Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. március 30., hétfő

Lehet irigykedni!

Nem tagadom, nagyot dobbant a szívem, amikor megkaptam ezt a rajzot a 4 éves kisfiamtól. Csodálatos érzés! (Kevéssé kreatív olvasóim kedvéért: ez egy nyuszi és egy répa.)


Minden egyes vonalat a saját kis kezével készített, nekem. S biztos, ami biztos, két "k" betű került az "apának" szó végére. :)

...

2009. március 26., csütörtök

Eke Máté (1964 - 2006)

1964-et írunk.

Bezár a régi Nemzeti Színház (majd egy évre rá, április 23-án fel is robbantják az épületet a metró építése miatt) és felavatják az új Erzsébet hidat. A szovjetek fellövik a Voszhod-1 űrhajót. Kína végrehajtja első atomrobbantását. Az USA útnak indítja a Mariner-4 űrszondát a Mars felé. Tokióban megrendezik a a XVIII. nyári olimpiát. A Forma-1-ben a Ferrari a világbajnok. Az EB-n Spanyolország diadalmaskodik. A Beatles a Billboard lista első öt helyét foglalja el ("Can't Buy Me Love", "Twist and Shout", "She Loves You", "I Want to Hold Your Hand" és a "Please Please Me"), a The Rolling Stones kiadja első albumát The Rolling Stones címmel. Megszületik Nicolas Cage, Michelle Obama, Russell Crowe, Hiller István, Sandra Bullock, Gundel Takács Gábor, Varnus Xavér, Keanu Reeves, Gécsek Tibor és Keresztes Ildikó, ugyanakkor itthagy minket Szilárd Leó. Martin Luther King Nobel-békedíjat kap, a világon legfiatalabbként, 35 évesen (négy évvel később egy merénylő fejbelövi). Bemutatják Clint Eastwood főszereplésével az "Egy marék dollárért" című spagettiwesternt és igen, kicsiny hazánkban műsorra tűzi a Magyar Televízió a - már 1963-ban leforgatott - Tenkes Kapitánya című filmsorozatot, Zenthe Feri bácsival a főszerepben!

A film alapját Örsi Ferenc azonos című ifjúsági regénye adja. A Rákóczi-szabadságharc idejében, Dél-Baranyában járunk. Béri Balogh Ádám (Zentai Ferenc) brigadéros parancsára Eke Máté (Zenthe Ferenc) összegyűjti a szegény emereket. A Tenkes-hegy barlangjában tanyáznak, s innen indulnak a labancok elleni portyákra, borsot törve a siklósi báró Eberstein Eckbert ezredes (Ungvári László) orra alá. Bár kevesen vannak a külhoni katonákhoz képest, de a nép támogatásával mindig győzelmet aratnak kurucaink. Természetesen a romantikus szál sem hiányozhatott már akkor sem egy valamire való filmből. Székely Veronikát (Vajda Márta), Eke Máté szerelmét ugyan eljegyzi a kapzsi és labancbarát Dudva György kocsmáros (Gera Zoltán), de a kurucok megmenti őt a kényszerházasságtól. A 13 részes filmsorozat végén - mely jelenetről jelentere nyomon követi a regény cselekményét - Máté vezetésével a kurucok elfoglalják Siklós várát, s onnan folytatják küzdelmüket a labancokkal szemben.

A filmet Fejér Tamás rendezte Örsi Ferenc forgatókönyve alapján. Zenéjét Vujicsics Tihamér komponálta. Az operatőr Mezei István, a dramaturg Tarbai Ede.

Szereplők (a teljesség igénye nélkül):
Zenthe Ferenc - Eke Máté
Ungvári László - Eberstein ezredes
Kerencsei Marianne - Ebersteinné Amália
Pécsi Ildikó - Rózsa, a cigánylány
Szabó Gyula - Buga Jakab
Szilágyi István - Pityik őrmester
Vajda Márta - Székely Veronika
Basilides Zoltán - Bruckenbacker kapitány
Molnár Tibor - Siklósi bácsi
Zentai Ferenc - Béri Balogh Ádám
Pertik József - Ritpek mesterlövész
Madaras József - Vogeller mesterlövész
Kovács Károly - tábornok
Tordy Géza - vándordiák
Besztercei Pál - Besteritz főhadnagy
Kibédi Ervin - Erwiner szakaszvezető
Kőmíves Sándor - a cigánylány öregapja
Kelemen Lajos - Csöme Lajos fuvaros
Juhász Jácint - János
György László - Viktor
Gera Zoltán - Dudva György
Ambrus Edit - Helén

Még gyermekként láttam az azóta már többször ismételt sorozatot. A televízió előtt ülve izgultam végig a történetet, miközben jókat nevettem a labancok szerencsétlenkedésén, s nagyon szorítottam a magyar Robin Hoodért, a kuruc Lúdas Matyiért és embereiért.

Az első két részt az MTV jóvoltából itt megtekinthetitek:












Eke Máté idén lenne 45 éves, de sajnos 2006. július 30-án, 86 éves korában Budapesten elhunyt. Nyugodj békében Feri bácsi!


2009. március 24., kedd

Bioműanyag

Feleségem vett a jobb oldalon látható Biopont termékből egy zacskóval. Magyar csomagolás, magyar cég, magyar ellenőrzés. Sőt, a honlapról kiderül, hogy EU-s támogatást is kaptak. Ez a maga nemében teljes siker, s mint ilyennek, valóban szívből örülök.

Egyetlen apróság van csupán, mely miatt a tejcsokis mazsola keserű szájízt hagyott maga után - annak ellenére, hogy egyetlen szemet sem ettem belőle. Ez pedig nem más, mint hogy egy ilyen kellemes és családom szerint igen finom termék műanyag zacskóban kerül a polcokra.

Ennek szerintem egészségügyi okai vannak, de valójában nem tudom, hogy mennyiben felelős ezért a jogalkotó és mennyiben a cég. Már azért is kétoldalú a dolog, mert a csomagolás másik felén az alábbiakat olvashatjuk: "Ne feledje: biotermék vásárlásával hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb szintetikus vegyszer jusson szervezetébe és a termőföldbe!"

Maga a kijelentés igaz és támogatandó. De mekkora mennyiségű szintetikus anyag jut a környezetbe a csomagolás legyártásával, és mennyi az újrahasznosíthatatlanságával? Mennyi a színezésével?

Én sem tudom a megoldást, de azt érzem, hogy ez így valahogy olyan... "izé"... olyan furcsa.


2009. március 20., péntek

Itt a hétvége!

Bizony, megérkezett a hétvége. A pihenés és a töménytelen lustálkodás ideje... Már akiknek ugyebár! Mert a magamfajta "jómunkásember" a hét utolsó két napján is görnyed a munka alatt. Valakinek talpra kell állítania a gazdaságot! Hát talpra magyar...


2009. március 15., vasárnap

"Talpra magyar..."

Bocsássuk előre, mielőtt jobban belelendülnél: antiszociális ember vagyok. Avagy ha úgy jobban tetszik: bunkó. E bejegyzésem sem szól másról, szóval kedves olvasóm, most még elkattinthatsz innen!

Késő, de ne mond, hogy nem szóltam...

Szerte az országban és határain kívül emberek százezrei és milliói ünnepelnek, emlékeznek 1848. március 15-re. Kokárda, beszédek, koszorúzás, múltidézés, politikai összeröffenések és összezördülések... Fővárosunkban meg ismét egy csipetnyi balhé: "hazafias tüntetők vs. idegenszívű rendőrség".

Nem zavar túlzottan egyik sem. Szoktam volt mondani: nem a tettek, hanem az ideológia számít - igazán. Mindezek mögött pedig egy történelmi esemény áll, kiknek akkori résztvevőit ma nemzeti hősként tartjuk számon.

Nekem csak egyetlen szerény kérdésem volna: ha a magyarok ugyanazt tették, amit az osztrákok és a később bevonuló orosz csapatok - egy idegen hatalom katonáit ölték és ölették meg hadtesteikkel - mennyivel jobbak azoknál???

A haza védelme, tudom, ez az ideológia. A végeredményt tekintve: ha az osztrák és orosz csapatok tagjai és vezetői mészárosok és tömeggyilkosok voltak, akkor a magyarok is azok voltak. A tábornokok, a közkatonák, a költők és a politikusok egyaránt. Ki ezzel, ki azzal, de ölt és pusztított - az ideológia nevében.

Hát ünnepeljetek és emlékezzetek...


2009. március 11., szerda

Indító

Jó reggelt! El sem hiszem, hogy eltelt egy egész hét az utolsó soraim óta. Most akkor vagy időugrást hajtottam végre, vagy annyira kimerült vagyok, hogy észre sem vettem a napok pergését. Az általános fizikai törvények alapján az utóbbit valószínűsítem inkább, mondjuk úgy 60%-40% arányban. :o)

A mai bejegyzésem címe: Indító. Gondolkodhatnál, hogy vajon mi a jó bánatot szeretnék indítani, de ne tedd, segítek. Személy szerint én semmit sem. A cím onnan ered, hogy milyen apróságokat tapasztaltam az elmúlt napok reggelén, mikor az éjszakás műszakomból jöttem hazafelé.

Első élményem: bemegyek egy garázsközértbe, bejön utánam egy munkaruhában feszítő idősödő közterületes alkalmazott. A mögöttem álló hölgyet megkéri, hadd kérjen ő előbb az eladótól, mert várja kint az autó. Hölgy belemegy, gondolhatta - akár csak én -, hogy szerencsétlen biztosan éhes, a főnöke meg a meleg kakát is kihajtja belőle. Majdnem nyertünk, ugyanis szomjas volt... így vett egy kis üveg pálinkát! Hiába, kell az üzemanyag a jó kezdéshez.

Második élményem: jövök az utcán, balról üzletek (virágüzlet, ruhabutik, százpénzes, cukrászda és persze kocsma), jobbra parkoló. Céges személyszállító furgon megáll a kocsma előtt, kirajzanak belőle az álmos arcú, kék melós egyenruhába bújt hazánkfiai és megcélozzák a vendéglátóipari egységet. Ruházatukból ítélve az építőiparban érdekeltek, kell a fütőanyag a hűvös márciusi reggelen...

Harmadik élményem: újabb kocsma pár tíz méterre az útvonalamtól. Három szakember úgy dönt, mielőtt az enyhén piszkos munkaterületre tévednének, minőség-ellenőrzést tartanak az ivóban, hogy vajon mennyit romlott az álstandolásban oxigént kapott kannás bor ízhatása. Természetesen, mielőtt belépnének a szentélyek szentélyébe, előzékenyen kinyitják az ajtót a már kifelé igyekvő, indítóval feltankolt sortársaiknak.

Mindenkinek kívánok kellemes napot!


2009. március 4., szerda

Csipetnyi szubjektivitás...

Igen, valóban régen írtam. Nappalos műszakban voltam, esténként már nem volt kedvem fáradtan azon mélázni, hogy milyen fáradt vagyok.

Persze olyan eszement sok dolog amúgy sem történt velem, velünk. Beni végre ment oviba, úgy néz ki nem csak az a gond, hogy viszonylag nagy az orrmandulája, hanem valamiféle allergiás reakció is az állandó orrdugulás. Okosodik, ügyesedik, egyre többet tanul. Nagyon kíváncsi, ma azzal szorított sarokba, hogy milyen fém a mágnes? Mondtam neki, hogy általában vasból készítik. De ő arra is kíváncsi volt, hogy miként működik. Uhhhh... Nah most légy okos, magyarázd el a kémiát és a fizikát egy 4 évesnek. Megpróbáltam, vagy sikerült, vagy nem. Megítélni nem tudom, az biztos csak, hogy végighallgatott, bólintott és elment játszani.

Annyira jólelkű kis vackor, hogy az nem igaz. Kedves, barátságos, nem sikerült még önzést felfedeznem benne. Ha kap valamit, azonnal megosztja velünk, még akkor is, ha úgy elfogyna az a csoki, rágó vagy bármi ilyesmi. Úgy tud örülni az ajándékoknak - most nem a nasikról beszélek. Csillog a kis szeme, mutogatja, magához öleli, nézegeti, szinte extázisban van, mikor kibontjuk. Tudom, nem szép dolog, de akarva-akaratlanul is összehasonlítom más gyerekekkel, s keveset találok olyat, mint ő. Nem arról beszélek, hogy okos, vagy hogy szép, vagy ilyesmi. Arról beszélek, hogy nem erőszakos, nem tukmálja rá magát az emberre, nem tudálékos.

Sajnálom azokat a gyerekeket, akik ilyenek, mert eszement módon idegesítők - legalább is számomra, de ahogy látom, a párom is így érez. Beni korához képest érdeklődőbb és okosabb is - orvosi vélemény, nem csak szubjektív szülői -, de ehhez nem társul a sokszor megfigyelhető gyermeki okoskodás és idegcincáló kérdezősködés. Csak akkor kérdez, ha tényleg érdekli valami és nem tudja a választ. Egyébként figyel, és követeztet. Maximum velünk megerősítteti, javíttatja a fejecskéjében megszületett végeredményt.

Szerencsére azért ő sem tökéletes, de majdnem... Hiába, az én fiam, valószínűleg többnek és jobbnak látom, mint amilyen. Engedtessék meg, hogy ez így is maradjon. ;)