Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. december 31., csütörtök

Gyermeki lélek

2009 utolsó napját írjuk. Egyik barátom ma reggel pontban 7:25 perckor felhívott boldog új évet kívánni. Szerintem picit eltévedt, mondjuk 24 órát, de annyi baj legyen. Bár nem misztifikálom túl e nap jelentőségét (ugyanúgy lefekszem este aludni, s ugyanúgy felébredek reggel, mint máskor), nem haragudtam érte, már bő fél órája ébren voltunk. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek ébredtek előbb, mi még tudtunk volna aludni, de a "főnökök" nem hagytak. :)

Tegnap este átmentünk édesanyámékhoz, átvittük, amit apósék hoztak egyik nap. Egy kis háztáji, már feldolgozott husikát. Persze a magunk részét levettük belőle. :P

A történet lényege az, hogy hazafelé lementünk a szuterénba, előkotortuk anyuval gyermekkori emlékeim egy részét, egy nagyobb bőröndöt, ami tele van képregényekkel. Ugyanis egy ideje már tervezgettem, hogy megpróbálom Benivel e módon is megszerettetni az olvasást. Nem mintha nem szeretne, de a nyomtatott nagybetűkkel mégis könnyebben boldogul, főleg ha szép színes és a korosztályának való képekkel fűszerezik a történetet. Választásom a Bucó, Szetti, Tacsi történetekre esett. Pár füzetnyi van belőle, ám a gyerekek mániája az ismétlés, így nem aggódom, hogy hamar megunná.

Ma, ebéd után bele is vetettük magunkat a történetekbe. Beni odaült mellém, magához ölelte az egyik plüssállatát, s nézte a képeket, figyelte a történetet. Aztán következett a második füzet, majd a harmadik is. Nem kell homéroszi lélegzetű és bonyolultságú mesékre gondolni, körülbelül 32 darab A4-es oldalról van szó füzetenként. A lényegük ugyanaz: a kutyusokból álló csapat - Bucó, Szetti, Tacsi és Micike -mindig túljár a csalni próbáló banda - Főnök, Umbi, K.O. és Patkány - eszén. Néha összefognak, néha kitolnak egymással. Mókás, aranyos, kedves és helyenként ismeretterjesztő is.

S ha már a gyermeki léleknél időztünk kicsit: Aloha rávett, hogy regisztráljam magam a Facebookon, s naponta pár perc erejéig fárasszam az agysejtjeimet a FarmVille nevű játékkal. A dolog lényege az - ahogy korábban már említettem a fent nevezett személynek is -, hogy az ember minél nagyobb parasztot neveljen az általa irányított kis fickóból/lányból. :D

Növényeket kell vetni, állatokat tartani, fejleszteni a farmot, szomszédokat szerezni... stb. Soha nincs vége és nincs is igazi célja, hacsak nem az, hogy az ember kissé kiélhesse a kreativitását a rendelkezésére álló díszek, épületek, növények és állatok segítségével. Időnként felbukkannak mókás elemek is, mint például a szójától bezöldülő - alien - tehenek.

Fallout's Farm madártávlatból.

2009. december 28., hétfő

Vajon Krisna ehhez mit szólna?

Ma este megnéztem James Cameron Avatar című sci-fi eposzát. Nagyon ünneplik, s mivel épp oly ritka a jó sci-fi, mint az a bizonyos fehér madár, valamint Mr. Cameron neve garanciának tűnt... Igen, annak tűnt.

Klisé klisé hátán... ezerszer látott és olvasott történet... mégis van benne valami.

Az őslakos Neytiri és Jake Sully (avatarja)

Adott egy érdekes faj egy messzi bolygón, Pandorán. Magasak, légiesek, ügyesek, kékek, farkuk van és már-már tökéletes harmóniában élnek a természettel. A fejükből sarjadó sötét hajat befonva hordják, mely egyben idegi csatlakozást is magában rejt és biztosít kapcsolatot oly sok mindenhez - állatokhoz, növényekhez - a bolygón. Egy hatalmas fában élnek, hatlábú lovakat és repülő gyíkokat lovagolnak. "Istennőjüket" a magyar szinkronban Évának hívják, angolul talán Eywa lehet. Klisé 1.

Emellett adott ugyebár az emberi faj, mely ki szeretné aknázni a bolygó rejtett ásványi kincsét, mely azonban sajnos pont az falunak otthont adó fa alatt található a legnagyobb koncentrációban. Adott tehát a cél és a konfliktus forrása: a pénz. Klisé 2.

Első lépésben tudósok által létrehozott avatarokon keresztül szeretnék megismerni és befolyásolni az őslakókat. Ezek az avatarok vegyes DNS-ű lények: ember és na'vi (az őslakos faj) örökítőanyagot is magukban hordoznak. Egy koporsószerű dobozba fektetik az alanyokat, akik rákapcsolódnak az avatarok idegrendszerére, s "távirányítással" bebarangolhatják általuk a bolygót és bejuthatnak az Otthonfába is. Oly annyira, hogy a főhős avatarja még meg is nősül, befogadják a törzsbe. Klisé 3.

Természetesen kudarcot vallanak, s ekkor jöhet a lovasság: egy kellően militarista és céltudatos tiszt, valamint a katonái. Kitör a háború. Az őslakosok - mint mindig - vesztésre állnak, de cefetül: az Otthonfa elpusztult, s a katonaság a teljes megsemmisítésre készül... Aztán főhősünk - avatarja segítségével és kihasználva az őslakosok babonaságát - az ellenállás vezetőjévé lépteti elő magát, összefogja az őslakosok törzseit, s ellentámadást indítanak, de kudarcot vallanak. Klisé 4, 5, 6...

Ám a legvégén, mikor már minden veszni látszik, bekövetkezik a csoda is egy "váratlan" fordulat képében: maga Eywa is harcba száll. Innen pedig már nincs kérdés: az emberiség elbukik és bucira vert fejjel hazakullog. Azon kevesek pedig, akik az avatarjaikon keresztül elnyerték a na'vik bizalmát, maradhatnak. Sőt... de ezt már nem árulom el. Klisé 1246.

Az ugrott be, miközben néztem a filmet, hogy ezt már láttam. Rémlik valakinek az Utolsó Szamuráj, vagy a Farkasokkal Táncoló című film? Vagy a World of Warcraft éjtündéi? Ergo: a történet fő szála unalmas, csak a körítés adja el a filmet.

Ugyanis James Cameron fantasztikus látványt hozott össze, nem véletlenül várt a film leforgatásával addig, míg a technika képessé tette őt arra, amit az arcunkba kapunk látványként. Egyszerű laikusként azt mondhatom, hogy tökéletes. Mind a táj, mind az avatarok, mind a gépek és minden élőlény. Olyan érzése van az embernek, hogy mindjárt kilépnek, kirepülnek a vászonról a szereplők. A cselekmény pörög, s a film látványvilága lenyűgöző.

Az azonban szomorú, hogy nem véletlenül nyomtak rá 16-os korhatárt. Nem, a vér nem fröcsög - volt benne egyáltalán? -, de van benne durvaság, hiszen végül is egy háború közepébe csöppenünk. (Gyorsan megnyugtatnálak: ha a Ryan közlegény megmentése nem okozott gondot, ez végképp nem fog.)

Körülbelül két és fél órát adtam James Cameronnak az életemből. Egyszer biztosan megérte, de csak a látvány és a technika miatt. A történet... felejtős, de nem vagyok annyira szőrösszívű, hiszen az Utolsó Szamurájt is többször megnéztem. Meglátjuk! :)

Végezetül az én avatárom:


2009. december 23., szerda

Pozitív tapasztalat

Múlt hét utolsó napjaiban Kriszta rábukkant egy antikvárium honlapjára, ahonnan online lehet rendelni, s 5 munkanapon belül ki is szállítják a könyveket. Ráadásul ajándékként ingyenes volt a futárszolgálat egy adott időintervallumban rendelt kiadványokra. :)

Elég régóta kerestem egy regényt, amit itt megtaláltam, plusz ha már regisztráltuk magunkat, rendeltünk egy mesekönyvet is, s bejelölhettük, hogy kérünk-e zsákbamacska ajándékkönyvet. Ma kézhez is kaptunk mindent. Szép és praktikus csomagolásban érkeztek. Természetesen látszik rajtuk, hogy használt könyvek, de nem rongyosak, nem tépettek, nem koszosak, nem büdösek. Konkrétan könyvtárszaguk van.

Az ajándékkönyv - hogy is mondjam - nem igazán használható számunkra, de tény, hogy nem is számítottam többre: Frantz Baade - Versenyfutás a 2000. évig. Egy 1965-ben kiadott könyvről van szó, mely a 2000-es évet, mint célt vizsgálja többek között közgazdasági, szociológiai, környezetvédelmi és gazdaságtörténeti szempontból is. Más se áll messzebb tőlem, mint ez. :P Ha nem jelentkezi érte valaki, jövőre beviszem a helyi könyvtárba.

A honlapot csak ajánlani tudom, rengeteg hasznos funkcióval ruházták fel. Csak hogy mást ne említsek, értesítést lehet kérni a kiválasztott témájú könyvekről, illetve előre le lehet foglalni /rendelni bizonyos szabályok és keretek között egy-egy kiadványt... stb.

2009. december 22., kedd

Családi Híradó

Az elmúlt napok szinte eseménytelenül teltek. Azért mondom, hogy szinte, mert egy-egy bosszantó vagy éppen örömteli nagyobb esemény mindannyiunknál becsúszott... Kezdjük talán a kellemetlenségekkel.

Kriszta kontaktlencsét rendelt egy helyi optikában, ahol elfogadják az Üdülési Csekket. Egy hét szállítási időt ígértek, több lett belőle, ráadásul volt más kavarodás is a dologban, így a Csekk szépen lejárt. Bár kifizethette volna előre is, de nem volt nála a tömb, mikor megrendelte a lencséket. Ebben hibázott, de úgy hiszem minden másban az üzlet. Ugrott a lencse. Közben megnéztük az interneten is ezt a típust. Amit itt helyben akciósan adtak majdnem 10ezerért, azt a kontaktlencse honlapján 7ezer alatt árulták. :S (Meg ne kérdezd milyen lencse és mi a cím, Kriszta tudja.)

Jómagam egy elnézett lemezkezelési művelet során 200GB-nyi adatnak mondhattam búcsút körülbelül 3-4 óra erejéig. Ennyi időmbe került, amíg szinte vért izzadva helyreállítottam az elveszett "kincseket". Hajnali 1 óra után feküdtem le. Pár dolog így is odaveszett, de a fontosabbak megvannak.

Benike megint takonygyáros. Hogy lusta-e kifújni az orrát, vagy megfázott-e, azt nem tudom, nála könnyen lehet, hogy mindkettő. Nem köhög, nem beteg, csak tukma. Egyelőre csak fújatjuk vele az orrát, enyhén sós vízzel lazítjuk a nyálkát.

Végére maradt a jó hír, ami - nem nehéz kitalálni - Sebestyénhez kötődik: bár nem túl stabilan, de rendszeresen feláll, s ma teljesen egyedül, az ágyba kapaszkodva, támaszkodva tett pár bizonytalan lépést először jobbra majd vissza.

Megszakítjuk műsorunkat, friss hír érkezett: Sebike megtanult hisztizni! Nem engedtem neki, hogy kapcsolgassa a számítógép indítógombját. Most itt fetreng a földön és torka szakadtából ordít. Mint egy malac.

2009. december 19., szombat

Csip-Csup Csodák 2.

Édesanyám és Beni - a fiam ötlete nyomán - mézeskalácsot sütött egyik nap. Mint kiderült, nem csak enni szerette volna, hanem meg is lepni minket:

Utóneveink kezdőbetűi a mézeskalácsszíveken

Természetesen nem egyedül díszítette ki, édesanyám segített neki megformázni a betűket, mintákat. A lényegen mindez nem változtat: könnyek szöktek a szemembe, mikor megláttam kis keze alkotását. S mindezt teljesen önzetlenül, saját kútfőből...

Mostanra már csak Sebestyéné van meg, Beni úgy döntött, hogy minek tartogatni, ha már úgyis megörökítettük a fényképezőgéppel. Befalta. :D

2009. december 17., csütörtök

Öröm az ürömben

Tegnap megemlítettem, hogy esett a hó, s betakarta a várost. De nem csak azt. Éjszakás vagyok a héten, s így reggel, mikor hazaindultam, érintetlen - szűz - hóban jöhettem. Már ha szűz hónak lehet nevezni, amikor nyúl és rókanyomok keresztezik az utat. Ropog a hó, szikrázik a gyér fényben, s minden sokkal, de sokkal világosabb, mint máskor. A Hold és a csillagok fénye elég ahhoz, hogy mindent láss. A fekete-fehér minden árnyalatát felvonultatja a természet. Varázslatos! :)

Apropó csillagfény: mikor láttad utoljára az éjszakai égboltot a maga természetes szépségében, fényszennyezés nélkül? ;)

Vannak kevéssé marginális, spártai munkahelyek és sokkal jobban fizető állások - csak olyan van -, de ez megfizethetetlen. Se benzingőz, se zajterhelés, se idegeskedés. Rengeteg gyönyörű állatot és növényt láthatok, ráadásul ilyen friss levegő még falun sincs. Napjában 2-3 autó, ha arra jár, s a munkát is el lehet végezni 1 óra alatt. A többi ügyelet. Néha unalmas, de olyankor elég, ha csak kilépek az ajtón, s körbenézek. Mindig van valami szép, valami figyelemreméltó (vagy egyszerűen csak potyog a sörét).

2009. december 16., szerda

Csip-Csup Csodák

Mindamellett, hogy ma leesett 2009 első hótakarója, Dávid Sebestyén Hunor ma az ülőgarnitúrába kapaszkodva felállt! Beni éppen egy kis csokoládét majszolt, amiből ő szerette volna kivenni a részét.

Mire lefényképeztem volna, eldőlt, s mint a bogár a versben: nagyot koppant a kis buksija. A folytatás kevéssé szépirodalmi - mármint hogy elhallgatott volna -: torka szakadtából ordítani kezdett.

Ma 7 hónapos és 2 napos. (Bátyja 7 hónaposan és 6 naposan állt fel.)

Krisztának később sikerült elkapnia

2009. december 14., hétfő

Csipogás

Sebestyén ma 7 hónapos, s ha nem tévedek, a blogom ma 1 éves. :)

2009. december 13., vasárnap

Családi mókatúra

Tegnap este sikerült rögzíteni, a lámpafény miatt ilyen homályos. De úgyis a hang a lényeg! :D

video

2009. december 11., péntek

Merengő

Nemrég Aloha meglepett a múlt egy darabjának szkennelt lenyomatával, egy fényképpel. (Nem másolom fel, személyiségjogi okokból.) Még Mátrafüred-Sástón készült az eredeti, egy táborozás alkalmával. Maroknyian voltunk, az ország minden tájáról. Van annak már 10 éve is. De lehet, hogy több. A háttérben a tó és az azt körbeölelő fák, valamint a kilátótorony.

Ha eddig nem is vettem volna észre, most elemi erővel tört rám a felismerés: gyorsan telik az idő! Még emlékszem az akkor átjátszott éjszakára (Éva - a csapat egyetlen hölgy tagja - jól kiszúrt velünk), a pingpong idétlenkedésünkre, hogy sétáltam a tavat behálózó fahidakon, hogy egy faasztalnál ülve Krisszel beszélgettem kora hajnalban, hogy legtöbben lebeszéltük magunkat a kilátótorony megmászásáról, hogy a kis házban, ahol aludtam, foltos volt a fal, s ha emlékeim nem csalnak, Péter akkor járt katonai iskolába, mi pedig főtörzsnek "gúnyoltuk". Vagy az máskor volt???

Most meg itt ülök, az emlékeimen merengek. Az emlékeimen, melyek minden egyes eltelt nappal kopnak, hogy átadják a helyüket az új képeknek, eseményeknek. Nosztalgiázom, s azokra az emberekre gondolok, akikkel azóta már rég nem beszélek, mert elsodort minket egymás mellől az élet. Hogy hiányoznak-e? Én is sokat változtam, ők is sokat változ(hat)tak. Nem, ők nem hiányoznak. Inkább az az idő, amit velük töltöttem, amit akkor átéltem.

De hála az égnek és a technikának, egy kis darabkáját sikerült megmenteni, s most itt tarthatom az ujjaim között a Fallout & "Aloha - Szilánkok" egyikét. :)

2009. december 10., csütörtök

Főúr, Duracellt ide!

Kriszta szerint kicsit elfáradtam idegileg. Minden bizonnyal igaza van. Nagyon kevés dolog képes igazán felrázni, s még kevesebb köti le a figyelmemet negyed óránál tovább. Július óta nem voltam szabadságon, akkor is csak azért, hogy elkísérjem Benit a mandulaműtétjére. Előtte meg azért, hogy vigyázzak rá, míg Sebit a világra segítik. Ezzel ki is merült a keretem.

Tavaly ősszel költöztünk ide, akkor már tudtuk, hogy érkezik Sebóka. Emiatt nem lehetett komoly felújításokat végezni a lakáson, így akkor elmaradt a festés is. (Persze az sem elhanyagolandó tény, hogy mire kifizettünk mindenkit, a lyukas gatyánk maradt csak. Nem is lett volna miből megfelelően felújítani.) Tavasszal már ezerrel készültünk a babára, csupán egy hosszú hétvégét sikerült beiktatni. Talán emlékszel még az állatkertről és a Tropicariumról szóló bejegyzésemre.

Aztán végre megérkezett Sebi, majd nemsokkal rá Beni műtétjét vészeltük át. Azóta csak a pelenkák, gyerekruhák, óvoda, védőnő, oltások, gazdasági válság, munkahely, H1N1... stb. mókuskerekében forog a világ. Az aggódás bűvköréből az egyedüli - ám csak időleges - kiutat jelenleg csupán a gyerekek mosolya, Kriszta ölelése jelenti, jelentheti. Nehogy azt hidd, hogy ez vajmi kevés lenne! Nem, rengeteg erőt ad, de úgy tűnik Kriszta mégis kimondta, mert ki kellett mondania... Fáradt vagyok.

Ebből az egészből én csupán annyit éreztem, hogy napról napra fogy a türelmem, a jókedvem, az érdeklődésem, a nyugalmam, s egyre inkább kellemetlenül érzem magam a bőrömben. Nincs kedvem semmihez sem, nem foglakoztat igazán semmi sem. Felrakom a fejhallgatót a fejemre, s csak kattintgatok unottan a gép előtt görnyedve. Néha sikerül kirángatni ebből, nagyokat sétálunk, elolvasok egy könyvet, megnézünk egy filmet... vagy olyasmit, amit a gyerekek mellett, velük együtt is megtehetünk. De sokszor még gondolkodni sem akartam.

Minderre a tegnapi beszélgetésünk után jöttem rá. Kriszta felkapcsolta a villanyt idebent, s ezért őszintén hálás vagyok neki. Legalább a probléma már megvan, s ez fél siker a megoldás felé. A fény látom az alagút végén, a kérdés csak az, hogy a vonat merre halad.

2009. december 9., szerda

Alakváltók

Minden fenntartásom ellenére ma megkaptam a H1N1- és az idényinfluenza elleni védőoltást is az erőműben. Bementem, de 10 perc múlva kint is voltam. Akkor még nem is, de délutánra már fájt a (H1N1-es) jobb karom. De nem csak a felkarom, hanem a vállam és az alkarom is, sőt a lapockám egy része is. A bal oldalammal semmi gond. Remélem nem mutálódom valami szörnyűséges életformává.

Beni is megkapta ma. Úgy gondoltam, ha nekem beadják, a család is kapja meg. Sebi meg majd leszívja anyából ellenanyagot. A nagyfiú most két hétig nem mehet óvodába, előtte szintén majdnem két hétig itthon volt a Prevenár miatt. Tulajdonképpen egy hónap alatt 3 napot volt közösségben. Születésnapja alkalmából a húgom és a rokonság egy része alaposan ellátta transformersekkel. A csúcs a repülő/tank-robot Megatron. Csupán 16 lépésből alakítható robotból repülő/tankká. Vissza újabb 16. Elsőre vagy 10 percembe került, mire robottá sikerült változtatnom. Viszont így megnyugodhattam, elérem az 5 évesek szellemi színvonalát! :D

Ha netán most azon gondolkodnál, hogy miket néz ez a gyerek, meg miket játszhat, megnyugtatlak: bár a Transformers című filmből látott részleteket, de egyáltalán nem a tartalma, hanem a robotok kötötték le. Van Autobotja is, Decepticonja is, de ezek nem harcolnak egymással. Benike lelke e téren tiszta, nála a robotok versenyeznek, beszélgetnek vagy csak szimplán repülnek, gurulnak.


Megatron

Sebestyén immár "megy" mint a golyó. Pontosabban kúszik-mászik. Nincs előtte akadály. Legfeljebb Benike állhat az útjába, ha a kiszemelt célpont egy transformers lenne. A nappaliból átkommandózik a hálószobába, ahol is hanyatt vágja magát a ruhaszárító állvány alatt, s egyesével meg- és lerángatja az elérhető ruhákat. Ugyanezt megteszi a függönyökkel is. Egyik nap felfedezte, hogy a nappali ülőgarnitúrája alatt egy csomag pelust tárolunk. Az azóta zarándokhely. Zörgeti, gyűri, nyammogja és rángatja. Van benne erő: egyedül felül, s ha megfogom a kezét, felhúzza magát. Áll, miközben vigyorog és kurjongat. Azt hiszem, lejjebb kell engednem a kiságyat.

Egyedül felültem!

Evés terén is fejlődött. Néha már kétszer is főzeléket kap egy nap: párolt répa, főtt krumpli, főtt sütőtök, reszelt alma. Természetesen turmixolva. Hol tisztán, hol kutyulékban (nem, nem moslék, még ha úgy is néz ki!). S hogy ha ez nem volna elég, vagy megunja hirtelen, rákéredzkedik még a cicire is. Nagyon érdekli az is, amit mi eszünk, s gyakorta felháborodik, ha nem kóstolhatja meg a tányérunk tartalmát. Egyébként nagyon szereti a bátyját. Sokszor megy utána, nézi mivel játszik, mosolyog rá, kacag neki.

"Mazsola és Tádé"

Krisztám fáradt, elnyűtt. Apósomat nemrég műtötték, érte is volt miért aggódni, plusz itt vagyunk neki mi, 3 kan is. Meg a transformersek. Aggódom érte, nehogy megbetegedjen...

2009. december 8., kedd

V, mint öt

Pontosan 5 éve, ebben a pillanatban bújt ki a pocakból első fiam, Benjámin Csongor. Pécsett, a Baranya Megyei Kórház egyik szülőszobájában, Dr. Bódis József professzor segítette a világra.

Torka szakadtából ordított, s én alig láttam őt a könnyeim fátylán át. Néztem, ahogy leszívják a váladékot a torkából, orrából, majd remegő kezekkel elvágtam a gumitömlő állagú köldökzsinórt. Mint egy kiskutya, úgy kísértem át fürdetés után a csecsemős nővért a vizsgálóba, ahol egy gyerekorvos megnézte, hogy mindene megvan-e a babónak. Aztán felöltöztették, pólyát is kapott, s végre a karjaimba vehettem.

Csakúgy mint Sebinek, neki is a Micimackót énekeltem. Abbahagyta a sírást, s hatalmas, kéken világító szemeivel pislogott rám. Mintha csak azt mondta volna: "Ezt a hangot ismerem!". Órákat énekeltem ezt neki, még mikor a pocakban volt. Míg Krisztát összevarrta az orvos, fel-alá sétáltam a kisfiammal, s énekeltem, dúdoltam neki.

Na tessék, könnyek szöktek a szemembe az emlékektől...

2009. december 7., hétfő

Nosce te ipsum!

"Ismerd meg önmagad!"

Ma tanultam valamit, amiről eddig fogalmam sem volt. Valami olyasmit, ami talán az egyik legfontosabb az életben. Ma tanultam valamit önmagamról.

Utolsó napomat töltöttem a munkahelyen ebben a dekádban. Reggel 7:45 volt, az erőmű északi övcsatornájának másik oldalán olasz vadászok - magyar segítőikkel - vadkacsákra lőttek sörétessel. Mikor kiléptem a tartózkodóhelyiségből, hogy ellenőrizzem a szomszédos épületben lévő PLC-t, eldurrant két lövés: bumm, bumm...

Léptem egyet célom felé... s ekkor éreztem, hogy a ruhámba, az épület falába, az arcomba, a hajamba sörét csapódik! A kezeimet azonnal a fejemre, az arcom elé kaptam és mélyen lehajoltam, szinte leguggoltam. Egy pillanatra lelassult a világ, s a gyerekeimre, a feleségemre gondoltam. Érdekes módon nem éreztem félelmet, vagy csak nem emlékszem rá.

Elhaltak a dörrenések, a parányi lövedékek kopogása abbamaradt. Bal kezemmel beletúrtam a hajamba, s miközben lekotortam magamról a sörétet, emberfeletti dühöt érezve ordítani kezdtem a túlpartra. Konkrétan nem írnám le, hogy mit mondtam, mert nem szalonképes. Kívülről nézve elég idétlenül nézhettem ki, de abban a pillanatban - az ösztöneimtől vezérelten - ölni tudtam volna. Szerencsére nem volt mivel.

Világéletemben gyávának, tutyimutyinak hittem magam. Talán mégsem vagyok annyira nyúlszívű, mint gondoltam eddig.

2009. december 6., vasárnap

Kalóznak álltam

Nemrég hivatalosan is megérkezett a Windows7. Tény, hogy még azelőtt feltörték, mielőtt boltokba került volna. Valószínűleg ennek is köszönheti töretlen sikerét. Puszta kíváncsiságból én is kipróbáltam egy ilyen aktivátort. Pár kattintás, s a Microsoft hitelesítése szerint teljesen legális Windows7 boldog tulajdonosa lettem mindaddig, míg le nem tiltják a "szőkített" szoftveremet. Addigra azonban kijön az újabb verziójú aktivátor...

S hogy miért is jutott mindez éppen most az eszembe?

Pár napja arról beszélgettem egy barátommal MSN-en, hogy vajon miért tűri a Microsoft a kalózkodást, miért nem lép fel ellene erélyesebben, s hogy egyáltalán, mennyit érnek a cég termékei. Mint köztudott, az USA-ban - de még Angliában is - olcsóbban meg lehet vásárolni például az új operációs rendszert is, mint az EU-ban és pláne itthon.

Összehasonlításként az otthoni felhasználóknak szánt Windows7 Home Premium dobozos verziójának Microsoft Store árai (külföldről csak letöltéssel):
- USA: 199.99USD ~ 35.000HUF
- Anglia: 149.99GBP ~ 44.000HUF (+26%)
- Ausztria: 199.99EUR ~52.000HUF (+48%)
- Magyarország: 56.900HUF (+63%)

Mint látható, nagyon drága a magyar Windows7 az eredeti USA verzióhoz képest. Még a "sógorokhoz" képest is durván 5ezer forintnyi a különbség.

Egyszóval arról beszélgettünk, hogy ki mennyit fizetne érte, hogy legálisan birtokolhassa a Windows7 példányát. Sok emberrel beszélgettem már erről korábban is, rengeteg véleményt hallottam, olvastam. Sokan vannak olyanok, akik 5-10ezer forint körül maximalizálták volna a számukra reális árat. Viszont abszolút többségben vannak azok, akik kifejezetten csak torrenten keresztül, szándékosan kalóz verzióban, lopott termékként használják. Eszük ágában sincs akár csak egy fillért is kiadni. Ki Bill Gates-t nem akarta tovább gazdagítani, ki azt mondta, hogy ő csak egy kis porszem, így nem számít az a pénz.

S hogy miért nem lép fel a Microsoft keményebben? Csak tippjeim vannak... De talán az is szerepet játszik ebben, hogy akkor már inkább Windows-t használjon a világ, még ha a fele lopta is, semmint Mac-et vagy linuxot. Az állami intézmények, cégek úgyis fizetnek érte, s így a pénz jó része már zsebben van. Kevesebb figyelmet fordítanak így a felhasználóra, aki otthon netán nem jogtiszta szoftvert használ.

Akárhogy is, a kalózkodás virágzott, virágzik és virágozni is fog. Az ingyenesnél nincs jobb, a kérdés már csak az, hogy valóban ingyenes-e, s hogy mennyire becsüljük azt, amiről tudjuk, hogy illegálisan birtokoljuk. Tapasztalatom szerint nem igazán...

Természetesen a Windows7-et újratelepítettem, az aktiváló programot az örök bitmezőkre űztem, a kalózkampómat pedig szegre akasztottam.

2009. december 3., csütörtök

New Wave

Nemrég kaptam egy meghívót a Google Wave-re. Aktiváltam, készítettem Wave fiókot. Ma meg kaptam 8 saját meghívót, amivel másokat invitálhatok ide. Szóval, ha valakinek kell, szóljon!

Addig is egy csepp humor (neten találtam):

2009. december 2., szerda

Nem ennek indult

Mai bejegyzésem másról szólt volna, de meggondoltam magam. Már a blogom indításakor megfogadtam, hogy nem politizálok és lehetőleg nem minősítem sem a politikusokat, sem az intézkedéseiket. Pedig most lenne mit, elég érzékenyen érint minket... Mindegy.

Az elmúlt napokban elég rosszul éreztem magam. A hétvégén sikerült laktózérzékenyként olyan palacsintát ennem, aminek a tésztájában hőkezelt - mivel sütötték - tej volt. Egész éjjel ment a hasam, valamikor hajnali 4 órakor sikerült elaludnom. Reggel 8 órakor pedig Benike kipattant az ágyából és felkukorékolt minket is. Aznap és másnap olyan voltam mint egy élőhalott. Ma reggel pedig fejgörccsel ébredtem - de csak a változatosság kedvéért. Rühellem az ilyen napokat, egyfolytában 100/50 körüli a vérnyomásom a megszokott 130/70 helyett. Ma emiatt voltam olyan, mint egy zombi.

Benike ma oltást kapott, valami Prevenár nevűt, ha jól emlékszem. Elvileg az influenza szövődményei ellen. Másfél hete nem volt óvodában, nehogy elkapjon valamit, s ne lehessen beadni neki. Anyával volt, mert én képtelen voltam komolyabb távolságot egyhuzamban megtenni. Így rám maradt Sebike, aki persze szintén nyűgös volt - gondolom ő is érzett valami hasonlót, mint én -, talán az időjárás okozta.

Kriszta előtt le a kalappal! Tartotta végig a frontot, szó szerint háromfelé szakadt, ha kellett. Ráadásul ma vacsorára aranygaluskát kaptam, amire már hetek óta vágytam... tiszta Hawai!

S hogy ejtsek pár szót a számítástechnika világáról is: végre sikerült megoldani a Win7 64bit vs. alaplapom hangkártyája problémát. Előbb is eszembe juthatott volna, fogalmam sincs, hol járt az eszem. Ha az ASUS nem jó drivert csomagolt, akkor le kell tölteni a jót a hangkártya gyártójának honlapjáról. Ennyire egyszerű. :)

Holnaptól nappalos vagyok, ne is keressetek napközben.

2009. november 29., vasárnap

Beni, Sebi és egyéb apróságok

Sikerült, tegnap "kifestettük" a nappalit. Ha őszinte akarok lenni, a szomszéd festette ki - áldassék a neve -, míg édesapámmal ketten pakoltuk a bútorokat ide-oda, Kriszta meg takarított. Eredetileg halvány zöld falakat szerettem volna, de végül a fehérben maradtunk. Ma estére szellőzött ki annyira a szoba, hogy kitárt ablakok nélkül is el lehet tölteni benne hosszabb időt fejfájás és hányinger nélkül. A sikeren felbuzdulva úgy döntöttem, hogy a fürdőszobát és a WC-t egyedül kenem ki. Nem az első alkalom, hogy ecsetet és hengert ragadok, így nagyon remélem, hogy nem bénázok sokat...

Benikénk IQ-ja lassacskán "éteri magaslatokba" emelkedik. Amilyen kajla és szórakozott, annyira éles eszű és érdeklődő. Az nem újdonság, hogy tőlünk soha nem hallott szavakat használ hibátlanul, hogy verseket és történeteket jegyez meg szóról szóra egy-két hallás után, hogy a kisiskolásoknak szóló feladatlapokat megalázó időeredménnyel oldja meg, hogy teljesen egyedül tanulta meg a tíz feletti számokat, hogy összead és kivon bizonyos határokig, hogy tudja a hét napjait, hogy visszafelé számol, hogy ismeri szinte az egész az ABC-t, hogy csillagászati könyvet vesz a zsebpénzéből, de hogy - apró szülői segédlettel - ronggyá verjen a SOLO nevű kártyajátékban... Az első körben még csak a harmadik volt a négyes listán, aztán lazán besöpörte a második kört. Úgy dobta be a büntetőlapokat, mintha világ életében erre készült volna. :D

Beni kutyus

Sebike szintén fejlődik: immár töretlen lendülettel és szándékkal kúszik, amerre csak akar. Élénken érdeklődik minden iránt, de főleg az ételek keltik fel a figyelmét. Bármit eszünk, Sebi biztosan elkezd kurjongatni, s ha teheti, el is indul, hogy leküzdje érdeklődése tárgya és az önmaga közötti távolságot. Múlt héten az almát vezettük be újdonságként, most hétvégén pedig a sütőtököt. Valószínűleg a burgonya - keletiesen: krumplee - lesz a következő. Fizikailag is sokat erősödött. Ha megfogjuk a kezeit, fekvésből először ülésbe, majd állásba húzza fel magát, s jó nagyokat kiált, tudatva a világgal, hogy új "Kolombusz" érkezett.

video
Zene:
Alan Silvestri - I'm Not Giving Up On You

(G.I. Joe: The Rise of Cobra OST)

2009. november 28., szombat

Mégis csak T-Home

Ma reggel fejeztem be az éjszakás műszakot, eléggé kipurcantam az 5 nap alatt. Hazajöttem, kis szociális mozgolódás kis családom körében, majd beájultam.

Pontban 10 órakor nyitottam ki a szemeim. Kimásztam az ágyból, s alig értem át a nappaliba, megszólalt a kaputelefon. Jött a T-Home szerelő. Magamra kaptam valami normális ruhát, s már fel is ért. Beállította az internetet és az IPTV-t is, pár perc alatt végzett. Gyorsan leellenőriztem a sebességet és a képminőséget. Tömören: cooooooooool! :D

Eddig 2048/256 kbps sebességű netem volt, most ennek hivatalosan a kétszerese, valójában majdnem a négyszerese. Központ közelében lakom, plusz újrahúzták a lakásban a kábelt, mert szakadt volt. :)


Az IPTV képe pedig több fokkal szebb, mint a régi, koax hálózaton. Pedig a tévénk már 5 éves!

2009. november 25., szerda

"Ti vagytok az én tanúim..."

Tegnap este, miközben a munkahelyen vacsoráztam, egy falat félrecsúszott. Levegőért kapkodtam, köhögtem, a szemem majd kiesett a helyéből. Átfutott az agyamon, hogy ha netán megfulladnék, csak másnap reggel találna rám a váltótársam, addig élő ember nem járna arra.

Megcsapott a halál szele. Bár már túl vagyok egy öngyilkossági kísérleten - igen, sikertelen volt (a szőkébbek kedvéért) -, de most egészen jól vagyok. Nincs kedvem, sem szándékom szuicid gondolatokkal és tettekkel múlatni az időt.

Mégis megcsapott az elmúlás szele.

Ezen "felbuzdulva" úgy döntöttem, hogy végrendeletet írok, s hol máshol, ha nem itt?! A világ lesz a tanúm!!! Illetve az a 3-4 ember, aki őszinte mazochizmusból néha idetéved... Se túl hivatalos, se túl részletes nem szeretnék lenni, így nem listázom a holmijaimat. Nem is nagyon lenne mit. :D

Egyetlen kérésem van a családom felé: hamvasztást szeretnék. Önmagam miatt és azon idegen személyek miatt, akik kivinnének a síromhoz, ha koporsóban lennék. Nem szeretném, ha sérvet kapnának. Önmagamért: turbódiéta! ;)

Utána rakjanak egy urnába, amin a "Nem a szőke herceg a hófehér paripán, hanem a kis púpos a szürke szamáron." felirat szerepeljen a nevemen és a dátumokon kívül. Aztán, hogy az urnával mit csinálnak, már az ő dolguk. Kandallónk nincs, arra hiába is pakolnák, a macskaalom szintén kilőve a macska hiányában... Ez hadd ne legyen már az én gondom, oldjátok meg!

Természetesen, ha mégis életben maradok, a fentieket figyelmen kívül hagyni szíveskedjetek!

2009. november 22., vasárnap

Vasárnapi fekete lyuk

Egyetlen Krisztám úgy döntött, hogy reggelire palacsintával lepi meg a családot. Ez abszolút felháborító, mivel nincs itthon túró, s én más ízesítésűre még ránézni se nagyon, nemhogy megenni. Inkább üresen, porcukorral... De végül is ez most lényegtelen.

Benike természetesen kakaósat kért, vagy csak azt kapott az "eszed, vagy nem eszed, nem kapsz mást" elv alapján. Nem tudom. De az biztos, hogy 3 palacsinta volt a tányérján. Kriszta még mutatta is, hogy a nukleáris veszély szimbólumát rakta ki belőlük, így ezek teljesen paksi palacsinták voltak. :D

Kisfiam egy szó nélkül betolta a 3 kakaóst és a 2 deci szőlőlevét, majd mikor Kriszta is leült volna enni, simán elkunyerált tőle még egyet. Semmi perc alatt eltűnt ebben a kicsi emberben a negyedik is. Hova fér bele ennyi kaja? Most lesz 5 éves, 17-18 kg a súlya és - ha jól emlékszem - kicsivel a 120 cm alatt karcolja az eget. Kis szúnyogcsődör. :)

Hát ha négy, akkor négy. Igaz, ennyitől már én úgy érzem magam, hogy vége, megteltem, de most mit lehet tenni?! Ennyi a kapacitása... Hittem ezt akkor. Ugyanis csepp fiam KÉRT MÉG EGYET!!! 0.o Ha nem hallom és látom, nem hiszem el!

Esélyt sem hagyott az ötödiknek. Ekkor már zavartan pislogtam, s azt hiszem, a szemöldököm is rángatózott. A fiam lekörözött palacsintapusztításban! Eközben ő teljes szenvtelenségbe burkolózott, s lazán a palacsinták után küldött még 2 deci szőlőlevet! Most meg itt ugrál körülöttünk...

2009. november 21., szombat

Pontról pontra

Az elmúlt napokban több újdonság is történt.

1.) Sebestyén immár képes teljesen egyenesen is haladni kúszás közben. Tulajdonképpen csak a kezeit használja: a jobbját kinyújtja, a balt behajlítja, s húzza magát. A lábaival a pocakját emeli el kissé a földtől. Elég fura így írásban elmagyarázni. A lényeg, hogy működik, hamar végigkússza a szobát.

2.) Pár perce megevett két babakanálnyi reszelt almát. Először kissé furcsán nézett rám, de nem adtuk fel. Apró kis falatokban adagoltam a gyümölcshúst, míg végül megrázta a fejét. Megértettem. :)

3.) Kriszta reggel elmenet egy babaruha börzére. A végeredmény: 3-4ezer forintból bevásárolt a kicsinek télire, plusz hozott babajátékokat is.

4.) Tegnap este tudtam meg, hogy Kriszta ismét teherbe eshetne. Végül is Sebi már 6 hónapos, általában körülbelül ennyi idő telik el a ciklus újraindulása előtt.

5.) Míg Kriszta és én már kifelé tartunk a takonykórból és a köhögésből, Benike ma reggelre fájdította a torkát. Úgy tűnik, a jövő héten "érdeklődés hiányában elmarad" az óvoda.

2009. november 20., péntek

Nem és nem!

Ma lementünk a T-Mobilba, hogy megrendeljem a T-Home csomagot. Miközben felvették az adataimat, előadtam a tegnapi tapasztalatomat. Néztek rám érdekesen. Körülbelül ilyen arcot vághattam tegnap én is. Míg elkészül a szerződés - mondták - nyugodtan elmehetünk ebédelni. Így is tettünk.

Visszamentünk, s a hölgy tekintete nem sok jót ígért. Ugyanis a rendszer nekik sem engedte felülírni a tiltást. Pedig nekik azért másféle kódjuk ás jogosultságuk van, mint egy mezei felhasználónak. Próbálta felhívni mindhárom helyi szerelőt, de valamiért egyik sem (!!!) vette fel a mobilját. :S

Azzal búcsúzott tőlem, hogy ez azért még nem veszett ügy, hiszem ha a szomszédaim címére engedélyezett minden, nekünk is megoldható némi kábellel. Fura is lenne 2010 hajnalán, ha egy internetbekötés 2-3 méter tyúkbélen múlna. Addig viszont maradok a mostani szolgáltatómnál.

Majdnem elfelejtettem! Voltunk a piacon is, savanyúságért - egy madocsai hölgy nagyon finom saját készítésű savanyított zöldségeket árul kedvező áron -, illetve körülnéztünk babasapka után, Sebestyénnek. Nem találtunk, ellenben egy fiatal srác leszólított engem, hogy vannak nagyméretű nadrágjai, mi a méretem?!

Odamentünk a kipakolt áruihoz, valóban volt a méretemben nadrág, mindösszesen 2 darab farmer: fekete és kék. Nekem a fekete nagyon megtetszett. Sokat úgysem hordom, de pont ma vacsorára vagyok hivatalos egy kollégához, ahová azért öltönyben mégse, de melegítőben sem... Szóval tetszett, de az ára már kevéssé: 9,8ezer. De ha elviszem mindkettőt, akkor "csak" 18ezer! Sokkal több pénzünk nincs is, igaz azt hónap végéig kellene beosztatunk. Húzódoztunk, erre lement 15ezerre, de mondtam, nekem csak 1 nadrág kellene. Azt is megszámolta volna 8 ezerért.

Krisztára néztem, ez már egészen elviselhető ár lenne, csak hát még vissza van 2 hét a következő fizetésig. Srác erre azt javasolta, hogy vigyük el 12-ért a kettőt. De nekem csak egy kell testvérem! Jó, akkor 7-ért odaadja az egyiket, de ha elvisszük mindkettőt, akkor 10. Párom erre közölte vele mosolyogva, hogy 5-ért elvisszük az egyiket, de csak ha felpróbálhatom. Srác egy pillanatra elgondolkodott, körülbelül, míg levegőt vett, aztán megmutatta, hol vehetem fel a gatyát. Mintha rám öntötték volna, olyan jó. Szinte nem is éreztem, hogy van rajtam valami. Kifizettük az 5ezret, de még búcsúzóul felajánlotta, hogy ha elviszem a másik gatyát is, akkor azt odaadja 3ezerért. "Nem, köszönöm, de legközelebb is hozzád jövünk!" Ebben maradtunk.

Összegezve: 18ezerből lehetett volna 8ezer, de a 9,8ezerből is sikerült lealkudni majd' a felét. :D

2009. november 19., csütörtök

Szeretem az állatokat: La Pantera Rosa 2!

Körülbelül másfél hónapja írtam a T-Home email címére, hogy szeretnénk tőlük IPTV és internetszolgáltatást vásárolni, ám a lakásban nincs kábel, mert valaki elvágta a vezetéket. Tudni kell, hogy panelházban lakunk, ergo ez nem jelenthet nagy gondot, húznak egy másik tyúkbelet a lépcsőház elosztójából, oszt' kész. Kérdeztem, hogy ez jelent-e plusz anyagi terhet, időbeli csúszást... Természetesen választ azóta sem kaptam.

Ma viszont lent jártunk az óvárosban, s így beugrottam a helyi T-Mobil üzletbe, ahol nemrég kezdték el forgalmazni a T-Home csomagokat, szolgáltatásokat is. Megkérdeztem hát személyesen, hogy ilyenkor mi a teendő. Az, amit írtam. Nem is kerül többe, s az egész körülbelül másfél-két hét alatt lezajlik. Örömmel jöttem ki az üzletből, azzal, hogy megbeszéljük itthon. Holnap is megyünk le, ha úgy döntetnénk, helyben leszünk.

Nemrég felnéztem a T-Home honlapjára, szerettem volna ellenőrizni a havi díjat. Beírtam a címünket, kiválasztottam a kért szolgáltatásokat, majd kértem a kalkulációt... és akkor jött a pofára esés! A pár hete még kompatibilis címünk hirtelenjében minden olyan szolgáltatással inkompatibilissé vált, amihez tyúkbél kell. Mi a... ??? Lányos zavaromban - vagy rutinos öreg rókaként - lekérdeztem ugyanezt a két emeletszomszédunk címére is. A rendszer szerint náluk minden tökéletesen működne. 0.o

Foglaljuk össze a történet lényegét: segítséget kértem emailben, amire lusták voltak válaszolni másfél hónap alatt is, de azt pikk-pakk megoldották, hogy az online felületen letiltsanak mindent a címünkről. :S

Még mindig szeretem a rózsaszín párducot!

"Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni!"

Bejegyzésem címe kissé megtévesztő lehet, mert egyrészt nem egyetlen Cézárról, másrészt nem is Cézárról szólnék. Viszont mindenképpen uralkodókról, kiket hátba szúrt "legkedvesebb bizalmasuk". Attól most eltekintenék, hogy mi vezetett ide, s attól is, hogy milyen uralkodók voltak az elhunytak. Csak arról beszélnék, milyenek voltak utolsó perceik.

A Sláger és a Danubius rádió egészen emelt fejjel, mondhatni büszkén, ám kissé könnyesen élte meg utolsó pillanatait. Voltak kedves történetek, emlékidézés, jókedv és néha káromkodás. Bár nem voltam rajongója egyik adónak sem, de még így is élveztem a műsort.

Már amikor volt... Mert az online adás mindkét adónál rendre megszakadt. Nem tudom mi lehetett az oka, talán a nagy roham, de a Danubiust már negyed órával éjfél előtt nem lehetett elérni, a Slágert meg csak percekre. Aztán következett a csend és később a hibakód.

Türelmesen vártam a Slágerre - végül is egy az étertől búcsúzni készülő uralkodótól nem lehet megvonni semmit sem, csak magát az étert -, de kár volt. Szakadt, ráadásul pont az utolsó másfél percet nem hallhattam. :S

Természetesen felmerül, hogy vajon nem a netemmel van baj? Nem zárom ki ezt sem, bár nálam folyamatosan fut egy monitorozó program, mely jelzi az aktuálisan használt sávszélességet. A log fájl szerint, s egyéni megfigyeléseim szerint sem volt tegnap este maximális terhelés egy-két másodpercet kivéve.

Lehet, hogy durván hangzik, de kimondom: kissé dicstelen elmúlás volt.

2009. november 18., szerda

Agresszív kismalac v'ok!

Komment nélkül (a képek kattintással nagyíthatók):


2009. november 17., kedd

Okoska IV: A végső megoldás a boot CD

Ismét sikerült feltöltenem két videót a VideoSmart oldalra. Az egyikben folytatom, s egyben befejezem a Paragon Drive Backup 9.0 Express program bemutatását: >>> ITT <<<.

A másikban pedig a GoneIn60s programot mutatom be röviden, mellyel a véletlenül, vagy szándékosan bezárt programjainkat állíthatjuk vissza 60 másodpercen belül: >>> ITT <<<.

2009. november 15., vasárnap

Egyszer fent, most meg lent

Harmadik napja kelek 4:10-kor. Kicsit nagyon elfáradok estére, ezért nem erőszakolom rátok az IQ zéró gondolataimat. Ráadásul náthás vagyok. Szerencsére Beni egyáltalán nem, Sebi is csak egy picit. Gusztustalan egy állapot. Konkrétan semmi baja az embernek azon kívül, hogy folyik az orra, viszont semmi életkedve és semmi energiája nincs. Mondjuk a fejem nem fáj, ezt eddig megúsztam. Cserébe viszont kapar a torkom és kicsit ég a légcsövem is.

Látszik, hogy kénytelenek voltunk a 25ezres villanyszámla elszámolást befizetni, s hónap elején még nem tudtuk, hogy mi minden más jön még ilyen meglepetésként. Értsd: nem vettünk elég C-vitamint. No sebaj, nem ez lesz az első takonykór mifelénk, s gyanúm szerint nem is az utolsó.

Viszont van pár jó hír is:

Sebestyén egyre és egyre ügyesebb. Most már kúszik. Jó, a kommandósokat még nem szégyeníti meg, de határozottan képes belőni a célt, s tudatosan afelé mozogni. Mint a kukacok: tekergőzik. :D Ezen felül már profi módon hengergőzik akkor is, ha van valami a kezében, s ugyanilyen könnyedén fordul körbe a pocakján. Érdekli, hogy mit eszünk, kóstolgatni akar, ám legtöbbször undorodva tolja ki a nyelvével az ételt (már amiből kap). Akkor is, ha előtte nyalogatta, s ízlett neki. Úgy tűnik, az étel állagával van gondja, nem az ízével.

Benike a szokásos: Benike. Élénk, pajkos, beszédes, érdeklődő. Mostanában mindig birkózni akar velem is, édesapámmal is. Egyáltalán nem zavarja a súlycsoportbeli különbség, szilárd meggyőződése, hogy csak ő nyerhet. Persze hagyjuk is, főleg a papa. Az én önérzetem ennél nagyobb, fele-fele a győztes meccsek aránya. Egyébként a szokásos kis szeleburdi elvarázsolt professzor. Sokszor kajla - mi úgy mondjuk, hogy gyagyul -, máskor meg csak áll és bámul valami számunkra ismeretlen dolgot. Mondjuk kézmosás, vagy öltözködés közben. Ha ilyenkor szólunk hozzá, látszik, hogy valahol máshol járt éppen.

Kriszta... nehezebb eset. Nincs túl sok időnk beszélgetni ilyenkor. Mármint ha nappalos vagyok. Mikor elmegyek itthonról, még alszik, amikor meg hazaérek, a gyerekekkel játszom, míg készül a vacsora, aztán gyors fürdés és ájulok is az ágyba. Amiről pedig eközben szó esik, nem több, mint a napi események. Fáradt, rajta is látszik. Kijött rajta a szokásos, fűtésszezonban jelentkező porallergia is.

2009. november 11., szerda

Non plus ultra

Mozgalmas és érdekes, sokszor örömteli napok állnak mögöttünk. Bár ma fogorvosnál voltam - letörött egy kis darab az egyik rágómból -, de még az sem volt annyira rossz, mint elsőre hangzik. Rujder doktornő ügyesen és gyorsan rendbe rakta a beteg agyaramat. Kriszta szerint nem is látszik. Ennyit a kellemetlenségekről.

Apropó Kriszta! Kérésére töröltem a Vatera reklámjáról és az abban játszó színésznőről írt bejegyzésemet. Szerinte nem volt méltó a blogom szellemiségéhez. Valahol egyetértek vele... S ha már anyánál tartunk, muszáj megemlítenem, mert kikívánkozik belőlem, hogy egyre jobban, egyre finomabban főz! Nagyon fejlődőképes, s egy pillanatig sem hiszem azt, hogy én adtam volna alább az igényeimet, mivel rendszeresen eszünk édesanyáméknál. Ráadásul kaptam tőle egy mikrofonos fejhallgatót is, mert a régi már elfáradt. Íme:

Genius HS-04SU

Sebestyén egyre gyakrabban áll négykézlábra és ringatja magát előre-hátra. Sajnos még nem sikerült se lefényképezni, se filmre venni a mutatványt. Vagy nem jutott eszünkbe, vagy nem volt elem a gépben, vagy ha mégis odaértünk a a lövésre kész géppel, gyermekünk visszahuppant a hasára. Álló nap vigyorog, kurjongat, s nem átall hangot adni elégedetlenségének, ha egyedül marad pár percre. A szopást körülbelül 5 perc alatt lerendezi, s mehet tovább a játék.

Mindenre figyel, minden érdekli. Kár, hogy egyelőre csak gasztronómiailag vizsgálja a tárgyakat (konkrétan: agyonnyálazza), így rengeteg holmit kénytelen kellően biztonságos távolságból szemlélni. Ez olykor nem tetszik neki, amit meg is értünk, hiszen ki ne érezne olykor olthatatlan vágyat a testvére papucsa után?! :P

Egyébként meglehetősen érzékeny a vizuális ingerekre. Éppen ma történt: játszott a földre terített takarón a nappaliban, míg én egy demót teszteltem a gépen. Szép csendben elvolt, rágcsálta a rágcsálhatóit. Egyszer csak felkiáltott, s nekiállt nyöszörögni, elégedetlenkedni, miközben nézett fel rám. Gondoltam felveszem, majd szépen elalszik az ölemben. A demó úgyis egy mászkálós játéké volt, nem sürgetett sem az idő, sem az ellenfelek. Ám alig, hogy az ölembe vettem, máris feszítette magát a monitor felé, s még hangosabban nyöszörgött. Megfordítottam, hogy lássa a képet. Egy pillanat alatt elhallgatott, bekapta a hüvelykujját és érdeklődve figyelte, mi történik. Egyébként most is itt ül, fél kézzel írom e sorokat. Elég korán kezdi a kis manó, nem?!

Természetesen Benike is ráizzította magát a témára, s bár igazán játszani még nem tudott vele, de gyorsan tanul. Élvezte, hogy irányíthatja a robotot - a főhőst -, aki mászkált, leguggolt, nyújtózkodott, ezt és amazt tett. A játék címe egyébként Machinarum. (A demót online is kipróbálhatod.) Ötletes, humoros, gyönyörű a képi világa, sok agymunkát igényel és eddig nem találkoztam benne durvasággal. Pont a ma divatos lövöm-meghal játékok ellentéte.

Nagyfiúnk teljesen megváltozott a napi vitaminadagjával kapcsolatban. Eddig is bevette, de nem rajongott érte - sokszor bliccelt is volna, ha nem vesszük észre - , ami érthető, brutális íze van annak a löttynek. Egy ideje - pár hete - azonban ő szól, ha este elfelejtenénk. A szülői dicséret csodákra képes! :)

Egy másik örömhírrel ma reggel szembesültem. A VideoSmart honlapját böngésztem, mikor a főoldalon ezt vettem észre:


Az egyik alkotásom toplistás! :D Jó, az utolsó, de akkor is ott van az 5 legkedveltebb videó között! A "Bőrátültetés, avagy Okoska ismét alkotott" bejegyzésemben erről a művemről beszéltem. Itt az ideje, hogy felfrissítsd az emlékeidet... ;)

Update (nov. 12.): már a harmadik a videóm! :D

2009. november 9., hétfő

Már öt éve "rókázunk"!

"2009. november 9-én ünnepli 5. születésnapját a Firefox, a Mozilla világszerte elismert böngészője. 2004 óta a Firefox több száz millió felhasználó számára biztosított egyre jobb böngészési élményt, valamint forradalmasította az internetezéssel kapcsolatos gondolkodásunkat. A lapkezelés, a felugró ablakok tiltása, a gyors könyvjelzőkezelés, az intelligens címsor és a privát böngészés csak ízelítő azon funkció közül, amelyek igazán népszerűvé tették a Firefox böngészőt.

A magyar felhasználók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy elmondhatják: nem jelent meg úgy Firefox, hogy ne használhatták volna anyanyelvükön."

A folytatás itt olvasható!

2009. november 7., szombat

Udvartartásom

Ma még megyek éjszakára dolgozni, aztán ismét 5 nap szünet. Remélem a jövő héten végre eljutok a fogorvosomhoz. Ráharaptam egy egészségtelenül kemény mogyoróra, s ennek az egyik kisőrlőm látta kárát, letörött róla egy darab. Nem fáj, de fog, ha nem törődöm vele.

Sebikénk egyre gyakrabban áll négykézlábra, s egyre tovább képes tartani magát. A nagyszobában - nappali, ha úgy jobban tetszik - leterítettünk egy használaton kívüli takarót, hogy azon játszhasson. Aztán megtoldottuk egy szivacsszőnyeggel, amin különféle figurák találhatók, kivehetők, szétszedhetők. Most már ott tartunk, hogy hiába ez is, úgyis legurul valamerre. Ha van valaki a szobában, akkor ahhoz, ha nincs, akkor az ajtó felé. Hol az egyik bútor alól szedjük ki, hol a küszöbről visszük vissza.

GPS nélkül nehéz navigálni

Most épp egy vastagabb, vízhatlan csomagolópapírral játszik: gyűri, birkózik, zörög, takarózik és nagyon élvezi.

Sebi és a csomagolópapír (jobb alul a szivacsszőnyeg)

Benikét kis baleset érte. Bár egész jól biciklizik, ez nem jelenti azt, hogy néha nem találkozik az édes anyafölddel. Most éppen az orra bánta. Ne ijedj meg, nem vészes, csak még fitosabb lett a horzsolásoktól. Természetesen nem szeretnék ilyen témájú képet feltölteni ide, így egy tegnapi fotót osztok meg veletek. Este készült, én már dolgoztam, itthon meg cincogtak az egerek.

Beni herceg

A másik cincogó cincogi:

Kriszta, az anyakirálynő

Rólam - természetesen - ilyen fotót felesleges készíteni és közzétenni. Egyrészt, mert itthon így is, úgy is én vagyok a király - és szerény is vagyok -, másrészt ilyen képeket legutóbb a Kékfényben láttam. :-D

2009. november 5., csütörtök

H1N1 vs. Háziorvos: 1:0

Pár perce hívott fel az unokatestvérem, azt kérdezte, hogy mi beoltatjuk-e Benit a H1N1 védőoltással. Diplomatikus válaszként megkérdeztem, hogy az óvodában talán már osztogatják a papírt a szülőknek? Megtudtam, hogy még nem, de hamarosan elkezdik.

Elmondtam neki, hogy ha rajtam múlik, nem adatom be a gyereknek a vakcinát, mert az azt körülvevő kommunikáció minősége, a hosszútávú teszteletlensége és az alapvető bizalmatlanságom az ismeretlennel szemben azt mondatja velem, hogy ne!

Megérdeklődtem, hogy a háziorvosukkal beszélt-e már. Igen, de okosabb nem lett tőle. Ugyanis a háziorvos kitérő választ adott. A kérdésre, hogy be kell-e oltatni, érdemes-e beoltatni a gyerekeket, azt találta válaszolni a mélyen tisztelt háziorvosuk, hogy se igent, se nemet nem mondhat, ez a szülő döntése. Nem vállalhat és nem is vállal felelősséget, sem azért, ha beadja és baj lesz, sem azért, ha nem adja be és baj lesz. De mégis, valami információ az oltásról? Válasz: "Nézze a TV-t!"

Ez aztán gyermekorvos a javából! A média csatornáin keresztül meg azt kapjuk, hogy milyen kevesen igénylik, s milyen sok a féligazság és tévedés az oltással kapcsolatban. Így ne tessék csodálkozni...

2009. november 2., hétfő

Esti mese Beni módra


video

2009. október 30., péntek

Okoska III: A boot CD visszavág

Akár hiszitek, akár nem, megint sikerült összedobnom egy videót a Paragon Drive Backup 9.0 Express verziójáról. Ezúttal egy bootolható visszaállító CD-t készítettem és annak segítségével töltöttem vissza a Windowst. Akit érdekel, >>> ITT <<< megtekintheti legfrissebb ámokfutásomat.

2009. október 29., csütörtök

Mégis, kinek a gyereke?

Tegnap délután Sebestyén megkapta a második adag agyhártyagyulladás elleni védőoltást. Közben kiderült, hogy visszakapjuk Benjámin első védőnénijét, aki immár a kisebbik fiúnké is lesz. Átszervezés átszervezés hátán, de nem bonyolódom bele. Egyébként Sebi emlékeim szerint 7640 gramm súlyú és 68 cm hosszú.

Kriszta elmondása alapján - én dolgoztam még tegnap - a védőnő szerint Sebestyén rám hasonlít, Beni pedig anyjára. Bár többen mondták már ezt, de eddig nem igazán foglalkoztam ezzel. Most azonban betelt a pohár, úgy döntöttem, utánajárok én ennek! Kikerestem Kriszta gyermekkori fotóit, s odatettem mellé Benjáminét.



Háááát... izé... azt hiszem felteszem a kezem és meghajlok a tények előtt.

2009. október 28., szerda

Kortesbeszéd

Egyik nap néztem az M1-en a Záróra című beszélgetős műsor ismétlését. Szégyen, de nem emlékszem a vendég nevére. Mentésegemként szolgáljon, hogy sokkal inkább hallgattam, mint néztem, tekintve, hogy egy végletekig egyszerű díszletben ült két ember: a műsorvezető és a vendége. Vizuálisan nem túl érdekfeszítő.

A témából azonban megragadott egy érdekes gondolat. A vendég éppen arról beszélt, hogy a magyar nyelv  és nyelvtan logikája mennyire különbözik a világnyelvekétől, így a magyarok gondolkodása is más, s ez valószínűleg közrejátszhat a "magyar virtusként" is emlegetett jelenségben. Abban például, hogy országunk népességéhez képest sok híres tudósunk van, s rengeteg találmánnyal gazdagítottuk az emberiséget. Afféle McGyver nép vagyunk. Teller Edét említette példaként, aki bevallotta, hogy bár otthon - Amerikában - angolul beszéltek, de haláláig magyar nyelven álmodott és számolt.

Ergo, az anyanyelvünk nem csak azt határozza meg, hogy milyen nyelven  szólhatunk édesanyánkhoz, hanem többek között azt is, hogy a problémákhoz, élethelyzetekhez miként viszonyulunk és milyen stratégiát építünk fel, követünk azok megoldásához, át - és túléléséhez.

Ha ez igaz, már nem csodálkozom a "write-only" embereken, nem kerekedik el a szemem, ha valaki nem érti a magyar nyelvtan szűkebb és tágabb értelemben vett szabályai szerint felépített mondatokat, s nem lepődöm meg, ha nem érti a leírt szöveget. Ezen honfitársaink többsége ugyanis - saját megfigyelésem alapján - képtelen helyesen írni és beszélni. Sokszor az alapvető ismeretek hiányoznak: mondat  és a tulajdonnév első betűje nagybetű, részmondatok közé vesszőt illik írni és a mondat végét megfelelő írásjellel zárjuk le.

S azon sem csodálkozom már, hogy sokan nem ismerik a hétköznapi nyelvben is használt kifejezések, szófordulatok értelmét. Rosszabb esetben ismerik, de többet gondolnak mögé, mint amit jelent, s ezzel ha lehet, még többet ártanak önmaguknak és beszélgetőpartnerüknek. (Ebből aztán olyan hajcihő alakulhat ki, mely véglegesen elronthat egy - addig akár - barátinak is nevezhető kapcsolatot.)

Igazi csattanója nincs e pár sornak, végkövetkeztetést sem szeretnék levonni. Egyszerűen leírtam, ami akkor eszembe jutott, s amire mindabból azóta is emlékszem... De egy dolgot talán mégis: minden adott, hogy értelmes emberekként éljük le az életünket, hiszen rengeteg értékes (szép)irodalmi művel rendelkezünk, ráadásul azon a csodálatos nyelven, amit először édesanyánk ajkáról hallhattunk legördülni. Ne dobjuk el csak azért, mert ma már nem divat olvasni!

2009. október 26., hétfő

Bőrátültetés, avagy Okoska ismét alkotott

Új videóm került fel a VideoSmart oldalára, melyben ezúttal nem a Drive Backup sorozatot folytatom - bár remélem azt is hamarosan élesítik, ugyanis már feltöltöttem a következő részt -, hanem a Windows XP-t vetem alá egy gyors plasztikai műtétnek, nevezetesen bőrátültetést hajtok végre rajta. Ha kíváncsi vagy, >>> ITT <<< megtekintheted.

2009. október 24., szombat

Dargay Attila emlékére

Elment a Vuk, a Pom-pom, a Lúdas Matyi, A nagy ho-ho-ho-horgász népszerű alkotója.
Folytatás a Népszava honlapján.

2009. október 23., péntek

Kispolgári boldogság

Az oktatási intézményekben a mai nappal - nem hivatalosan - elkezdődött az őszi szünet. Beninek is, mert az óvodában is  megtartják. Épp csak ment pár napot a két hetes kényszerpihenő után, most ismét egyszerre nyúzhatja anyát a két emberpalánta. Nekem viszont véget ért a gyöngyélet, letelt az öt nap pihenőm, holnap reggel megyek dolgozni. Ezzel is könnyebb - Kriszta szerint nehezebb - lesz a párom dolga. ;-)

Benikével semmi különös nem történt, bár ez így nem igaz. A héten többször is biciklizett, s nagyon ügyesen! Kriszta látta, amikor egy gyalogos hirtelen irányt változtatott Beni előtt, s a fiúnk ijedtség nélkül reagált, kikerülve az új akadályt. Úgy látszik jókora önbizalmat adott neki, hogy vettünk neki sisakot és térd-, illetve könyökvédőt és védőkesztyűt. Ilyet hordanak a kezdő és a nagyon profi gördeszkások, görkorisok is. A középszintűek meg összetörik magukat, mert égő számukra, ha túl olcsónak tűnik a felszerelés, a drágára meg nincs pénzük.


Itt még könyökvédő nélkül

Sebikén természetesen jobban látszik a fejlődés: emelgeti a popsiját és túrja magát felfelé. Ennek általában az az eredménye, hogy éppen az ellenkező irányba halad - gyakorlatilag hátrál -, mint amerre szeretne. Másik kedvelt manővere a gurulás. Tulajdonképpen így közlekedik, így aztán többé nem hagyhatjuk egyedül egy pillanatra sem, még akkor sem, ha lent játszik a földön, egy nagy pléden. Pár pillanat és legurul róla, s  rosszabb esetben csak az egyik bútor állítja meg egy nagy koppanással, amit persze iszonyú ordítás követ. Harmadik trükkje a pocakon forgás. Ha valami nem pont előtte van, hanem valamelyik oldalánál, addig küzd, míg sikerül arra fordulnia. Addig tehetjük össze a kezünket, amíg ezeket nem kombinálja, illetve nem tanul meg rendesen kúszni  - amire egyébként vannak előjelek, mert ha nagyon akar és sikerül, már könyök-térd pozícióba is felküzdi magát.

Másrészről ma reggel nagyon meglepett minket. Azt tudtuk, hogy a kukucs-játékot érti, mert hangosan kacag, de azt nem is sejtettük, hogy ő maga kezdeményezhet ilyesmit. Ma reggel pedig ezt tette: pelusozás közben megragadta az éjjelre párnául szolgáló, de már összegyűrődött ruhapelenkát és az arcára tette a maga ki suta módján, majd elhúzta és mosolygott ránk. Aztán vissza, majd újra és újra... Mi meg néztünk kikerekedett szemekkel.

Zárásként pár új kép, tegnap este készültek.



 


2009. október 22., csütörtök

HAPPY INTERNATIONAL CAPS LOCK DAY!

IGEN, EZT IS SIKERÜLT MEGÉRNÜNK, VÉGRE ELÉRKEZETT A VILÁGMEGVÁLTÓ CAPS LOCK NAP! MA MINDENKINEK CSUPA NAGYBETŰVEL KELL ÍRNIA... PERSZE CSAK HA SZERETNÉ, HOGY OSTOBÁNAK NÉZZÉK, VAGY KIZÁRJÁK KEDVENC FÓRUMÁRÓL. :-)

2009. október 19., hétfő

Reklám: az értelem halála

Nem tudom, ti hogy s miként vagytok vele, de nekem feláll a hátamon a szőr a mai reklámoktól.

Mostani kedvencem a Kinder Maxi King. Afroamerikai rapperek és testőrök, hatalmas limuzin, félmázsányi aranymedál... még jó, hogy a pisztolyok nem kerülnek elő. A bikinis nőkről nem is beszélek, akik eléggé kihívóan harapnak a lehűtött - ergo kemény és stílusosan szintén afroamerikai színű -  Maxi Kingbe. Ugye te is érted az áthallást?! Ez egy KINDER reklám... Persze én vagyok a rossz, mert rosszra gondolok. :-P

A másik topplistás a Coldrex forróitalpor. Tökéletes példája annak, hogyan adjuk el a kémiában kevéssé jártas népnek a teljesen felesleges termékünket. Alapvetően két összetevője van: a paracetamol és a C-vitamin. Ezt a terméket a megfázás szakértőjének aposztrofálja a gyártója. Nézzük hát:
- a paracetamol láz- és fájdalomcsillapító hatású kemikália, mely valóban csökkenti a megfázás tüneteit: csökkenti a fájdalmat a fejben és a torokban, valamint leviszi a lázat. Persze csak akkor, ha nem vagy érzékeny, vagy éppen "ellenálló" a paracetamollal szemben. Speciel belém korlátlanul nyomathatnák, se a fájdalom, se a láz nem múlna el, viszont májelégtelenségben feldobnám a pacskerokat. Végül is a megfázás tüneteit kezelték...
- a C-vitamin tökéletes megoldás lenne, ha nem arra szólítanák fel a bepalizott beteget, hogy forró vízben oldja fel a port. A C-vitamin ugyanis 40 Celsius fok felett fejbe lövi saját magát... neki ugyanis senki nem szólt.
Egy szó, mint száz: inkább menj be az első patikába, drogériába, s vegyél egy doboz nagy dózisú C-vitamint, meg valamilyen mentolos, eukaliptuszos cukorkát. Így még a szőr sem ég le a torkodról. :-D

A következő borzalom a Tuc Snack, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor keksz, vagy kréker a Győritől. Tudod: "Tucc ennél jobbat?". Előtte persze megzabálta a rajzolt főhősünk a földgömböt/monitort, mert éhes volt. (Egyébként csak nekem tűnt fel: matekórán földgömb?) Annál azért biztosan jobb, ha valaki éhes, ez igaz. De könyörgöm, a magyarok többsége így is túlsúlyos, vérnyomásproblémákkal küzd, mozgásszegény életmódot folytat, ne tömjük már őket agyonsózott, mesterséges ízesítőkkel telepakolt vackokkal! Főleg ne a gyerekeket! Szóval, igen, tudok ennél jobbat...

Persze azokat a reklámokat is nyugodtan említhetném, amelyek története fáj annyira, hogy sikoltva kapcsolom le a televíziót a szünetekben.

Itt van ugye a "Buksi kiszökött", amelyben - a feltételezhetően intelligens, hiszen újságot olvas, hacsak nem tetteti - apuka esernyő nélkül megy a zuhogó esőben, megkeresni az elcsavargott kutyát (ami mellesleg nem csak azért stupid, mert ilyenkor kimegy, hanem mert verőfényes napsütésben meg előhozza az ernyőt). Mindezt azért, hogy apuka jól megfázzon és ihassa a pezsgőtablettás vizet, vödörszám.

A másik a Vanish. "Jól nevelt" kisgyerekek épp azon dolgoznak, hogy tönkretegyenek egy citromsárga pólót. Hogy miért? Ők se tudják, de jó móka. Anyu persze majd szívrohamot kap a kinyúlt, retkes ruhadarab láttán, de nincs gond, mert odalép a Vanish-nő és hipp-hopp, még a rejtett folt is eltűnik. Anyu örül és felszólítja a gyerekeket, hogy legközelebb más módszert válasszanak a ruhák tönkretételére... Hm... Biztosan én vagyok a túlontúl radikális, de ha az én gyerekeim tennének ilyesmit, letörném a derekukat, nemhogy biztatnám őket. Tudod, mennyibe kerül egy ilyen vagány póló ebben a gazdasági világválságban?! Másrészt páros lábbal rúgnék ki bárkit is az otthonomból, ha meghívás nélkül lépne be oda.

Nem sorolom tovább, mert már így is elfáradtam. Nézd a tévét és sírj... vagy kapcsold le, nem vesztesz semmit!

2009. október 17., szombat

Windows 7 az XP-ben

Ha használtál már Windows 7, vagy Vista operációs rendszert, találkozhattál egy igen kellemes és kényelmes szolgáltatással, a Tálca előnézeti ablakával. Amikor az egeret a Tálca valamelyik ikonja fölé visszük, feltűnik a kapcsolódó programablak kisméretű előnézete. Ha nagy a zsúfoltság a Tálcán a sok program, dokumentum és egyéb megnyitott nyavalya - nem is tudtam, hogy "ly" - miatt, igencsak hasznos segítség lehet.

Két olyan programot is találtam az interneten, melyek hasonló képességekkel ruházzák fel kedvenc rendszerünket, az XP-t. Szerencsére mindkettő ingyenes, de angol nyelvű.

Az első a Visual Task Tips. Jelenleg a 3.4-es verziónál tartanak fejlesztői, s  honlapról sokkal többet nem is tudhatunk meg, leszámítva egy szimpla képernyőképet, mely tömören bemutatja a kicsiny program képességeit.

A másik komolyabb és szebb is, a Lee-Soft: ViGlance - Windows 7 SuperBar for XP nevű szoftvere. Erről már kicsit többet tudhatunk meg a videók és a képernyőmentések alapján, valamint részletes fórum és blog is vár az érdeklődőkre. Emellett további hasonló Vista és Windows 7 funkciókat XP-re ültető programokat találhatunk náluk.

Jó böngészést! ;-)

2009. október 14., szerda

Amikor a jobb kéz tudja, mit csinál a bal

A babáknál könnyen utolérhetők a fejlődés egyes szakaszai. Sebi sem kivétel ez alól. Tegnap épp a kezemben ücsörgött / feküdt (a kettő között valahol), egyik kezében a rágókájával. Iszonyú mód tömte befelé, másik kezével meg kapaszkodott az egyik ujjamba. Mígnem, egyszer csak - azaz hogy csak egyszer - meggondolta magát, elengedte az ujjamat és a rágókát szépen átrakta a másik kezébe, majd a felszabadult öklét kezdte csócsálni.

Kérdezhetnéd, hogy ebben mi a kunszt?! Csak annyi, hogy ezt 5 hónaposan produkálta a kisebbik fiam. Lehet más gyermeke hamarabb képes volt erre, de én kitörő örömmel fogadtam, hogy a kéz-szem koordinációja már ennyire fejlett, s tudatosan használja a kezeit, hüvelykujjait. Ez egy ilyen korú babánál hatalmas lépés! Csodálatos ajándékot kaptunk a Teremtőtől Sebestyén személyében. Vidám, nyugodt és egészséges kisbaba. Meglátjuk, hogyan viselkedik majd ma délután, ugyanis oltást kap szegénykém.

Bár Benikénk lett volna ennyire békés, csendes picur! Bár az is igaz, hogy Beni mind a mai napig örökmozgó fiatalember, aki mire elfárad, már keresztben lenyeli anyát, apát és legalább két nagyszülőt. Igaz, ha ő azt mondja, hogy fáradt, akkor tényleg az és semmi perc alatt elalszik.

Ma estétől éjszakás vagyok, ne is keressetek!

Friss: Hazaértek Krisztáék a tanácsadásról, babóca megkapta az oltását. Egész jól viselte, most épp alszik. A száraz adatok: 7490 gramm súlyú, 65 cm hosszú. Ergo: 1 hónap alatt hízott majd' fél kilót és nőtt egy centit. Ahhoz képest, hogy beteg is volt közben, egész jó! :-)

2009. október 12., hétfő

A tél előszobájában

Szombaton egész nap apóséknál voltunk Dunaföldváron, tegnap este pedig anyuéknál. Nagyszülők unokázhattak kicsit. Erről ennél többet írni nem nagyon tudok, nem mi voltunk a főszereplők, nem rólunk szólt egyik nap sem, hanem a nagyikról és  az unokákról. Beni kitombolhatta magát, nem kellett aggódni az alsó szomszéd miatt (legalább is nekünk nem), Sebi pedig megmutathatta - akaratán kívül is -, hogy mennyit fejlődött. Szeretik az unokáikat és viszont is igaz, ez a legfontosabb.

Ma reggel Beninek megkezdődött 2 hét betegállomány után az óvoda. Lassú átmenetként úgy döntöttük, hogy "ebtános" lesz ezen a héten. Igen, pont ilyen intelligensen néztem én is, mikor először hallottam ezt a szakkifejezést. Az "ebtános" azt jelenti, hogy "ebéd utános", vagyis ebéd után hazahozzuk. Igyekszem több időt tölteni vele, beszélgetni, játszani. Úgy látom, nagyon igényli.

Sebi nyűgös, nem szerei az esős időt, ahogy én sem. Pontosabban az esőt szeretem, a hidegfrontot nem. Így aztán fejfájással ébredtem, s gyanúm szerint babóca sem érezhette jól magát, kissé nyűgös volt. Napközben azért jobb lett a közhangulat felénk is, még ha kicsattanó jókedvünk nem is kerekedett. Viszont nemrég észrevettük, hogy Sebestyén nagyon csiklandós, s eszméletlenül szereti, ha puszilgatjuk a meztelen mellkasát, hasát. Hangos sikongással, göcögő nevetéssel jutalmaz minket. Ráadásul tegnap még az orrom hegyét is bekapta "birkózás" közben. Ha még nem próbáltál ilyesmit, bátran ajánlom, "fantasztikus" élmény. :-P


"Fiókák a fészekben"

Még tegnap visszaraktam a gépre a Windows 7 kipróbálható változatát. Mindösszesen 120 napig működik megfelelően, de 30 naponként meg kell újítani a demo szoftverkulcsot. Utána óránként ki fog kapcsolni, de azt úgysem várom meg. Sajnos jól emlékeztem, az alaplapom gyári CD-jéről nagyon sok programot nem tudtam telepíteni, mert nem ette meg a kernel, ahhoz meg nem volt kedvem, hogy végigvadásszam az ASUS honlapját. Csak hálózati kártya meghajtóját szedtem le innen, illetve a videokártya szoftverét frissítettem az ATI honlapjáról. Megnézem, miért vannak annyira elájulva az új operációs rendszertől. Tény, szép, de ez nálam túl sokat nem nyom a latban.

Krisztáról csak szuperlatívuszokban beszélhetek. Míg mi, fiúk a nyűgjeinkkel küszködtünk, ő térült-fordult, mosogatott, enni adott mindenkinek, mosott és teregetett, most pedig rendületlenül vasal. Időnként elgondolkodom, hogy vajon tényleg csak azért végzi el mindezt, mert "más úgyse csinálja meg", vagy mert hajtja az anyai szív, s gondoskodni szeretne rólunk, a családjáról. Hiszem, hogy inkább az utóbbi...

S mielőtt elfelejteném: mától fűtenek!

2009. október 10., szombat

Garantált idegbaj!


2009. október 7., szerda

Okoska II: A rendszer visszatér

Ámokfutásom folytatódik, ezúttal a lementett rendszerpartíció Windows alóli visszatöltését mutatom be a Paragon Drive Bakcup 9.0 Express nevű programmal. Aki kíváncsi az alkotásomra, >>> ITT <<< megnézheti.

2009. október 6., kedd

A nap adománya

Létezik egy weboldal, melynek angol neve - általam - magyarra lefordítva a mai bejegyzésem címe. Ha majd lejjebb görgeted az oldalt, jobb alul találsz egy kis bannert is, ami a honlapra mutat. Annyit kell tudni erről az oldalról, hogy minden reggel 9 órakor 1 napra ingyenessé tesznek egy - egyébként fizetős -, Windows operációs rendszerre írt programot. Ma egy adatmentő alkalmazás került sorra: GRT Deleted Files Recovery.

Ha megvásárolnánk, körülbelül 10ezer forintot kellene átutalnunk a programozó cég számlájára, de innen holnap reggelig ingyen letölthetjük, telepíthetjük és regisztrálhatjuk. Mintha megvettük volna, azzal a különbséggel, hogy se frissítés, se támogatás nem jár a programhoz, valamint minden kockázatot mi viselünk, történjen bármi is telepítés után. Természetesen, amint lejárt a 24 óra, már se letölteni, se telepíteni, se regisztrálni nem lehet a GAOTD - a honlap nevének rövidítéséről elnevezett - szoftververziót.

Van azonban egy apró kiskapu, igaz, nem működik minden esetben.

A legjobb, ideális eset az, ha emailben kapjuk meg az aktivációs/regisztrációs adatokat, hiszen elég csak elmenteni ezt az üzenetet, meg a szoftvert. Később bármikor újra felhasználható. Ilyen módszert alkalmaz például a Paragon Software Group is. Sőt, ha elveszne, a honlapjukon vissza is nézhetjük a regisztrációs kulcsokat, ehhez csak annyit kell tennünk, hogy az első ilyen email érkezése után azonnal létrehozunk egy felhasználó-jelszó párost - a levél alapján - a Paragon weboldalán.

Más programokat egy külön aktiváló szoftverrel kell élesíteni. Ezt a letöltött program mellé automatikusan megkapjuk, általában egybecsomagolva magával a felhasználói szoftverrel. Jó esetben az aktiválás végén kapunk egy felugró ablakocskát, mely tartalmazza a regisztrációs kulcsot. Ezt elmentve - screen capture rulez! - később bármikor újra telepíthetjük a programot, ha valamilyen okból el kellett volna távolítanunk, netán újra kellett volna telepítenünk magát az operációs rendszert.

Van azonban olyan eset is, amikor ez a felugró ablak ilyen információt nem tartalmaz. Ilyenkor sincs veszve minden, csak egy picit bányásznunk kell a Windows lelkében, a registry-ben.

Start -> Futtatás. Írjuk be: "regedit" (idézőjelek nélkül). Felbukkanó ablakban: Szerkesztés -> Keresés (vagy CTRL+F). Írjuk be: "GRT" (idézőjelek nélkül). Az F3 gomb nyomkodásával tudunk lépkedni a találtok között, de viszonylag hamar megtalálhatjuk a "HKEY_CURRENT_USER\Software\ASProtect" bejegyzést, mely tartalmaz egy "Key" mappát. Kattintsunk az "ASProtect" mappán jobb gombbal, majd "Exportálás". Mentsük el egy könnyen azonosítható néven - pl: grt.reg -, majd töltsük le a grtsoft.com honlapról a "GRT Deleted Files Recovery" alkalmazást ugyanoda. Ezzel készen is vagyunk. Ha legközelebb szükségünk lenne a szoftverre, de már nem található meg a telepített programok között, nyugodtan rakjuk fel újra, majd kattintsunk duplán az elmentett grt.reg fájlra és fésüljük egybe az aktuális registry-vel.

Ez a módszer természetesen nem csak ezzel a szoftverrel működik, bár előfordul, hogy nem ennyire egyértelmű és könnyű a helyzetünk. Sokat segíthet egy virtuális Windows, valamint a "Regmon" nevű aprócska program. ;-)

Ezeddig egyetlen szoftverrel találkoztam, melynél egyetlen módszer sem működött, tehát se email nem érkezett, se felugró ablak kóddal, se registry kulcsot nem találtam. Oly annyira szívtam vele, hogy bár bőven belefértem a 24 órás ablakba, már másodjára sem engedte aktiválni a programot a cég szervere. Teszem hozzá, nem is erőszakoltam agyon a dolgot - kétszer próbálkoztam -, nincs igazán szükségem egy olyan képnézegető programra, ami ismeri az "összes" RAW formátumot.

Természetesen, ha felmerül benned a gondolat, hogy ez vajon nem illegális-e, s hogy megengedi-e a lelkiismereted ezeket az apró fogásokat, trükköket, inkább ne alkalmazd őket! Nem ér annyit egyetlen szoftver sem, hogy megalkudj, hiszen sok ingyenes, kitűnő program található a neten. Azonban dönts bárhogyan is, ne oszd meg senkivel se az aktivációs/regisztrációs adataidat (vagy ha mégis, a továbbiakban te ne használd az adott szoftvert)!!!

Frissítés:
Nemrég találkoztam több olyan szoftverrel, melyek nem írtak semmiféle lényeges kulcsot a registrybe, nem dobtak fel ablakot sem a regisztráció végén és nem kaptam emailt sem. A megoldás ebben az esetben az volt, hogy a telepített program mappáját kimásoltam az asztalra, azután uninstall, majd install regisztrálás nélkül. Megnyitottam az így kapott próbaverziós mappát és összehasonlítottam a tartalmát a kimásolt teljes verzióséval. Meg is találtam azt a két fájlt, amit el kellett mentenem ahhoz, hogy a próbaverzióból teljes verzió lehessen. Ez esetben a méretek különböztek, de olyan eset is előfordult már, hogy egy-két fájllal több volt a regisztrált verziót tartalmazó mappában.

Másik esetben hasonlóan semmi érdemlegeset nem találtam, de amikor megnyitottam a programot és megnéztem a névjegyét, abban szépen kiírta a későbbi regisztráláshoz szükséges adatokat.

2009. október 4., vasárnap

Csendes vasárnap

Hosszú nap volt a mai. Hajnali 4 órakor keltem, borotválkoztam, felöltöztem és elpakoltam a cuccot, amit vinni akartam. Közben Kriszta segített a készülődésben, konkrétabban: krumplit főzött a töltött paprikához, amit elvittem ebédre. Valamint reggelit készített. Arany életem van mellette, de nehogy megmondjátok neki, mert még a végén elbízza magát! ;-)

Lassan gyógyulunk a családi köhögésből, taknyosságból. Igazából én már csak ritkán köhécselek, Sebinek is csak egyszer kellett orr-porszívózni ma, Beni se köhög már. Kriszta még vacillál, hogy meggyógyuljon-e, de nem önszántából ragaszkodik a mostani állapotához.

Igazából semmi, de semmi nem történt ma. Hétvége lévén a munkahelyen egy árva madár se szállt felém. Ellenben gyönyörű látvány volt hajnalban, ahogyan gőzölgött a Duna. Természetesen a telihold is,  persze, amíg le nem ment.

2009. október 1., csütörtök

Ez fájt!

- Van itt Praktiker Luke?
- Nem, itt Obi van Kenobi.

- Fiam, hozz hurkát is a hentestől, de ne véreset!
- Denevéreset?!

2009. szeptember 30., szerda

Éjszakás műszak - itthon is

Kemény éjszakánk volt. Leginkább persze Krisztának, de Benit és önmagamat sem irigyelem. Pláne nem Sebit! Össze-vissza aludt, hol egy órát, hol fél órát, a köztes időt pedig ordítással és éles visítással töltötte ki. Nem tudtunk rájönni, mi baja: jön a foga, vagy a hidegfront miatt, netán a torka fáj???  Még a cici se kellett neki. Végül is mindegy, a lényeg az, hogy ordított és visított. Most meg csendesen játszik a mózeskosárban és csak néha sikongat, immár jókedvében.

Beni fel is ébredt az éjjel, már ha ébrenlétnek lehet nevezni azt, hogy mikor szóltam neki, feküdjön vissza nyugodtan, csak Sebi kiabál, fogta magát és fejjel előre bezúgott a saját ágya és az ő ágya közé.  Pont 90 fokkal az ideális irányhoz képest. Vérzett az orra és nagyon sírt. Sikerült megvigasztalnom, de reggel nem emlékezett semmire sem. Most meg itt ül mellettem és rajzolgat. Ahogy látom, egy kék ház készül éppen.

Egyébként ilyesmi havonta két-három alkalommal előfordul Benivel. Még ha nem is veri be a fejét,  vagy esik le az ágyról, de látszólag indok nélkül felül és sírni kezd. Mi meg nem tudjuk mi baja, reggelre pedig nem emlékszik semmire sem. Persze pár alkalom után hozzászoktunk, nem csinálunk belőle nagy ügyet, de ez most durva volt. Még mindig előttem van, ahogy fejjel előre leesik az ágyról. Pedig ott álltam mellette, de  lekéstem, mert nem számítottam erre.

Ráadásul olyan fejgörccsel ébredtem reggel... Átokverte hidegfront! Plusz Kriszta is beadta a derekát a betegségnek, rekedt a hangja. Este én is sokat köhögtem, de úgy tűnik, már kifelé megyek a kórból. Nem fáj a torkom, se a fülem, nem folyik az orrom. Csak időnként kap el a száraz köhögés.

2009. szeptember 29., kedd

Kucc-kucc

Végre lejárt az éjszakás műszakom, ma este már itthon alhatok. Igen, a munkahelyen is elbóbiskolok pár órára, de ez sohasem megy a munka rovására. A kellő időben mindig ellenőrzöm, amit ellenőriznem kell. Egyébként az vesse rám az első követ, aki bírná hosszú távon az éjszakázást csak napközbeni alvással!

Sajnos Sebi is és Beni is megfázott. Köhécselnek, folyik az orruk. Nem komoly, de a doktornéni szerint jobb, ha 2 hétig nem megy közösségbe a nagyobbik fiú, nehogy még jobban megfertőződjön, vagy hazahozzon valamit az öcsinek. Most ők is kapják a kis vitaminjaikat - vírust szedtek össze - és egyéb gyógyhatású szereiket.

Egyik reggel én is kicsit megfáztam. Elfelejtettem pulóvert pakolni, s felül egy szál pólóban jöttem haza. Aki ismeri az erőművet, az tudja, hogy az egyik leghidegebb pontja a Duna melletti rész. Így jártam. Most tömöm magamba az emelt dózisú C-vitamint, amiből sajnos pár napig nem ehettem, mert elfogyott, emiatt is fáztam meg ennyire. Kisebb náthát így is összeszedek időnként, de a torkomra nem szokott ráhúzódni. Ha sokáig nem beszélek, olyan a hangom, mint egy mutáló tizenévesnek.

Egyedül Kriszta tartja még magát, bár látni rajta, hogy ő sincs teljesen jól. Biztos, ami biztos, ő is nekiállt több C-vitamint tolni befelé. Persze a komplex alapcsomag mellett, amit amúgy is szedünk. Nem mellesleg egyre vékonyabb, Sebestyén alaposan leszipolyozza a megmaradt zsírpárnákat. Ez nekem csak jót jelenthet, bár arról szó sincs, hogy nem tartom vonzónak kerekdedebben a páromat. Inkább arról van szó, hogy újra felveheti a régi ruháit, s ez jelentősen csökkenti a családi kasszát terhelő kiadásokat. Hogy én mekkora szemét vagyok... :-D

Hoppá, kaptam egy babócát az ölembe. Repedt kappan hangomon elkezdtem énekelni neki azt a dalt, amit éppen hallgatok, s közben lovacskáztatom a combomon. Ezt a széles vigyort látni kellene. :-) Most meg betolta a billentyűzetet tartó, kihúzható bútorlapot a helyére: addig ügyeskedett a jobb lábával, míg sikerült neki. Cserébe megcsikiztem...