be a főnökök, kicsit lazábbra lehet venni a figurát. Nem, ez nem azt jelenti, hogy nem végzem el a feladatomat, csupán nem kell látványosan mutatnom, hogy dolgozom. Úgyhogy fáradt vagyok, de még elviselhető.

Visszautalnék egy gondolat erejéig a korábbi bejegyzésemre, Sebi vérvételére és az aznapi rohanásra. Párom készített egy rövidke videót gyermekünkről, akkor még a fejecskéjén volt az egyik vattacsomag. A videó 3 perces, vágatlan anyag. Mivel páran hiányolták Sebi valódi hangjait, most nem zenei aláfestéssel teszem közzé a mozgóképet, hanem a maga csupasz lényegében. Sokat ne várjatok! ;)

Tehát, a film címe: Önismeret. Külön figyelmetekbe ajánlanám az orvosi esetnek is beillő kancsalítást, illetve azt az örömteli szuszogást, mikor tudatára ébredt amatőr - ám igen tehetséges - színészünk, hogy ott van mellette ANYA.



Az alábbi képek pedig ma készültek. Apósomék, sógorom és a barátnője látogattak el hozzánk. Mivel dolgoztam, párom fényképezett. Így róla ma nem készülhetett kép. Kárpótlásul egy pénteken készült fotót is bemásolok.

Életem értelme(i)


Büszke nagyszülők


Árpi, Beni és Ewa


Kicsit sem büszke sógorom és szégyenlős kisfiam

Sógorkám, akár hogy is nézem, jól áll neked a gyerek, szóval hajrá! :D

Ez a fotó pedig azért kerül be a mai gyűjteménybe - nem tudom mikor készült, de a héten, az biztos -, mert tökéletesen kifejezi a törpös eddig megismert személyiségét.

Don Sebi

Remélem tetszett, jó éjt!

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. június 4., csütörtök

Kálvária

Először is szeretnék jó estét kívánni mindenkinek! Akkor is, ha nem este olvasod a soraimat. Mert hidd el, előbb vagy utóbb eljön az este is, addig pedig nyugodtan félrerakhatod a köszönésemet. Majd akkor előveszed, s meglátod milyen jó, hogy idáig tartogattad. Persze nem kell az ablak előtt ülni, lesni a naplementét - bár kétség kívül szép látvány, szóval ne szégyelld, ha mégis megteszed -, egyszerűen csak várd meg míg este lesz, s vedd elő a szavaimat. Onnan, ahová tetted. Az se baj, ha elfelejted, másnap is lesz este! Ez nem romlik meg, sőt, ha jól beosztod, sok-sok estére elég lesz. Ha meg elfogyna, ismét elolvasod ezeket a sorokat és kész, el leszel látva ismét a jókívánságommal.

Miután ezt lerendeztük, hadd meséljek tovább - végtére is este van.

Reggelire melegszendvicset ettünk, mert tegnap elfogyott a friss kifli, már csak egy kissé megszáradt kenyérdarab maradt, amit Kriszti ügyesen felszeletelt és a szendvicssütőben - kisebb-nagyobb sikerrel - melegszendviccsé alakított át. Természetesen Sebi ennek már az erősen feldolgozott, folyékony változatát ette párom melleiből. Aztán hálából, vagy fizetségből - nem mondta, hogy minek szánta - alaposan berottyantott a pelusba. Tanulhatott a bátyjától, mert Beni is előszeretettel pakolta tele a tiszta pelust, rögtön az után, hogy ráadtuk. Ráadásul nem is egyszer, hanem háromszor. (Na persze, mondhatnád, hogy miért nem vártunk kicsit?! Elárulom: 1. a manó eszeveszett módon tud ordítani, ha kakis a feneke; 2. ki a fene tudja előre, hogy lesz még kaka.) Annyi előnyünk azért van, hogy míg Beni téli gyerek volt, Sebi tavaszi. Így nem kell az ajtóból visszafordulva 123 réteg ruhát lehámozni a gyerekről, ha betojik.

Mielőtt elfelejtem megemlíteni, megteszem: indulás előtt nem sokkal felugrott a védőnő is, megkért, hogy menjünk be a fenti rendelőbe, hogy megmérhessék a babót. Én marha úgy voltam vele, hogy akkor ott kezdünk, aztán posta, DM, zöldséges... stb. Szépen elterveztem, percre pontos menetrenddel, hogy hazaérjünk, mire hozzák az ebédet.

Hát persze, ahogy azt Móricka elképzelte! A mérlegelésből vérvétel lett, mert a doktornő nem elégedett a sárgaság csökkenésével, s szeretne egy májfunkciót nézetni a helyi laborban. Egyébként Sebike rendületlenül fejlődik, egy hét alatt 3900 grammról felhízott 4070 grammra és nőtt 1 centimétert is. Szóval mérés után vért vettek a fejecskéjéből a háziorvosunk rendelőjében, a fülei feletti vénákból. Plusz elvágták a köldökcsonkját tartó bőrcafatot, nehogy kiszakítson még valamit a sebből. Felajánlották, hogy elhozhatjuk, de inkább nem, köszi. Eddig azt vártuk, hogy leessen, most meg őrizgessem??? Miután leragasztották a kis fejsebeket, úgy nézett ki csepp fiam, mint egy félrecsúszott fejhallgatóban torka szakadtából ordító pilóta.

Már csak arra volt időnk, hogy a legszükségesebbeket bedobáljuk a kosárba a DM-ben (így is 12ezer volt a számla vége), pár szem almát meg egy kenyeret vegyünk. A postára még akkor kiszaladtam, hogy vártuk a vérvételt. Aztán rohanás haza. S még így is lekéstük az ebédet. Mint később kiderült, a srác rutinos volt már: berakta a villanyóra szekrényébe az éthordót. Én fel se mentem először, hanem hívtam egy taxit, levittem a vért a laborba, majd haza ugyanígy. Legalább Benikét elvitte a mama, hogy nála ebédeljen és játszhasson egy kicsit.

Melléktörténet: 13 óra előtt pár perccel értem az SZTK-ba. A betegfelvételnél ketten ültek: egy éppen betanuló hölgy és egy profi ügyfeles. Természetesen az előbbi dolgozott csak, az utóbbi éppen valami halaszthatatlan ügyet intézhetett a céges telefonon, legalább is csak erre tudtam következtetni a mosolygásból, kacarászásból. Aztán nemsokára - míg a tanuló kollegina éppen az adatok bevitelével küzdött - megérkezett egy harmadik hölgy is, aki jól láthatóan éppen ebédelt a betegfelvételi pultban. 2009, Magyarország, egészségügy...

A délutánunk eddigi rémálmaink netovábbja. Sebike nagyon, s ezt értsd csupa nagybetűkkel, nagyon megsértődött - valamint biztosan kiment már a sprayzett érzéstelenítés is a buksijából -, úgyhogy csak akkor nem ordít, ha anya betömi a száját cicivel. Pluszban még valami front is jön, mert fáj a fejünk, nyomott a hangulatunk, közérzetünk. Beni is tiszta hiszti volt kicsinek, ha ilyen időjárásváltozás közeledett.

Úgyhogy a mai nap mérlege elég negatív. A cuccok felét nem tudtuk megvenni, Beni holmiját nem hoztuk haza az oviból, Sebike egész nap ordított, fáj a fejünk... Nem is gondolkodom tovább ilyesmin. Holnap új nap virrad, biztosan jobb lesz, mint ma!

Utóirat: ha legközelebb mérésre hívja valaki a gyereket a tanácsadáson kívül, ott helyben megfojtom az illetőt.

Utóirat2: Csend! Anya végső kétségbeesésében odaadta nekem a törpe vízművet, hogy ringassam, ő meg addig megfürdeti a nagyobbik utódunkat. Sebi kicsit ordított még, majd egy hatalmad rotty és csend. Gyors peluscsere, s most itt alszik a bal karomban a picurka.

2009. június 3., szerda

Döntetlen

Tegnap összepakoltuk a családot: nagyfiú, kisfiú, asszony, ember, babakocsi, csereruha, innivaló... stb. Átmentünk az út túloldalán található buszmegállóba és lementünk az óvárosba a helyi járattal. Mivel sikeresen kicsuktam magam az e-bankunkból - kell nekem megjegyezhetetlen jelszavakat használni -, nem tudtuk, hogy megérkezett-e már a párom pénze a számlára. Emellett ugyebár kellett új jelszó is. ^^

Vásárlást terveztünk, a legjobb és legolcsóbb törlőkendőt (BabyTime) a Pennyben lehet kapni. Nincs benne illatanyag - vagy minimális -, ellenben kamillás és 80 db található egy csomagban. A pontos árát hirtelen nem is tudom, valahol 300-400Ft között van. Amikor csak lemegyünk a Pennybe, veszünk 5-6 csomaggal, az jó ideig elég. Aranyeres panaszoknál is tökéletes megoldás.

Természetesen még nem jött meg a pénz... Sors - Család 1:0

Ezenfelül Krisztinek alá kellett írnia valami papírokat a munkahelyén, az adójával kapcsolatban. Bennem csak annyi maradt meg ebből, hogy kapunk vissza. :) (1:1) Szerettünk volna elmenni a Szekeres bababoltba is, ahol vettük a kocsit, de nem hoztuk el a garanciajegyet, hogy kitölthessék. (2:1) Majd legközelebb. Az első alkalom dátumát, mikor kihoztuk a törpöst kocsiban, úgyis tudom.

De vissza Kriszti munkahelyére, az önkormányzat műszaki osztályára: Sebestyénnek osztatlan sikere volt. (2:2) Persze a fiatal úr erre rá is játszott. Jó szokásához híven idegenek előtt olyan jó fiú volt, mintha nem is ő lenne ő. Nézelődött, mosolygott Kriszti főnökére - okos kisfiú - , gügyögött, durrantgatott a pelusba - ezt persze már nekem... A kollégák megállapították, amit mi is mondunk: a két gyerekünk nagyon hasonlít egymásra. Akkor ez most már hivatalos... Érteeeed, hivatalos, mert a hivatalban mondták?! Érteeeed? Hagyjuk... :D

Mire hazaértünk kicsit elromlott az idő. Beni is elfáradt. Teszem hozzá büszkén: ő is nagyon jó fiú volt, szépen rajzolgatott, beszélgetett, amíg az öccsét csodálták. Hiába na, apja vére. :)

Reggel 8 órakkor ébredtünk egy nehéz éjszaka után. Úr Isten, nemsokára itt vannak apósék! Öltözködés és sprint le a boltba ásványvízért a fröccshöz. Már amennyire lehet vágtázni egy kómás 4 és fél éves gyerekkel, aki ragaszkodott hogy jöhessen és vegyünk kakaóscsigát. Bevásároltunk, hát ki jön szembe a bolt bejáratánál: Kriszti édesanyja. Ez azt jelenti, hogy a papa már nálunk van.

Mondtuk a mamának, hogy ha igyekszik a vásárlással, megvárjuk. Úgyis ott ácsorgott egy szép mén a bolt mellett, a gazdája a közeli tanyák valamelyikéről vele jött bevásárolni. Parkoló, parkoló, gyep, fa, ló... Érdekes látvány volt. :) Mama persze nem maguknak vásárolt, hanem nekünk. (2:3) Bírom az öregeket! Jutalmul unokázhattak kicsit. :D


Mindig rácsodálkozom, hogy az idősebbek mennyire tudják értékelni az életet, a fiatalok meg mintha épp eldobni igyekeznének maguktól. Papának bearanyoztuk a napját ezzel a párpercnyi babázással... Remélem, még sokáig velünk lesznek a szüleink!

Még itt voltak apósék, mikor unokatestvérem felhívott, hogy leszedik a redőnyeiket, ha kell, olcsón megszámítják. Átmentem, lemértem, majd hazajöttem, megnéztem az ablaktokjainkat. WTF?! Hogy az a csámpás... Az intelligens panelprogramos "szakemberek" rátolták az új ablakaink külső keretére a hungarocellt és az új vakolatot. Kemény másfél centiméter maradt a fal széltől. Értsd: ha nem szereltettél akkor redőnyt, mikor felrakták az új héjat a háztömbre, már nem is szereltess soha! (3:3)

A végére egy sokkoló képet hagytam. Aki ezt a látványt kibírja, méltó a lovagi címre. (A Brit királyi családnál tessék kopogtatni, nyugodtan lehet rám hivatkozni. :P ) A kép címe: Túlsúly.

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. június 2., kedd

Önmagáért beszél... LOL!


2009. június 1., hétfő

Return to Paradise


"OK Space bird, prepare all systems for landing.

All systems ready for landing.
40000 feets…
7000 feets…
5000 feets…
Touch down.
Welcome to paradise!"

(Imperio: Return to Paradise)


Szombat hajnalban érdekes élményem volt: mikor kinyitottam a tartózkodó ajtaját, hogy a felkelő napban gyönyörködhessek, megpillantottam valamit. Először azt hittem, rosszul látok. A második gondolatom pedig az volt, hogy visszamegyek és becsukom az ajtót.

Egy róka állt az ajtótól körülbelül 3 méterre, s engem nézett. Megvakarta az oldalát a hátsó lábával, de továbbra is nézett. Én meg álltam a küszöbön, s azt találgattam, vajon veszett-e a ravaszdi, hogy ennyire nem fél. Aztán tett egy lépést jobbra, majd balra, majd ismét jobbra, végül elsétált balra. Gondolom a Dunához igyekezett inni vagy kacsákra vadászni, s pont akkor ment volna el a tartózkodó mellett, mikor kiléptem onnan. Így inkább megkerülte az épületet. Mosolyogva öltöztem fel, ilyen közelről még életemben nem láttam rókát, pláne nem kerítés vagy üvegfal nélkül.

Ahogy mentem ki az iparterületről a buszmegálló felé, mozgást vettem észre a fűben. Egy róka, tudatosult bennem, mikor előttem olyan 10-15 méterre átment az úton a rőt bundájú. Megálltam, figyeltem. Mivel felőle fújt a szél, észrevétlen maradtam. Láttam, hogy a buszmegállóhoz elég közel eltűnik a föld alatt. Lassan odasétáltam, s láttam, amikor a nőstény eltűnt a magas fűben, ám ott maradt az üregnél két kis csomag. Két kis róka! Szerettem volna lefényképezni őket a telefonnal, de észrevettek és visszabújtak az üregbe. Kicsit még közelebb mentem, s megtaláltam egy széttépett fácán maradványait. Szerencsés, ügyes vadász!

Olyan lélekemelő élmény volt... Délután, mikor mentem vissza dolgozni, óvatosan közelítettem meg a buszmegállót, s meglett a jutalmam: a nőstény és a két kölyök kint feküdt az üreg mellett. Napoztak, játszottak. Sajnos a reggel barátságos szél most nem nekem kedvezett, de így is elég közel jutottam ahhoz, hogy alaposan megnézhessem az állatokat. Képet készíteni most sem tudtam. A kicsik befutottak a lyukba, a nőstény meg gyakran hátrafordulva szaladt arrébb. Gondolom figyelte, hogy nem bántom-e a kölyköket, talán igyekezett elcsalni.

Kicsit eltávolodtam, s vártam. A nőstény ugyan eltűnt, de pár perc múlva megjelent az üreg bejáratánál két kicsi fekete-vörös fül, majd kibújt a tulajdonosuk is: a kisebbik kölyök (a másik se sokkal nagyobb, de ez most lényegtelen)! Leült, vakarózott és nézelődött. Talán volt köztük 8-10 méter. Mire felemeltem a telefonom, visszabújt. Ravasz... :D

Nagyon jó érzés volt ilyen közel kerülni hozzájuk. Az már csak hab volt a tortán, mikor egy nyúl sétált el a nyitott tartózkodó ajtaja előtt, majd nem sokkal rá egy fácánkakas és mögötte egy tyúk. Tegnap meg végre láttam egy gólyát is közelről. Ott repült el a közelben egyikük.

Sajna őzet és kék vércsét még nem láttam idén, de remélem, hogy ami késik, nem múlik. Amit nem várok, azok a sirályok. Ocsmány népség. A fehérnyakú varjak legalább hasznot hoznak, pusztítják a kagylókat. Igaz, a széttört héjat otthagyják a betonon - röptükben leejtik a kagylót az útra, hogy összetörjön -, kolléga kapott már emiatt defektet. A hattyút viszont sajnálom. Szerencsétlen fel-alá cirkál az övcsatornában, elpusztult a párja, nem igazán leli a helyét...