Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. május 30., szombat

Ön(h)arckép

Éjjel sikerült egy kerek órát pihennem, reggel valahogy így éreztem magam:


A fáradtsággal folytatott állóháborúm helyzete - bár aludtam pár órát itthon - azóta sem változott...

2009. május 29., péntek

56 óra

Két napja elkezdtem az éjszakás műszakot, letelt a gyöngyélet. Szerda reggel 6 óra körül ébredtem fel, este 17 óra előtt elmentem dolgozni. Bevallom őszintén, a munkahelyen kétszer 1 órácskára elbóbiskoltam - hajnali fél 3 és 5 között -, majd reggel fél hétre itthon is voltam. Gyors reggeli, fürdés, pakolás és mentünk az oviba Benivel. Aznapra csoportkirándulást szerveztek az óvónénik a cseresznyési lovasházba (lovaspuszta?).

Eligazítás, majd kocsikba be és indulás. Talán negyed óra volt az út, igaz, jó része földúton. Sok bizalmam nem volt a dologhoz, mivel nagyon hűvös volt és szemerkélt az eső. De úgy voltam vele, ha csak annyit tehetünk, hogy lovakat nézünk és simogatunk, Beninek már megérte.


Gyors reggeli - saját - után egy kis beszélgetés, körbekukkantás, majd nemsokára előhozták a két lovat, amire felülhettek a kicsik, illetve előállt a lovaskocsi is, amivel a 30 perces tájlátogatást lehetett megejteni. Bölcs apuka lévén, úgy döntöttem, meghagyjuk a bátraknak a kocsikázást, ázzanak ők. :) Majd ha visszajöttek, úgyis elmesélik a dolgot, aztán eldöntjük, hogy felülünk-e mi is.

Beni is így látta legjobbnak, mivel a lovaglásra kirendelt állatok felé húzódott, oly sikeresen, hogy negyediknek tehette meg a 2 perces sétát - 400Ft áron, ami azért picit húzós, de az élményt meg kell fizetni. Ráadtam a kabátját is, nehogy átázzon a pulcsija. Amikor leszállt, máris közölte, hogy "mégegyszerapa!". Így aztán mikor a kocsi visszaért a legbátrabbakkal - bőrig áztak -, mi ismét elsunnyogtuk a felszállást. Igaz, akkor már kevéssé esett, de bíztam az égi összeköttetésben, hogy lesz ez még jobb is. Így mi a harmadik, egyben az utolsó csoportba soroltuk magunkat.



Beni tátott szájjal nézte, ahogy a többiek lovagoltak, teljesen be volt sózva, hogy mikor kerül rá ismét a sor. Szerencsénk volt, még a második kocsi visszaérkezése előtt felülhetett arra lóra is, amelyiken még nem ült. Újabb 2 perc, újabb 400Ft, de látni kellett volna a mosolyát, a csillogó szemecskéit. Megfizethetetlen, minden másra ott a MasterCard. :D


Végül visszaért a második kocsikázó csoport is, nem volt már hová bújni. Bátor apuka - mármint én - előre ült, a hajtó mellé. Így aztán én kaptam az áldást, mikor a lovak egy-egy emelkedő után kiengedték a felesleges levegőt a hátsó testnyílásukon. Egyébként gyönyörű állatok voltak. Nem vagyok oda a lovakért - semmi olyasmiért nem, ami nagyobb nálam -, de tényleg szép állatok voltak. Szinte pontosan 30 percet voltunk az erdős területen. Hatalmas élmény volt, pláne, ha alaposan felöltözött (volna) az ember, egyébként fázott. :P

A gyerek hátul énekelgettek anyukájukkal - Benire egyik csoporttársa édesanyja vigyázott -, viccelődtek, kiabáltak. A saját fiaimon kívül a törpösökért sem vagyok oda, de ez jó volt. :) Az utazás zárásaként kaptam egy jó nagy adag lósz*rt - nem fizikai kontaktusra gondolok, csak épp pont az előttem húzó ló döntött úgy leszállásunk előtt, hogy megtisztel ezen intim esemény látványával.


Minden kisgyereket leemelt két apuka, a fiam viszont közölte: "Nem kell segíteni!" Egyedül lemászott a kocsinak támasztott pár fokos létrán. Igaz, csupa kosz lett a keze, de úgyis kézmosással folytatódott a program. Külön büszkeséggel tölt el, hogy senki nem szólt a hajtóhoz az utazás végén, egyedül az én fiam ragaszkodott ahhoz, hogy odamenjünk a bácsihoz és megköszönjük neki az utazást.


Gyors pisilés, kézmosás és indulás az étterembe. Közepes minőségű makaróni és egy kis jégkrém. Egyéni meggyőződésem szerint ez utóbbira az ég adta egy világon semmi szüksége nem volt az átfázott bandának, de ekkor már mindegy volt. Beninek rendszeresen folyott az orra, fújnunk kellett - meg azóta is. Pedig egész nap minimum 3, de inkább 4 réteg ruha volt rajta. Igaz csak felül.


Ebéd után egy kis játszótér - fa játékok között -, majd lassan mindenki hazaindult. Mindketten alaposan elfáradtunk. Bár én már kezdetben is fáradt voltam, mire hazaértünk, már 29 órája voltam ébren (31, ha nem számolom a 2*1 óra bóbiskolást). Bedobtam magam az ágyba pár falat ebéd után - kint csak Beni ebédelt, majd 16:20-kor párom ébresztett (ismét aludhattam 2 órát).

Öltözködés, indultam dolgozni... Nem árulok zsákbamacskát: megint elbóbiskoltam, ezúttal 2*1,5 órára. Meg mikor hazértem, akkor aludtam kb 3 órát. Ha ügyesen összeadod, könnyen rájöhetsz: tegnapelőtt reggel 6 óta mostanáig kb 10 órát aludtam. S hogy ne legyenek illúzióid: ma is megyek dolgozni. Úgyhogy be is fejezem. :P Jó éjt!

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. május 26., kedd

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...

Beni 2004. december 24-én, még az albérletben. Lehet, hogy csak a szülői szív mondatja velem, de én nem látok különbséget a két gyerek között. Leszámítva a képminőséget és azt, hogy Sebestyén picit dundibb. Szerintetek?



(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

5 perccel később...



(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

"Kicsit szomorkás a hangulatom máma..."



(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. május 25., hétfő

Lélekesszencia

Csak dőlj hátra, csukd be a szemed és hallgasd!


2009. május 24., vasárnap

Szemünk fénye, a gyermek!

Bejegyzésem címe talán kissé félrevezető lehet. Nem arról írnék, hogy miként éljük meg újfent a szülővé válást, s nem is arról, hogy kisfiainkat mennyire és hogyan szeretjük. Arról írnék, hogy mások miként vigyáznak a mi gyermekeinkre, valamint a te (leendő) gyermekeidre.

Kriszti tegnap megkérdezte, hogy tudom-e, mivel kezeljük a babóca köldökcsonkját. Mondtam, hogy nem. A kezembe nyomta a vényre kiváltott hintőport (a kiemelések általam történtek) :


Sparsorium hexachloropheni FoNo VII. Naturland (OGYI-T-9861/01)

Milyen hatóanyagot és segédanyagokat tartalmaz a készítmény?

A készítmény hatóanyaga 0,5 g Hexachlorophenum 50 g hintőporban.
Segédanyagként Talkumot tartalmaz.
1. Milyen típusú gyógyszer a Sparsorium Hexachloreopheni Naturland és milyen betegségek esetén alkalmazható?
A készítmény a bőrfelületek fertőtlenítésére, dezodorálására alkalmas antiszeptikus és antimikotikus hatású hintőpor.
A készítmény hatóanyaga a bőrben felhalmozódik, így már néhány napos ismételt alkalmazását követően kimutatható az érzékeny mikroorganizmusok mennyiségének jelentős csökkenése.
2. Tudnivalók a Sparsorium Hexachloreopheni Naturland alkalmazása előtt.
Nem szabad a készítményt alkalmazni:
kisgyermekkorban, halogénezett fenol származékok iránti keresztérzékenység esetén, égett, hámfosztott bőrfelületen, nagy nedvedző felületen, nyálkahártyán.
Fokozott óvatossággal alkalmazható.
A testfelület 10%-ánál nagyobb területen hosszabb ideig nem alkalmazható.
Terhesség. Szoptatás
Terhesség és szoptatás időszaka alatt a készítmény nem alkalmazható, mivel a hexaklorofén a bőrről felszívódik és átjut a méhlepényen, illetve nem zárható ki, hogy a hatóanyag átjut az anyatejbe.
3. Hogyan kell alkalmazni a Sparsorium Hexachloreopheni Naturland -ot?
Naponta 1-2-szer vékony rétegben a kezelni kívánt bőrfelületre kell szórni.
Ha az előírtnál több hintőport alkalmazott.
A készítmény hatóanyaga, a hexaklorofén, áthatol a lipidmembránokon így a bőrön keresztül felszívódik. A bőrön keresztüli felszívódás jelentős újszülöttekben és sérült bőrön keresztül, így szisztémás (általános) toxikus hatásokat okozhat. Idegrendszeri tünetek esetén a kezelést azonnal be kell szüntetni.
Ha elfelejtette alkalmazni Sparsorium Hexachloreopheni Naturland -ot.
Amint észrevette, hogy elfelejtette alkalmazni a hintőport, pótolja azt mielőbb.
4. Milyen nemkívánatos hatásai lehetnek a Sparsorium Hexachloreopheni Naturland -nak?
Mint minden gyógyszernek a Sparsorium Hexachloreopheni Naturland -nak is lehetnek mellékhatásai.
A készítmény lehetséges mellékhatásai a túlérzékenység, a bőrről nagy mennyiségben felszívódva idegrendszeri károsodás, asztma (hintőpor), valamint bőrirritáció.
Az előbb említett mellékhatások vagy bármely szokatlan tünet jelentkezése esetén hagyja abba a készítmény alkalmazását és tájékoztassa kezelőorvosát!
Csomagolási egység: 50 g hintőpor/doboz
5. Hogyan kell tárolni a Sparsorium Hexachloreopheni Naturland -ot?
Legfeljebb 25 °C-on, nedvességtől védve tartandó.
A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!
A terméket csak a csomagoláson feltüntetett lejárati időn belül szabad felhasználni.


Azt hiszem, az a köldökcsonk - ha lassabban is -, de leesik ilyen hintőpor nélkül is... Mellesleg ne legyenek illúzióid, nem csak ez a hintőpor ilyen, a sima gyógyszertári is, amivel már a kórházban kezelik a babákat!

2009. május 23., szombat

A másik oldal

Beni balkezes, ez most már világosan látszik. Bár evéskor a jobb kezét is jól használja, de ettől eltekintve szinte kizárólag a bal kezével fog, ír, rajzol... Mármint dominánsan. Mivel van balkezes barátom, láttam, mennyi gondot okoz neki íráskor, rajzoláskor a jó tollfogás, a leírtak áttekinthetősége és a kéz természetes zsíros bevonatának maszatoló hatása.

Nézelődtem hát az interneten, próbáltam megoldást találni a problémára azon egyszerű, ám brutális és a későbbiekre komoly hatással lévő ódivatú gyakorlat kivételével, miszerint szoktassuk át a gyereket a jobb kezére. Édesapám alapban szintén balkezes, de az iskolában erőszakkal szoktatták át a jobb kéz használatára. Ez mostanra azt eredményezte, hogy bár kétkezes - közel egyforma ügyességgel használja mindkét kezét -, de elég nehezen olvasható az írása.

Így jutottam el egy magyar formatervező mérnök, Bagó Ákos Károly honlapjára. A fiatalember kifejlesztette az UO írásfejlesztő tollat, mely ígéretes segítsége lehet a jövőben minden embernek, aki épp írni tanul, vagy írásproblémákkal küszködik, netán balkezes. Sőt, azoknak is, akiknek semmiféle problémájuk nincs az írás manuális részével, egyszerűen csak szeretnék kedvenc - vagy kényszerű - foglalatosságukat kényelemesebb keretek között végezni.



Még nem adtam le a rendelést, de hamarosan sort kerítek rá. Lehet, hogy nem csak a fiam részére. :)

2009. május 22., péntek

Magányos farkas

Körülbelül egy hónapja ünnepelte a Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope - HST) a 19. születésnapját. 1990. április 24-én lőtték fel a Kennedy űrközpontból a Discovery űrrepülőgéppel.


Közel egy hónapig tartott, míg végre elkészíthette az első képet a hétköznapi ember számára semmitmondó NGC 3532 nyílthalmazról.

Rengeteg (körülbelül 570 ezer) gyönyörű képpel és tudásanyaggal (több mint 880 ezer megfigyelés mintegy 29 ezer objektumról) gazdagította az emberiséget, annak ellenére, hogy többször kellett javítani, szinte a fellövése óta problémákkal küszködött. Többek között neki köszönheti a Plútó, hogy 2006. szeptember 7-én visszaminősítették törpebolygóvá (134340), továbbá megpillanthattuk a holdjait is: Charon, Nix, Hydra.

S hogy mégis miért érdekes számomra a Hubble a mai napon???

A válasz oly prózai: nemrég hozták nyilvánosságra azokat a Földről (!) készített felvételeket, melyeken az Atlantis űrsikló és a Hubble Űrtávcső látható a Nap előterében bemutatott kozmikus balettben.

Páratlan felvételek az űrrepülőgép és a Hubble párosáról

Május 12-én, a felbocsátás után egy nappal az űrsikló még 260 km-re volt a HST-től, de a 0,3 s időtartamú tranzit során készített fotó tanúsága szerint a rakodótér ajtaja már nyitva állt.


Páratlan felvételek az űrrepülőgép és a Hubble párosáról

A következő napon készített felvételen az Atlantis már csupán percekre volt a befogástól.


Talán megfordul a fejedben, hogy miért fontos ez itt és most?!

A tervek szerint 2014-ben új műszert küld fel a NASA és az ESA: a James Webb Űrtávcsövet. (Míg a Hubble a látható és az infravörös fénytartományban is dolgozik, a Webb már csak az utóbbiban fog.) Tekintve, hogy most 2009-et írunk, nagyon nagy a valószínűsége, hogy utoljára érintette emberi kéz a világűrben a Hubble-t.

John Grunsfeld a 7 órás és 2 perces űrséta során több javítást is végzett.


A búcsú

Ezt követően magára marad, míg végül rendszerei le nem állnak. Ám reméljük, hogy addig az űrkutatás nagy ikonja még rengeteg gyönyörű új képpel örvendezteti meg "rajongóit".

Forrás: MCSE, NASA

2009. május 21., csütörtök

A szívem két fele

Két gyermekünk annyira más. Nem a nyilvánvaló külső jegyekről beszélek, hanem az életük első hetében általunk tapasztaltakról. Beni nagyon sokáig - ha jól emlékszem 3-4 hónapig - nem aludt 2-3 óránál többet, legyen bármelyik napszakról is szó. Megszenvedtük rendesen azt az időszakot. Sebi viszont alaposan meglepett minket a múlt éjjel.

Körülbelül este 9 órakor kezdett szopizni, 10 órakor már aludt. Hason fekve, mert ennyi idő alatt sikerült már kitapasztalni, hogy ha a hátára fektetjük, perceken belül felébredt. Én is hamar beájultam. Arra ébredtem, hogy feleségem behozza a lefejt tejet cumisüvegben. Ha már lúd, legyen kövér, benyomtam a még félálomban járó Csöppnek a cumisüveget - még Beninél megtanultuk, hogy egy alvó csecsemő is pont úgy eszik, mint egy éber.

Sebi szó nélkül lehúzta mind a 60 ml-t, majd repetázott a cicikből. Egy hetesen cirka 1-1,5 dl-t tolt be szerényen. S ha ez nem lenne elég, nem hajnali 1 órakor tette ezt, mint rendesen, hanem 3 órakor. Törpös 5 órát aludt egyhuzamban, s ha nem ébred fel a cumisüvegre, lehet, még aludt volna egy kicsit. Visszaaludt büfizés után, s legközelebb csak 7:30 körül jelezte, hogy akkor ő most csókolom, de abrakolna.

Egy hét alatt persze túl sok következtetést nem lehet levonni a jövőt tekintve, de amitől féltem - megint nem tudunk majd aludni éjjel - egyelőre nem jött be. Hála Istennek!

Egyébként nagy zsivány ez a kölök. Szinte csak karban hajlandó elaludni. Alapban ezt nem bánom, jól kifejlesztett technikám van arra, hogy én is pihenhessek, de a gyerek is elaludjon: apa hanyatt vágja magát az ágyon, baba a mellkasán (füle apa szíve fölött), s addig dúdol apa, míg a törpe el nem alszik. Aztán tetszés szerint le lehet rakni az ágyikójába a csemetét. Egyetlen apró baj történhet: ha apa is elalszik. Ugyanis ébredéskor annyira elzsibbad a lába és hasogat a dereka, hogy hosszú percekig nem képes felállni. Pont mint tegnapelőtt. :D

Búcsúzóul egy kép - magyarázatként a bejegyzés címére -, tegnap készült.

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. május 20., szerda

Bizalom



(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. május 19., kedd

Ki mit tud...

Egyik korábbi bejegyzésemben már bevallottam, hogy vonzódom a világűrhöz, s azon belül is leginkább a Marshoz. Ma találtam egy rövid, mégis a legfontosabb alapismereteket tartalmazó tudástesztet a vörös bolygóról.

Első nekifutásra, emlékeimből merítve a 10 kérdésből 7 helyes választ adtam. Annyira nem is rossz. ^^ Nektek is sok sikert! :D

2009. május 18., hétfő

A 11. napon mondá az Úr: "Menjetek haza!" S lőn...

Az elmúlt napok szorgos házimunkával teltek - többek között. Nemsokára megyünk a kórházba, hogy hazahozzuk a páromat és a második fiamat. A bátyján már nagyon észrevehető az édesanyja hiánya: túlzottan eleven és sokszor szófogadatlan. Úgy csinál, mintha nem hallaná, amit mond neki az ember. Igyekszem megfelelni a feladatnak és anya helyett is anya lenni, de lássuk be, én ehhez jelenleg kevés vagyok.

Majd délután vagy este folytatom a bejegyzést, s ha lesznek újabb képek, azokat is feltöltöm. Addig is mindenkinek szép napot és/vagy jó munkát!

Folytatás:

Délután majdnem sikerült írnom, de Sebestyén úgy döntött, hogy az uzsonna utáni szundikálásból akkor ébred fel, mikor magam elé húzom a billentyűzetet. Hasfájós sikítással kezdte - s mivel anya aludt, én voltam a dajka -, majd egy kis büfi és durrantás után csendesen visszaszenderült bő 10 percre. Akkor viszont már a dallamos olá-olá sírással hozta tudtunkra, hogy elérkezett az első vacsora ideje.

Nade, nagyon előre rohantunk. Először is: itthon felejtettem a fényképezőgépet. Alapjában nem hatalmas gond, de kár érte. Reggel felbuszoztam Dunaföldvárra - apósékhoz -, hogy összerakjam a hordozó-autósülést. Szinte pontban 8 órakkor befutott Andris barátunk - sógorom gyermekkori barátja, de most már az enyém is - akivel elindultunk Dunaújváros felé. Embertelen forgalom volt az autópálya felhajtójáig. Utána már sima ügy volt a kórházig. Eredetileg sógorom vitte volna haza az unokaöccsét, de megfázott és berendelték a munkahelyére is valami fontos projekt miatt. Az egész napban nekem ez fájt a legjobban.

Kriszti szinte teljesen elkészült már, a papírokra várt. Mi addig levittük a kocsiba a bőröndöt, majd átrohantunk az anyakönyvvezetőhöz a Sebi születési anyakönyvi kivonatáért. Bár múlt héten azt mondták, hogy ma reggelre kész lesz a papír, ehhez képest ma reggel küldte át a kórház a szükséges iratokat. Nagy gondot nem jelentett, az ügyintéző hölgy pikk-pakk kitöltötte a szükséges formanyomtatványt és mehettünk Isten hírével.

Közben megjöttek a szükséges zárójelentések is - mint kiderült, csak a páromé, már a liftben voltunk, mikor szóltak, hogy a Sebiét elfelejtették odaadni -, mi meg a még hátralévő cuccok elpakolásáig beültünk Andrissal a büfébe és leittuk magunkat a sárga földig szénsavas üdítővel.

Mire felértünk, Kiscsillag torka szakadtából ordított. Odaléptem hozzá, leguggoltam, megsimogattam a pocakját és csend lett. Le a lifttel - párom meg visza a Sebi papírjaiért - majd be a kocsiba és irány Dunaföldvár, apósék.

Szűk órát elbabázgattak az ősök - közben Sebi megint betolta az arcba a cicit -, majd le Paksra. Itthon édesanyám finom levessel és gyümölcsszósszal várta a megfáradt ifjú anyukát és férjét. Andris egy percig nem maradt, csak felhozta a csomagokat, s már rohant is haza a várandós párjához. Kár, de majd legközelebb...

Anyu kicsit megnézte a babát, majd hazament, hogy apuval visszajönnek este. Mi meg lepihentünk családilag, mind a négyen. Délután szopival nyitottunk ébredés után. (Nem fura, hogy a szülők sokáig többes számban beszélnek a csecsemőjükről: mi ezt csináltuk, mi azt csináltuk???) Kis játék, kis gyereknevelés. Beni egyszerűen képtelen volt viselkedni. Ugrált, kiabált, szófogadatlan volt, pedig rá is figyeltünk, meghallgattuk, beszélgettünk vele. Nem csak az öccsére koncentráltunk. Új még neki is ez a helyzet, majd csak alakul...

Átjöttek szüleim, elragadtatással nézték a kiSebik unokájukat. :D Anyu még ringatta is egy erős hasfájós ordítási roham és az azt lezáró hatalmas durrantás közepette. (Közben eszembejutott, hogy Beni igazán akkor vadult meg, mikor anyuék átjöttek. Papával mindig birkózik, vadul. Most is ezt szerette volna.) Vacsora mindenki másnak, majd megfürdettem a törpöst - határozottan ellenezte a tortúrát. Anyja gyorsan megtörölgette, lekezelte a köldökcsonkját, majd szopi. Anyu közben "megfürdette" Benikénket, majd papával együtt hazamentek.

Most itt ülök a gép előtt, Sebi már alszik a vacsi után, Beni is valószínűleg, mert a hangját se hallani. Fáradt vagyok, akárcsak a párom. Egy új nap vár holnap, de addig még az éjszakát is túl kell(ene) élnünk. Szorítsatok!

2009. május 15., péntek

Más(fél)naposan





(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)

2009. május 14., csütörtök

A nagy nap? A nagy nap. A nagy nap!

Jelenleg hajnali 4:21 van. Mintegy 20 perce telefonált a párom, hogy már rendszeres, 5 perces fájásai vannak. Nekem szólt elsőnek, elvileg majd megvizsgálják. Várom az orvosi ítéletet. Benikénk szépen alszik, pedig elég sokat bénáztam a telefonnal, mire sikerült felvennem.

5:20 Meg se vizsgálták. "Akkor jöjjön, ha rendszeresek a fájások!" Mert nem azok, mivel hol 10 percesek, hol 7 percesek, hol 5 percesek... hiába, nem szeretnek korán kelni az ügyeletes egészségügyesek sem. Párom lezuhanyozott, pakolgat, mászkál a folyosón. Én meg közben megreggeliztem, megborotválkoztam.

6:15 Úgy tűnik indulnom kell a kórházba. Felöltözöm, riasztom édesanyámat, hogy jöjjön át, vigyázzon Benire. Húgom még elég kómás, így az anyósa visz fel Dunaújvárosba. Innentől kezdve nem tudom követni az időt, nagyon egybefolyt minden. Egy biztos: a 7 órás műszakváltás után friss team várt minket.

Ömlesztve minden: felérek a 3. emeletre, a szülőszobákhoz. Csengetek, beengednek, párom fogad zöld kórházi köpenyben. Szülésznőtől - édes, kedves, aranyos, tündér Klári "nénitől" - én is megkapom a kórház legnagyobb méretű műtősruháját. Beleférek. Párom szerint fogytam az elmúlt héten. Lehet...




Közben páromat rákötik az NST-re, megnézik a baba szívhangját. Tökéletes. Akkor mászkáljunk tovább. Zuhanyozni is lehetett, amit Kriszti nem hagyott ki. Vártuk a fájások erősödését és szaporodását. Lassacskán stabil 5 percből átmegy 4 percbe - én mértem.

Megérkezett a doktor úr is: Dr. Kohut László főorvos. Halk hangú, joviális, őszhajú úr. Megrepeszti a burkot. Időközben Dr. Bazsa Sándor osztályvezető főorvos is benézett néhányszor, pár kedves, biztató szó erejéig. A szülésznőnk (Mészárosné Herczeg Klára) ezután hozott egy nagy vajúdólabdát. Kriszti csüccs rá, én meg masszíroztam a hátát.


A 4 percből szépen átcsúsztunk a 3 perces fájásokba. Felsegítettem a páromat, mikor is az eddig szivárgó magzatvíz - elnézést, de máshogy nem tudom most megfogalmazni - úgy folyott el, mintha ott helyben bepisilt volna a feleségem. Gyors WC-zés és újabb NST: minden rendben továbbra is. Újabb orvosi vizsgálat, szépen tágul a méhszáj, már nem sok van vissza.

Kicsit mászkáltunk, kicsit beszélgettünk, s máris a 2 perces fájásoknál tartottunk. NST és orvosi vizsgálat ismét: rendben van a kicsi, de még mindig nem elég erősek a méhösszehúzódások. Adtak Kriszti popsijába oxitocin injekciót. A főorvos úr 5 percre ismét magunkra hagyott, s mire visszajött - így is akarta -, Krisztinek már székelési ingere volt, ergo, megindult a babánk.

Szülőágyra fel, NST a hason, orvos és szülésznő az alvégen. Jómagam szerény eszközei kimerültek egy segítő bal kézben, mellyel párom fejét, hátát tartottam, jobbomban pedig egy vizes ruhapelust, azzal törölgettem a homlokát, száját. Pár pillanat múlva már ez sem kellett, csak tartottam a páromat és hagytam, hogy kapaszkodjon belém.

Megkapta az utasítást: "Krisztina, nyomjál, mintha kakilnál!" Édes drágám pedig próbálta. Talán az ötödik próbálkozáskor végre megjelent egy kis fejecske a gátnál. Pici szünet, mert nem akartak gátmetszést - egy nagyobbacska lélegzetvételnyi pause. Szülésznő gondosan, lelkiismeretesen mindent megtett a gát védelméért - tudom, hisz néztem, láttam.

Aztán egy kisebb nyomással 10:15-kor kicsusszant a második fiam a szülőasztalra. Se fájdalomcsillapítás, se gátmetszés. Fantasztikus nő a feleségem! Tudom, hogy más nők - anyáink - is így szültek és szülnek. De Ő akkor is az én párom, s nekem ő a csoda. Kicsit bőgtem is...


Vártak egy kicsit, míg pulzált a köldökzsinór, majd elszorították két helyen, s enkezemmel elválasztottam anyát és fiát. Kiszívták a fiam orrából, torkából a váladékot, ellátták a köldökzsinór csonkját, s odafektették Kriszti mellére, nyakához. Az addig torkaszakadtából üvöltő babánk egy pillanat alatt elcsendesedett, s csak akkor kezdte újra a szirénázást, mikor elvitték lefürdetni, felöltöztetni.


Természetesen követtem a csecsemős nővért, s végignéztem ahogy lemosta, megmérte, újra kiszívta az orrát és a száját, majd bepelusozta, felöltöztette és pólyába tette. Mondanom sem kell, csöpp fiam torkaszakadtából ellenkezett és öklendezett. A végső eredmény: 3880 gramm súlyú, 53 centiméter hosszú, 37 centiméter fejkörfogatú, egészséges, nagy fiúgyermek.






Főorvos úr is meglepődött a fejkörfogaton, s bennem is világosság gyúlt. Szegény drága párom hatalmas erőfeszítések árán hozta a világra gyermekünket, szerencse, hogy csak egy kis repedés keletkezett, amit 2 öltéssel pillanatok alatt elláttak! A szerencsének esetünkben neve is vagyon: Klári "néni"!

A kötelező karszalag felhelyezése után végre megkaptam a fiamat: Sebestyén Hunor immár nekem, s csak nekem ordított. Beszéltem hozzá, majd azt az egyetlen dalt kezdtem énekelni, amit az elejétől a végéig tudok, a Micimackót.

Jutalmul időnként elhallgatott a Cseppem, s csak pislogott rám. Majd újra rázendített, s vadul tömte kis kezeit a szájába. Végre összevarrták páromat, lekapcsolták a villanyokat, s odatehettem mellé új kincsünket. De addigra már késő volt, kisfiúnk vérig sértődött, s nem akarta bekapni a cicit. Nógattuk, noszogattuk, s nehezen, de beadta a derekát. Végre csend lett. Ütemes kis cuppogás...


Gyorsan megeresztettem pár SMS-t, telefonhívást. Mire végeztem, kisfiúnk is megunta dolgot - vagy kiürült a cici. Átraktuk a másikra, jutalmul ismét halk cuppogás, nyöszörgés töltötte be kicsiny szobát. Végül elszundított.

Szülésznőnk 12:10-kor jött be, hogy akkor apuka menjen átöltözni és hozza fel a patológiáról a kismama - pardon, anyuka - holmiját. Sebit elvitte a csecsemősökhöz - erről szintén határozott véleménye volt gyermekünknek - Krisztit pedig egy pöpec tolószékben a gyermekágyra vitte. Én meg teljesítettem a harci küldetést: vad harcok árán visszaszereztem a holmikat. (Lementem egy szinttel lejjebb és lifttel felvittem a párom szobájába a táskákat.)

Itt, mondhatni, véget ér a történet, hiszen vizitidő közelgett, s így nekem le kellett lépnem a gyermekágyról - ahová hivatalosan be se mehettem volna. Búcsúzóul még hallottam, hogy Sebi a csecsemősöknek is megmondja a véleményét a kialakult helyzetről. Lerohantam a kórház aulájába, vettem egy napilapot és kimentem a Dózsa Mozinál lévő buszmegállóhoz. Felszálltam egy buszra, az hazahozott és végül is ennyi.

Halk utóirat: a meghatottságomat és hálámat leszámítva teljesen más élmény volt, mint Beni születése. Nem több és nem kevesebb, egyszerűen csak más. Kihagyhatatlan...

(A bejegyzésben látható képek minőségéért elnézést kérek, ennyire voltam képes abban a helyzetben. A jogi közleményért görgess a lap aljára!)


2009. május 13., szerda

Anyának

Nem csodálom, hogy a páromnak már nagyon hiányzik a nagyfiúnk. Megkért, hogy szóljak a picurnak: rajzoljon neki valamit. Mivel a kórházban van ingyenes internet hozzáférés az aulában, villámgyorsan megoszthatom a friss alkotásokat anyával is.

Íme (kattints a képre):


Kevéssé művészi hajlamúak kedvéért: ez egy integető baktérium a ház mellett, akinek van egy piros tulipánja a virágoskertben. A ház felett felhők és egy mosolygó napocska. Hitetlenebbek kedvéért: igen, ő írta oda azt is, hogy "ANYÁNAK".

Ez pedig egy török basa. A "BENITŐL" szót itt is egyedül írta oda, s hogy ne legyen túl hétköznapi a betűkészlet, mindegyiknek rajzolt csigaszemeket. :D Műértők megfigyelhetik a modell ádámcsutkájának és vállainak kidolgozottságát.

2009. május 12., kedd

Florence Nightingale

Május 12-én, annak az angol nőnek a születésnapján tartják az ápolónők világnapját, aki kidolgozta a modern ápolási elveket és az ápolónői munkát megbecsült hivatássá tette. A jómódú családból származó Florence-et hiába próbálták szülei a "rangjának megfelelő" életre nevelni. A lány nem akart férjhez menni, szociális problémák iránt érdeklődött, rendszeresen látogatta a környékbeli családok betegeit, és bejárt a kórházakba. Később elvégzett egy három hónapos nővértanfolyamot, tanulmányozta a különböző kórházak ápolási szokásait, és 1853-ban kinevezték a Hospital for Invalid Gentlewomen főfelügyelőjének. Ott megvalósította elképzeléseit, ami mellett cikkeket, tanulmányokat írt az ápolónői munka és a kórházi környezet megreformálása érdekében. Hamarosan Sidney Herbert hadügyminiszter felkérte, hogy vegyen részt a krími háború angol katonai kórházainak munkájában. Florence Nightingale 28 ápolónővel érkezett, és a szigorú higiéniai szabályok valamint a jobb ellátás eredményeként a katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány. Munkássága elismeréseként 1883-ban Viktória királynő a "Royal Red Cross"-szal tüntette ki, 1907-ben pedig - első nőként - megkapta az "Order of Merit" (angol becsületrend) érdemrendet. Napjainkban emlékét a róla elnevezett múzeum őrzi Londonban.
(Forrás: EuroAstra)

S hogy miért e kicsiny megemlékezés? Bagatell: az éjjel egyik kismamának a terhespatológián elfolyott a magzatvize. Törölközővel a lába között kért segítséget az éjszakás nővértől, aki közölte vele, hogy a magzatvíz elfolyása még nem jelent semmit. Ezután a szobatársai segítettek neki összepakolni a holmiját, hogy felmehessen a szülészetre. :S

2009. május 11., hétfő

"Kell a kiszteszónak!"

Minap - Kriszti már Dunaújvárosban porosodott - elmentünk vásárolni Benivel és édesanyámmal. Többek között bementünk a helyi DM üzletbe is. Picurkám megkereste a babaholmis polcokat, odahívta a mamát és mutatta neki mi minden van ott. Sőt, egyenesen közölte, hogy kell cumisüveg a Sebinek.

Anyu odahívott, hogy tényleg kell-e, mire mondtam hogy már van. De édes drága csöpp fiam nem adta fel. Már a rágókákat nézte és teljesen odavolt, hogy nincs kék, mert a rózsaszín - amilyen viszont volt - nem fiús. Végül talált egy zöldet és sikerült megnyugtatnunk, hogy az is fiús. Aztán észrevette a cumitartó dobozokat is. Bár nem tudta mi az, de kijelentette, hogy ilyen is kell a kistesónak és már be is rakta kosárba. Aztán "alvósrongyot" talált (tudod: állatfigurás textil rágható lapos játék kisbabáknak), amit már friss rutinnal választott ki és helyezett a kosárba. Figyelme már a cumiknál járt, de mondtam, hogy már az is van.

"Ész ilyen?!" - kérdezte reménytől csillogó szemecskékkel, s megfogott egy cumisüveghez való cumit. Mondom neki, hogy olyan is van. Már nézte volna a következő - szerinte - szükséges holmit, mikor eszembe jutott a védőnő tanácsa: inkább lekerekített végű, tompa hegyű ollóval vágjuk a pici körmeit, mint csipesszel. Nosza, keressünk ollót!

- "Jó!" - és már kutatta is fürge kis tekintete. Nem sokáig, azt is megtaláltuk. De most jött a neheze. A kezdeti időkben semmiképpen nem akarunk Sebinek cumit adni, később se, ha nem muszáj. Ergo, a cumitartó dobozka nem kell. Rágóka meg még pláne nem.... Itt kezdődött a harc. Benikém egyszerűen nem akarta, hogy visszarakjunk bármit is a polcra. "Az kell a kiszteszónak!!!"

Édes drága kincse apának... Én már röhögtem - halkan visítottam -, a biztonsági őr is csak nézett ránk mosolyogva. Végül is a két felnőtt - anyu és jómagam - győzött: az egyiket most elvisszük, a többit majd máskor. Maradt az "alvósrongy". Beni pedig nagy büszkén fogta a válaszott holmit, hogy ezt a Sebinek vesszük. :D

Úgy hiszem, nem lesz nagy gond a testvérféltékenységgel. Talán ezt támasztja alá az is, hogy Beni soha nem az iránt érdeklődik, hogy mikor jön haza anya, hanem hogy megszületett-e már a "kiszteszó". Nem is sír az anyja után, bár mondja időnként, hogy hiányzik neki. Főleg este.

Remélem mihamarabb hazajöttök!

2009. május 10., vasárnap

Csak... mert ilyen a kedvem! :D

2009. május 9., szombat

Hatvannégy év...

Rengeteg idő.

1945. május 7-én feltétel nélküli német kapituláció Reimsben, amit május 8-án Wilhelm Keitel vezértábornagy német részről aláírt, majd május 9-én külön a szovjetek előtt is alá kellett írnia.

Európában véget ért a II. világháború.

2009. május 8., péntek

Majdnem sikerült...

Tegnap arról írtam, hogy a második fiúnk nem igazán kíváncsi a nagyvilágra. Az élet - mint oly sokszor - most is rácáfolt az orvosi előrejelzésekre és a szülői megérzésekre.

Sebestyén tegnap éjjel erőteljesen jelezte, hogy nem addig a'... Körülbelül 11:30-kor telefonált a párom - én a munkahelyen voltam -, hogy erős összehúzódásai vannak, fájdalmasak, valószínűleg készülődik a gyermekünk kifelé. Mondtam neki, számolja az fájások hosszát és a köztük eltelt időt. Úgy tűnt, 5 percesek.

Közben hívtam édesanyámat, hogy menjen át hozzánk. Aztán a mentőt. Aztán a főnökömet, hogy tudna-e valakit a helyemre küldeni, mert helyzet van. Nem tudott, amit valahol meg is értek, éjfél körül honnan akasszon le egy kollégát. De nem ez a lényeg.

Anyu átért hozzánk, ahogy a mentősök is. Kedvesek voltak, párom kívánságára engedélyt kértek, hogy a szekszárdi kórház helyett a dunaújvárosiba mehessenek a feleségemmel. Út közben is szóval tartották, nem hagyták magára. A mentőápoló megerősítette, hogy valóban 5 perces fájásokról van szó.

A dunaújvárosi kórházban szintén kedvesek voltak, a kötelező papírok után vizsgálat: egy ujjnyira kitágult és felpuhult a méhszáj. Akkor most NST, türelem, várakozás, hogy mi lesz. Nos, nem kell sokat találgatni: semmi. A fájások lassan alábbhagytak. Felvitték a patológiára, kapott egy ágyat.

Én meg eközben rágtam a küszöböt a munkahelyen, a feszültségtől hasmenésem támadt. Aztán mikor kiderült, hogy még nem bújik ki a fiam, kicsit megnyugodtam. Reggel gyerünk haza - előtte még beszéltem a főnökkel, így legközelebb majd május 27-én kell mennem dolgozni. Hugom elintézte, hogy az anyósa felvigyen a kórházba, ne kelljen buszoznom. Köszönöm mindkettejüknek!

Itthon fürdés, cucc össze, gyors telefon, hogy kell-e valami a kórházba. Aztán tűz fel, nehogy lekéssek valamiről. Nem is késtem, mert az ég adta egy világon semmi nem történt se azóta, se azután. A fiam - mint ha nem is hozta volna ránk a frászt múlt éjjel - békésen szundikált, vagy komótosan rugdalózott a pocakban.

Párom nagybátyja a közelben lakik, bebútoroztam hozzá, hogy alhassak pár órát. Kaptam egy fantasztikus ebédet - hála és köszönet -, beszélgettünk is egy jót a látogatási idő kezdetéig. Újra be a kórházba, kis turbékolás a parkban, majd megérkezett anyósom néhány holmival.

Még a parkban megbeszéltük Krisztivel, hogy ma mégsem maradok itt a nagybátyjánál, hazamegyek Benihez. Ha van valami, telefonáljon, amint tudok, jövök (valaki majd felhoz). A főorvos úgyis azt mondta, hogy a hétvégén nem indítanak szülést, csak ha nagyon muszáj. Leghamarabb hétfőn próbálhatják meg az oxitocin-infúzióval. Így aztán anyósommal felszálltunk a 17:45-ös pécsi járatra, s hazabuszoztunk.

Amíg nem pillantottam meg Benit, nem is éreztem, mennyire hiányzott. Nagyon kellemes érzés volt magamhoz ölelni és hallani a szuszogását a fülemben. Anyu segített megvacsoráztatni, lefürdetni. Elmeséltem neki, mi történt ma - fel sem ébredt az éjszakai történésekre, sem arra, mikor én indultam el Dunaújvárosba -, s most csendesen alszik a másik szobában. Én meg - mint láthatod - épp írom e sorokat. Közben pedig azon gondolkodom, mivel csitíthatnám a párom utáni vágyat, s a jelenléte hiányát.

Úgy sajog valami a szívem körül...

2009. május 7., csütörtök

Mindent a maga idejében...

Mint láthatjátok, a számláló nullára futott, elvileg ma szülne a párom. Eddig azonban semmi jele még a vajúdás kezdetének sem. Persze valószínűsítettük, hogy így lesz, hiszen Beni is a céldátum után 6 nappal érkezett közénk, valamint a helyi nőgyógyász is mondta, hogy szerinte 3-4 nappal biztosan később foghatjuk kézbe Sebestyént. Így most várunk türelmesen.

De hogy addig se szenvedjetek a gyermekhiánytól, íme a családalapítási projekt V1.0:
Leszámítva az arcára tapadt zöld sárkányt, egészen szép gyerek, nem?! :D

2009. május 6., szerda

Mit is jelent valójában a @ ?

Nap mint nap használjuk, és rengetegféleképpen is nevezzük; nálunk "kukac", az olaszoknál "csiga", a szlávoknál "majom", a spanyoloknál "arroba", míg az angoloknál meg egyszerűen csak az "at-jel" - de honnan is ered, és mit is jelentett eredetileg?

Az első olyan dokumentum, amelyben már szerepel a @ , 1536 május 4-ei keltezésű, és egy firenzei kereskedő, bizonyos Francesco Lapi tollából származik, aki ekkor épp a spanyolországi Sevilla-ban tartózkodott, és egy üzleti levélben használta a jelet.

A jel után azonban természetesen nem domain-név következett; csupán arra utalt vele, hogy hány "amfórát" is szállított az a három hajó, amelyek Rómába indultak a spanyol partokról - az "amfóra" pedig akkoriban egy közkeletű kereskedelmi mértékegység volt.


A képen is látható szövegben a következő olvasható: "Egy amfóra, avagy egyharmincad hordónyi bor ott 70 vagy 80 dukátot ér". Spanyolul ezt a mértékegységet "arroba"-nak nevezik, és a mai napig is így hívják a @ jelet - amit aztán később az írógépek klaviatúrája is megőrzött. Évszázadokon át folyamatosan használták a jelet, főként kereskedelmi könyvelésben, ahol is annyit jelentett, hogy "... áron" (vagyis angolul, "at the price of").

1971-ben aztán Ray Tomlinson figyelmét is felkeltette a jel, mivel úgy vélte, ez tökéletes lenne a mailcímekhez - mégpedig azért, mivel a címzett neve után illesztett @ jel és az azt követő mailszerver host így tényleg azt fejezi ki, hogy a címzett "ott" van, vagyis valahol másutt, nem pedig helybeli (lévén az angolban az "at" azt is jelenti, hogy -nál/-nél - így pl az xy szervernél lévő címzettet). És láthatólag ez a megoldás azóta is remekül beválik.

Forrás: iPON!

Készítsd el a saját marsgömböd!

Emlékszem, még iskolás voltam, mikor minden álmom egy világító földgömb volt. Sajnos akkor ez az álmom nem válhatott valóra, egy "sima" gömbbel kellett beérnem azon a születésnapomon. Nagyon csalódott voltam, pedig a körülmények tehettek a dologról, nem az ajándékozók.
Aztán teltek az évek, s lassan már nem csak a Föld, hanem már az egész Naprendszerünk érdekelt. Jól emlékszem, hogy órákat töltöttem a gép előtt egy-két szép marsi fotóért. S most úgy tűnik az egyik legnagyobb és legtitkoltabb álmom is valósággá válhat: a marsgömb!
Már csak egy kellően nagy méretű színes nyomtatóra volna szükségem, vagy egy kis időre a kép szerkesztgetéséhez, no meg persze jó minőségű papírra.


Közepes méretű jpg fájl
Óriás méretű jpg fájl

1. Töltsd le ezt a képet
2. Mérd le annak a gömbnek a kerületét, amelyikre ragasztani szeretnéd
3. Méretezd át a képet úgy, hogy a hosszabbik oldala (magassága) a gömb kerületével legyen egyenlő
4. Ebben a méretben nyomtasd ki megfelelő papírra (azaz 100% nagyságban)
5. Vágd ki a cikkelyeket és ragaszd fel megfelelő ragasztóval.

A cikkelyek szélén átfedő sávok vannak, azaz nem érintőlegesen kell őket egymásra ragasztani, hanem úgy, hogy a tartalom illeszkedjen.

Forrás: ELTE Virtuális Marsgömbök

Férfiasan bevallom: végigbőgtem...


2009. május 5., kedd

Simogató gondolat

"A valóság sokrétegű egység. A másik embert felfoghatom atomok csoportosulásaként, a környezetével kölcsönhatásban álló nyitott biokémiai rendszernek, a Homo sapiens egyik egyedének, a szépség megnyilvánulásának, egy lénynek, aki rászolgált a megbecsülésemre és az együttérzésemre, a testvéremnek, akiért Krisztus meghalt. Mindez igaz és misztikusan egylényegű egyazon személyben. Ha ezekből a szintekből akármelyiket elvetjük, azzal az illetőből is és önmagunkból, az észlelőből is elveszünk: csorbítjuk a valóság gazdagságát."

(John Polkinghorne: Egyetlen világunk)

2009. május 4., hétfő

Kedves választópolgár...

Ne tessék azt hinni, hogy ha szabad hetes vagyok, pihenhetek is kedvemre! Mindig van valami. Ma például le kellett mennünk az óvárosba: TESCO, JYSK, önkormányzat, kulcsmásolás, bank.Természetesen a kulcsmásoló tatarozta az üzletet, holnap nyitnak, a TESCO-ban meg csak a tervezett holmik harmadát sikerült beszerezni...

Tegnap faterral átrendeztük a lakást, hogy a hálószobába rakhassuk a pincéből felhozott kiságyat. A derekam leszakadt, a harmadik vagy negyedik - a fene se számolja már - herém is leszállt. Mert ugyebár mi mást kéne mozgatni, mint a nagyi régi szekrényét, ami anno a tisztaszobában volt, s jelenleg is remek állapotban van. Mint köztudott, 40-50 évvel ezelőtt a bútorok még TÉNYLEG fából voltak... Plusz a többi szekrényt puzzle-oztuk ide-oda, meg egy használaton kívüli ágyat le pincébe, a harmadikról. Apropó, nem kell senkinek egy vadi új (soha senki nem feküdt benne), egyszemélyes ágy (90*200cm)? Csak egy új szivacs vagy matrac kell bele...

De miért is kezdtem neki a mai bejegyzésnek??? Megvan!

Sétálok az önkormányzat (hivatalosabban: Polgármesteri Hivatal) felé: balról gesztenyefák, jobbról út és parkoló. A gesztenyefák alatt padok kínálják magukat a megfáradt embereknek. Odapillantok, s mosollyal fogadom a jól ismert kopottságukat. Jó ismerőseim, rengeteget ültem itt, várva Kedvesemre. Majd egyetlen pillanat alatt ráfagy s lehervad a mosoly arcomról.

A padok többsége "nyakig" áll a madárszarban. Gusztustalan, undorító, s gondolom egy kis eső hatására még bűzlő is. Megdöbbentem. Egy ilyen tehetős város vezetősége, illetve PR szakemberei, közterületekért felelős beoszottjai ennyire nem adnak arra, hogy a Hivatal előtti utca és tér hogyan néz ki... Felháborító!!!

Arra gondolni sem merek, hogy szándékosan nem tesznek semmit: "Ezt nektek!".

2009. május 3., vasárnap

Eszperente - fejtsd meg! :)


Rengeteg szemcse, tenger mellett, egyben, mereven - ezek kegyetlen melegben keltek egybe. Ebbe mesteremberek delejjel gerjesztett sebes, hegyes - meglehet veres - veszedelmes elemmel ezeregy keskeny szeletet, s jeleket szerkesztettek. E jeleket szemeddel nem veheted eszedbe, de szeretett ebedet vele meglelheted, mert e szerkezetet nem hegyes, de kecses hengerbe helyezve, betegekkel kedves emberrel - sebet ejtve - kedvencedbe tetetheted.

Ez olyan emberi...

2009. május 2., szombat

Bármi lehetséges...