Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2008. december 31., szerda

Ez lesz a Boldog Új Év?

Mint korábban olvashattad, nem kultiválom az ünnepeket. Az újévi bulizásnak sem vagyok híve. Pláne nem idén. Napok óta fáj a fogam. Nem tudom mi van vele, de bármi ér hozzá, ami különbözik a testhőmérsékletemtől, fáj. Lehet az víz, ennivaló vagy levegő... Egyébként nincs gond vele, csak kicsit érzékeny, ha megnyomom.

A múltkor egy másik fogamnál volt hasonló, de ennyire nem készített ki. A fogorvososom tanácsait követve pár nap alatt elmúlt. De ez most nagyon durva. Félre kell hajtanom a fejem, ha iszok valamit, s még így is sokszor hozzáér a hideg víz. Olyankor a csillagokat is lekívánom az égről. Ugyanez az étellel. Ha meg elfeledkezem magamról, s kortyolok egy nagyot a finom, friss, mínuszokkal röpködő levegőből... Áááááááá...

Egyébként jól vagyok. Fáradtan, de jól. Még holnap lehúzok egy napot a melóhelyen - na, még ez is -, aztán pihenés. Azt hiszem, nekiállok végre a történet(ecske) megírásának, ami egy ideje piszkálja a fantáziám. Nem, nem kell találgatnod, elárulom: fantasy témájú. Aztán meglátom mi lesz belőle, de az biztos, hogy nekiülök majd.

Beni aranyos, okos kisfiú. Már amennyit én látok belőle esténként. Mintha az orra is tisztulna a náthától. Anya meg egyre gömbölyűbb. Néha kisbálnának becézem, aztán futok. :D

Holnap kiolvasom a fantasy trilógiát, ami a Warcraft (WoW) világában játszódik. Majd leírom a véleményemet. Addig is annyit, hogy eddig elolvastam belőle cirka 1000 oldalt, az utoló 200 van vissza.


2008. december 26., péntek

"I will survive..."

Énekelte Gloria Gaynor. Én már - hála az égnek - múlt időben is eldúdolhatnám: túléltem... Legalábbis eddig úgy tűnik!

Édesanyám felszerelt minket 1 heti élelemmel, ami lassan azért elkopik, apósomék meg nemrég mentek el tőlünk. Nem kerítettek nagy feneket a karácsonynak ők sem, úgy néz ki megszokták, hogy nálunk ez nem téma. Hoztak ugyan Beninek egy kis apanázst, de zsebpénzként adták.

Játszott az öregekkel a gyerek, megnyúzta kicsit sógoromat is, de alapvetően jó kisfiú volt. Nemrég ért vissza a sétából. Anyával lementek a ház melletti jégpályához, ami mellett mindig van egy kis hódomb. Ott csúszkált, játszott. Nekem sajog a fekélyem, nem volt kedvem kimozdulni. Úgy tűnik valamit nem bírok az ünnepi menüből.

Kitaláltuk a születendő gyermekünk nevét is, de tényleg nem mondom el senkinek sem. Azon kevesektől, akikkel valamiért kivételt tettünk, nem kaptunk mást csak fanyalgást. Hát toll a fülükbe! Semmi szégyellnivaló nincs azokban a nevekben, amiket választottunk, csúfolni meg úgyis fogják egymást a gyerekek.

Békésen teltek a napok, még holnap szabad vagyok, utána megint munka. Nappalos leszek, majd január 3-tól leszek újra pihenős. Csak azért írom, hogy ne csodálkozzon senki sem, ha eltűnök egy pár napra.

Egyszóval: szinte semmi nem történt. Csendesen elteltek a napok. Hála Istennek!


2008. december 24., szerda

Újítottam

Igen, jól látod, megváltozott a design... de csak egy kicsit. ;)

Ennek oka az, hogy a korábbi elrendezésnél nem fért el a zenelejátszó, amit most már jobb oldalon találhatsz. Saját válogatás, de még nem teljes. :)

Jó szórakozást!

2008. december 23., kedd

Nem, nem és nem!

Nem, nem fogok idén sem fenyőfát venni, nem fogom feldíszíteni - díszünk sincs - és nem rohanok ajándékokat venni. Továbbá a postafiókomba érkező elektronikus üdvözletek, képeslapok és egyéb ünnepi küldemények azonnal a kukában landolnak.

Tessék megérteni: nem vagyok hajlandó részt venni ebben az őrületben! Akiket szeretek, tudják, hogyan érzek. Tudják, mert egész évben érzékeltetem velük. Akiket meg szeretnék ajándékozni, azok bármikor kaphatnak tőlem valamit, de a kötelező dátumok alkalmával akkor sem, ha a világ a feje tetejére áll.

Mondom ezt kicsiny családom nevében is. Nem vagyunk érzéketlenek, s hiszünk Istenben - mielőtt valaki sértve érezné magát. Ennyi.


2008. december 21., vasárnap

Jó reggelt!

Vasárnap reggel van, körülbelül egy órája értem haza az éjszakás műszakból. Családom még alszik, várom, hogy felébredjenek. Valahogy nem esik jól, ha nem tudunk pár szót váltani, mielőtt lepihenek.

Érdekes éjszakám volt. Nappalos kolléga elmondta, hogy egy nagy rottweilert látott mászkálni az iparterületen, többek között ott is, ahol mi vagyunk. Belém vágta úgy a majrét, hogy ihaj. Nagyon félek minden olyan kutyától, ami nagyobb egy macskánál. Pláne a rottweilerektől, dobermanoktól meg a kuvaszoktól. Bár igazából mindegy is a faj, az ember még a sajátjában sem bízhat meg teljesen, nemhogy egy kóborló állatban.

Kisgyerek voltam még, alsó tagozatos kisiskolás, mikor egy jó nagy kutya - talán doberman - megijesztett az utcán, az iskola mellett. Nem harapott meg, de mikor látta, hogy nem a bátorság példaképe vagyok vele szemben, ugatni, morogni kezdett. Én meg nekihátráltam a drótkerítésnek és sírtam. Az arcomtól körülbelül 10-15 centire vicsorgott, morgott, ugatott. Egészen addig, míg egy arra járó tanárnő el nem zavarta. Azóta félek a kutyáktól... Rendben: nem félek, hanem rettegek! Most először fordult meg a fejemben, hogy kéne vennem egy kést.

Így aztán talán megérted, hogy egész éjjel alig mozdultam ki és hazafelé is - míg ki nem értem a telepről - egyfolytában a hátam mögé néztem, s megriadtam minden ismeretlen zajra. Vajmi kevés biztonságérzetet adott a kezemben szorongatott esernyő. Azt tudni kell, hogy az ipartelep közvilágítása olyan, mintha egy nagy csarnokban egyetlen 40 wattos villanykörte égne. Egyszóval: nagyon gyér. Óh, Istenem, miért is nem kaptunk Tőled jobb szaglást, hallást?!

Benike felébredt! :D Ez azt jelenti, hogy anya sem pihenhet már sokáig. Érdekes, engem hagy pihenni a gyerek, anyját nem. Akkor engem most vagy jobban szeret, vagy kevéssé... :P


2008. december 20., szombat

Fáradtan

Már harmadik napja éjszakás műszakban dolgozom. Nagyon fárasztó. Így aztán akármennyire is igyekszem ébren maradni, miután hazaérek, elalszom. Benike nagyon okos, aranyos gyerek, ilyenkor csendes üzemmódra vált. Szépen eljátszik, nem kiabál, nem ugrál. Tegnap rajzolgatott. Szegénykém nem tudta levenni a polcról a papírcsomagot, így kiment a konyhába, tépett a kéztörlőből, s arra rajzolt garázsemelő darut. :D

Miután felébredtem beszélgettünk, elmondta mit játszott és kért papírt. Ezúttal egy éppen kitörő tűzhányót rajzolt, aminek a lábánál egy tűzgolyó áll. Valami mesében látta az egyik gyerekcsatornán. Anya rögtön kirakta az íróasztala fölé. Apropó anya: ma dolgozott utoljára, mostantól táppénzes kismama.

Tegnap este céges évzáró buli volt. Kaptunk üdülési csekket, a munkahelyen meg várt már az új bakancs és bélelt dzseki. Nagyon jó holmik, kényelmes, meleg mindkettő. Jól is jött a dzseki, mert tegnap éjjel végig esett az eső. A bulin bőséges vacsorát tálaltak fel: marhapörkölt, pacal (fúj), töltött káposzta, sült húsok, rétesek, üdítők. Az alkoholt kihagytam, nem hiányzott, hogy netán megszondáztassanak az erőmű biztonsági őrei, s bebukjam a dolgot. Pedig finom frissen csapolt söröcske volt, meg a kedvencem: cherry. :(

Benike ma is aranyos volt, hagyott kicsit aludni. Előtte persze megint megbeszéltük, hogy nem nyit ajtót senkinek, nem mászik fel sehova, nem nyúl éles-szúros eszközökhöz... És egyéb szülői intelmeket. Úgy bírom a buckóját. Nem tudom, a többi 4 éves gyerek mennyire intelligens, de a fiamat egyre többre tartom. Ébredés után betűkkel játszottunk a már korábban említett mágnestáblán. Az összetett mássalhangzókat tanítottam neki: sz, zs, cs, gy, ly, ny, ty.

Hoppá, most csörrent a kaputelefon: anya hazajött. Lépek is, ebédelünk. :)

2008. december 17., szerda

Hétköznapi (mi)csodák

Benike újabb meglepetéssel szolgált. Feleségem megajándékozta egy mágneses betűkészlettel és hozzá való táblával. Kisfiam "laza bemelegítésként" kirakta édesanyja lánykori vezetéknevét. Jó, kötözködjél: a helyesírás még nem az erőssége, hallás alapján írt. De úgy tökéletesen. Majd leestem a székből, mikor megmutatta alkotását. (Emlékeztetőként: december 8-án töltötte be a 4. életévét.)

Úgy látom, örül, hogy fiú kistestvére lesz. Ma reggel sokat beszélgettünk erről, mikor ketten maradtunk itthon. Elfelejtettem mondani: náthás szegénykém, s megelőzendő, hogy egyéb mifenéket is összeszedjen, idén már nem megy óvodába. Egyébként is, december 20-tól szünet van, vagy micsoda. Anya elment dolgozni - még a héten, aztán majd csak akkor, ha a második csöppünk bölcsibe megy - így ketten maradtunk, s férfiasan össszedugtuk a fejünket, majd jól megbeszéltük a kistestvéres dolgokat. :D

Jó volt ma. Apás napot tartottunk, ami abból állt, hogy Beni azt csinált, amit akart - kivéve ha veszélyes, vagy nagyon hangos - , majd mikor megelégeltem a játékok szétpakolását, elmentünk otthonról sétálni. Így kiváló indokom volt arra, miért nem pakoltam össze és mosogattam el: a gyerekkel voltam egész végig. :P

2008. december 16., kedd

Na, ez mi?

Na, ez mi? - tehette volna fel a kérdést a nőgyógyász UH közben, de nem tette. Egy az egyben rávágta: kisfiú!!! Olyan fényképet kaptunk, amin pont a "lényeg" látszik teljes valójában... :D Egy egészséges fiúgyermek növekszik a párom pocakjában!





Ott egy a fene, hogy lányt szerettünk volna. A lényeg, hogy egészséges és a miénk. Legalább nem kell rózsaszín ruhákat, meg Barbie-t venni. Bunyózhatnak majd Benivel, egyfélét játszanak és engem se fognak zrikálni, hogy bánjak finomabban a lányommal. Mert ez gyerek lesz, nem leányka! ;)

Név még nincs, mint mondtam, lányra készültünk. Sebaj, majd valahogy kompromisszumot kötünk ebben is...

2008. december 14., vasárnap

Az érkezés öröme

Üdvözlet!

Első bejegyzésként talán elmondhatnám, hogy ma egy phpBB fórumot igyekeztem összehangolni az extra.hu tárhelyszolgáltatóval. Küzdöttem mint disznó a jégen, de végül sikerült. Csak az a francos favico.ico nem hajlandó megjelenni. :(

Emellett a Netidők Baráti Kör Online blogban is bejelentkeztem, mint hűséges hallgató, s immár blogtestvér. :)

Tegnap pár MSN-es barátommal összedugtuk a fejünk, s végül sikeresen megszűltük az alábbi mondatot: "Shinjitsu wa ken'o wo umidasu!" (Japán, körülbelül azt jelenti, hogy "Az igazság gyűlöletet szül!". Talán a magyar megfelelője ez lehet: "Mondj igazat, s betörik a fejed.")

Ma majdnem a kedvenc ételemet vacsoráztam, töltött paprikát. Mások talán úgy ismerik, hogy paradicsomos húsgombóc. De nem jött össze. Édesanyámékhoz mentünk volna vendégségbe, de a párom 20 hetes terhesen nem érezte jól magát, így itthon maradtunk.

Apropó terhesség: jövő hét kedden kiderül, hogy milyen nemű a második gyermekünk! Az első fiú, most 4 éves. Gondolhatod, hogy lányt szeretnénk. ;)